Epilógus

5 évvel később 

Nem tudom mi van velem. 4 éve nem láttam a családomat Oliver-el nem mentünk haza. Anya hívása sokként ért, de kihevertem. Nem akarok mást csak boldog lenni. Oliver már 3 éve a férjem aminek biztosan sokan nem örülnek, de mi igen. Boldogok vagyunk, szabályok és minden nélkül. Nincsen még gyerekünk de nem is vágyunk rá. Oliver színész lett, a legjobb. Sikeres. Én pedig csak vagyok. Nem lettem híres.Amerikában vagyunk. Vegas-ban házasodtunk össze. Életem legszebb napja volt. De nem csak én vagyok így vele. Nem akarunk haza menni. Nem is fogunk. A családjaink már régen szét vannak esve, és nem vágyunk rájuk, Nem tudjuk mi van velük, nem is akarjuk tudni. Távol mindenkitől. Oliver-nek ma van premierje. Sokak szerint Oscar-t érdemel.  Kivagyunk öltözve, rajtam sárga ruha, rajta pedig szmoking. Lassan megyünk. Pózolunk és a végén bemegyünk. Megnézzük a filmet, és hazamegyünk. Az asztalon hever a Times. Kinyitom és egy cikk  van benne. Megnézem az írót. Oliver anyukája írta. A filmről írt. Dicséri a fiát. Bemegyek a szobánkba és megmutatom neki. A férjem elsírja magát, mellemre hajol, én átkarolom. 

- Hazamenjünk? - kérdezem 

- Nem. - mondja, és feláll. - Nem tudnék újra apámmal lenni. 

Felállok és átkarolom hátulról. 

- Egyszer el kell majd mennünk - suttogom 

- Egyszer - jegyzi meg. 

Maga felé fordít. Megcsókol. Szépen lassan. Nem így szokott. Átkarolom. 

- Szeretlek - súgja 

- Szeretlek.

Sziasztok! 

Itt lenne a vége! 

Nem is tudom mit mondjak. 

Valamilyen szinten boldog valamilyen szinte szomorú. 

Nem mondom miért lett vége a blognak, de elég annyi nem volt ihletem sem időm. 

A blognak 34 feliratkozója van/volt. Több mint 20.000 oldalmegjelenitése és minden részre min 100 megtekintés. 

Köszönöm nektek, hogy követettek. 

A blog november elején volt 1 éves. 

HA MEGKÉRHETLEK TITEKET KOMIZZATOK! Sokat jelentene nekem aki olvasott az komizna. Remélem még találkozunk valamilyen formában:)