Novella #1

Este van. Én pedig éppen öltözők mert ma ByTheWay koncetre melyek így életem utolsó napján vagy hónapján esetleg évén de az már lehetetlen. A rák győzni fog pontosabban a leukémia. Az a rák fajta amit általában mindenki túl él de én nem. Ma mivel közeleg a vég anya teljesítette az utolsó kívánságomat. Láthassam a ByTheWay-t. Olivér a kedvencem,a maga mosolyával ahogyan előbukkannak a vámpír fogai, a barna hajával amely elől szőke és szép barna szeme melyben minden lány elveszik. Hogy nézni pont rám? Rám akinek rövid haja már elég hosszú de nem is lányos és , aztán a csontjaim már szinte látszanak,azután hogy a testalkatom nem egy sovány lányé volt persze nem voltam túl súlyos éppen jó volt. 2 éve mióta megmondták mi bajom  5 ember maradt mellettem, anya apa, a nagyiék és a legjobb barátnőm Kinga aki elvisz ma ByTheWay koncertre hogy boldogan érjen véget rövid életem. Mindössze 19 év,ennyit kaptam ennyiből kellet gazdálkodnom. Anya ma délután bejött aztán ment is haza mert dolgoznia kell majd.
Most itt Kingával boldog vagyok ez a csaj mindig feldob a maga perverzségével,jó kedvével és mindig megért. Megértet egész életemben. És neki köszönhettem hogy csukott szemmel is letudom írni azt a mondatott hogy "te pedig beteg vagy!" Legjobb barátnőm kisminkelt és a hajamat is megcsinálta így egész lányos lett, fülbevalót  is kaptam és egy szép fehér ruhát amihez egy fekete magassarkút kaptam.
- Nagyon szép vagy! - dicsért meg
- Az túlzás - motyogtam
- Iza, drágám ez nem ámítás mindenki csak téged akar majd
- De csalódni fognak, alig van néhány napom - mondtam és leültem
- Istenem, Izabella fejezd ezt be most megyünk és bulizzunk egy jót - mondta és megfogta a kezemet és felálitott és már mentünk is.
De én megfordultam és vissza mentem és odamentem a kis asztalomhoz a fiókjából elővetem egy levelet amit minden este kiveszek és lerakom az asztalom tetejére és most sem történt más, miután kiraktam elindultam a barátnőm után. Beültem az autójába és elindultuk Budapest egyik szórakozó helyére. 
- Ne legyél már ilyen szomorú Iza - vigasztalt
- Könnyű mondani annak aki még éveket fog élni - válaszoltam neki flegmán
- Lehet, hogy egy év múlva meghalok, de az is lehet hogy 20 év múlva, de te sem tudod mennyi időd van még - magyarázta nekem
- Kinga érzem hogy nincsen sok hátra
- Iza, csak még egy kicsit, kérlek - kérlelt
- Kinga, neked is el kell fogadnod hogy egyszer nem leszek és új legjobb barátot kell találnod - mondtam neki
- Nálad jobb nincsen - mondta szinte már suttogva
- Nem itt van? - kérdeztem és rámutattam egy épületre
- De csak helyet keresek - magyarázta
Miután leparkolt, elindultunk befelé és meglepően könnyű volt bejutni, a hely közepén volt a színpad akörül pedig csak üres tér, volt két bártbúlt mindkét oldalon azok előtt pedig a  bár székek. Néhány lány már ott volt a színpad körül így mi is odasétáltunk
- Miért jöttünk ilyen korán? - kérdeztem
- Hogy lásd őket - magyarázta
-  Értem - bólintottam
Hogy hagyhatnám itt? Mi lesz vele? Egész életében mindenki átverte csak én voltam mellette mi lesz vele ha már én nem leszek. Elfogadtam már a halálomat, de a családom és Kinga nem. Még mindig hiszik hogy meggyógyulók de én tudom hogy nem. Érzem már napok óta hogy vége. Sokak szerint azért tartottam ki eddig mert valamit nagyon akarok és ez az találkozni a ByTheWay-el. A bálványaimmal.

Néhány óra múlva már a hely megtelt a fiúk pedig feljöttek a színpadra. Mind a 4-en csodásan néztek ki de engem Oli megfogott, sima fekete farmert viselt, a kedvenc Mikey egeres pólójával és bakancsával ő volt a világ legjobb pasija. A többi srác is jól nézett ki, Benny a válogatáson viselt ingét vette fel, Ya Ou  egy kék  pólót, Sziki pedig szintén egy pulóvert viselt de a színét nem tudtam meg mondani mert nem láttam. A koncertet a műsorban először előadót dallal kezdték azaz a Trouble Maker-.el. Aztán így tovább. Az számok közben Oli többször is rám mosolygott majd a koncert vége előtt lehajolt hozzám és az súgta a fülembe hogy maradj még a koncert után. Én pedig betartottam, elmondtam Kingának hogy haza mehet, és nagy nehezen így is tett.

- Szia - szólt hozzám valaki kellemes hangon
- Szia - köszöntem a személynek
- Milyen volt a koncert? - kérdezte
- Fantasztikus
- Megtudhatom a neved? - kérdezte
- Nagy Izabella ,de csak Iza - nyújtottam a kezemet
- Patócska Olivér, de gondolom tudod - mutatkozott be ő is
- Igen, tudom hogy ne tudnám
- Eljössz velem valahová? - kérdezte és megfogta a kezemet
- Persze - szorítottam meg a kezét
Mikor felálltunk az ujjainkat össze fűzte, és elindultunk volna de vissza ment valamiért, mikor vissza tért egy pokróc volt a kezében és elindultunk. Nem tudtam hogy hová vissz de megbíztam benne. Csak mentünk és éreztem hogy a szívem egyre hevesebben ver, a kezem pedig remeg. Ahogy ránéztem egyből megnyugodtam és  a kezem már nem remegett. Egyszer csak megállt én pedig felnéztem, és a szemem elé tárult a kivilágított Budapest. A Lánc Híd fényei ahogyan ragyogtak, az volt a legszebb, aztán ott volt a házak a fényeivel, és a Parlament amit még fények nélkül is láttam.
- Ide jössz  mellém? - kérdezte és kinyújtottam a kezét én pedig elfogadtam és lefeküdtem mellé, ő átkarolt én pedig hozzá bújtam mintha megtudta védeni a haláltól.
- Mesélsz magadról? - kérdezte
- 19 éves vagyok, nem járok iskolába 2 éve mert rákos vagyok. nincsen sok időm érzem. A legnagyobb álmom az volt hogy találkoztam veletek kb. ennyi - fejeztem be
- Ez hihetetlen - mondta
- Mi?
- Hogy két év után sem hagytad el magad, és mi van ha túl éled? - nézett le rám
- Arra semmi esély
- és ha még is? - tette fel a kérdést
- Így is túl éltem magamat, az orvosok 1 évet adtak, és már elfogadtam hogy meghalok.
- Hogy lehet ezt elfogadni? - kérdezte inkább magától mint tőlem
- Hogy nem éled belem abba hogy holnap mi lesz - magyaráztam
- Elhiszed ha azt mondom hogy szeretlek? - kérdezte hirtelen
- Talán, és te ha én ezt mondom?
- Elhiszem mert én is így érzek - mondta és közelebb hajolt majd még közelebb és végül a szája a számon volt, a csók lágy volt az íze egy kicsit mentolos? igen asszem olyan volt. A pillangók a hasamban  felébredtek, és elkezdtek repkedni. A karjaimat a nyaka köré fontam és így közelebb húztam, ő pedig a derekamat fogta és engem húzott közelebb magához, a csók lágyból egyre hevesebb lett, és megéreztem enyhe sós ízt és egy kis vizet a számban, és az arcomon. Miért sírtam? Mert most először 2 éve éreztem azt hogy nem akarok meghalni, nem akarok élni akarok hogy vele legyek.
Miután levegő hiány miatt elváltunk közelebb hajolt és a számra nyomott egy puszit
- Mi lesz velem nélküled? - kérdezte
- És velem nélküled? - kérdeztem én is
Ezután közelebb hajoltam és próbáltam aludni, de nem sikert, mert tudtam megkaptam amit akartam az első tételt a bakancs listámról, csókolózni Patócska Olivérrel.  Ez volt az álmom és teljesült. Sosem vallottam, be magamnak de sosem akartam meghalni. Főleg nem most. Holnap mikor én már nem kellek fel, anyáék elolvassák majd a levelet és megtalálják a levélben említett naplómat, amit a betegségem alatt írtam. De valami kimaradt belőle a mai nap. Életem legszebb napja. De nem is baj, talán azért mert ez a nap maradjon meg nekem mert ezt a sírba akarom vinni, ezt az egyetlen dolgot. Maradjak csak Oli életében az a lány akibe egy éjszaka alatt beleszerettem. Én leszek az őrangyala aki majd  vigyázz rá, hogy csak ez a lány maradjak és tovább lépjen. Szeretem. Életemben először vagyok szerelmes, és vége ma este vége.
Holnap nem kellek fel és köszöntöm csókkal vagy reggelivel, nem fogok neki gyereket szülni, de nem sírók mert nem akarok. Holnap egy új nap lesz, de nélkülem. Szóval viszlát világ! Viszlát remények! Viszlát ki nem mondott szavak!  Viszlát szerelem vagyis Olivér!  Isten veled! isten veletek!

13.fejezet Harry Styles

Sajnálom,hogy késtem, de sokat kellet tanulnom! 

A héten kaptok egy kis meglepetést! 

xx.Ani.xx

Mikor leszálltam a gépről, kimentem a reptérre és megláttam egy, rövid szőke hajú, elegánsan öltözőt nőt akinek a kezében egy Miss Everdeen, feliratú tábla volt a kezében odamentem elé és bemutatkoztam, megtudtam hogy Lolának hívják és ő a fiúk menedzsere és vár a kocsink és a One Direction egyik tagja.
- Hanna, gyere holnap bemegyek veled a The Sun-hoz és már is írhatsz utána a fiúkról - mondta és kinyitotta nekem az ajtót, én pedig beszálltam és mellettem ült Harry Styles az a Harry Styles,áááááááááá! Istenem! Van isten! Igen ebből nem mutattam ki semmit helyette bemutatkoztam
- Hanna Everdeen - mondtam
- Harry Styles, nem így hívják Az Éhezők Viadalában a csajt, Katniss Everdeen? - kérdezte
- De így tudod anyám egyik legjobb barátnője Collins-nak és így lett Everdeen, de ez lényegtelen-mondtam
- Van valami kérdésed? - kérdezte
- Csinálunk majd egy képet? - kérdeztem
- Persze- röhögött - Van barátod?
- Van - mondtam és a szívem pedig egyből összeszorult és már majd nem sírtam jobban mondva sírtam
- Ő Budapesten maradt? - kérdezte
- Igen, tudod ő nálunk híres a bandájával és nem jöhetett - meséltem
- Itt vagyunk - mondta Lola és kiszálltunk egy villa előtt
- Üdv nálam és Louis-nál - mondta Harry és előrement ajtót nyitni
Mikor beléptem nem hittem a szemeimnek, már az előtér is nagy volt, de mikor beljebb mentem és megláttam a nappalit, középen egy hatalmas kanapé az előtt pedig egy dohányzó asztal és egy nagyon nagy tévé   , bementem és megláttam a polcokon a képeket, volt kép Harry családjáról Louis családjáról volt olyan ami közös kép volt és persze az X faktoros kép mikor kiestek. Aztán Harry a konyhába vitt ami nem volt érdekes volt benne minden persze látszott hogy nem él velük nő mert a mosni való hegyekben állt. Aztán a szobámba mentünk, a falai piros színűek voltak, középen egy francia ágy állt aminek fekete ágyneműje volt, egy íróasztal a sarokban és egy kanapé az ablak alatt , és egy szekrény sor, és egy ajtó nyílt a fürdőbe ami csak  az enyém.
- Ennyi - mondta Harry a szobámban
- A te szobád? - kérdeztem
- A folyó utolsó ajtója, Louis-é pedig veled szembe van - válaszolt
- Mesélted hogy a barátod híres mutatsz valamit tőlük? - kérdezte
- Persze - mondtam és elővetem a laptopomat , rákerestem a youtube-ra és elindítottam a Scream-et. Én végig Harry arcát néztem és elgondolkoztam hogy a képeken nem ilyen, a haja sokkal göndörebb míg a szeme sokkal zöldebb és simán el lehet veszni benne, a tetoválásai élőbe még szebbek nagyobbak és egy kicsit zavaróak.
- Nagyon jó - szólalt meg egyszer csak - és melyik a szerencsés?
- A szőke, Olivér
- Szerencsés srác, hogy egy ilyen szép lány a barátnője - bókolt én pedig éreztem hogy elpirulok
- Itthon vagyok és hoztam kaját! És Harry ma hangosak leszünk mert El is itt van - kiabált fel Louis
- Ne máááár! Mikor itt van Eleanor nem tudok aludni - nyavalygott
- Akkor én sem tudok majd - nyafogtam én is
- De itt lehet én is itt aludtam néha - magyarázta miközben lementünk én pedig gondoltam megviccelem Louis-t aki a barátnőjével együtt kint állt a teraszon. Kimentünk én pedig félre löktem Lou-t
- úristen Eleanor Calder!! Hatalmas rajongód vagyok! - mondtam és megöleltem El-t, Louis fejét pedig látni kellet volna olyan  hülyén nézett, Harry pedig már a földön feküdt a röhögéstől
- Szia, én is itt vagyok - mondta Louis
- Te ki vagy? Ja tényleg El barátja - nyújtottam a kezemet
- Istenem - mondta Lou
Eleanor csak mosolygott rám és Lou-ra majd  a fülembe súgta hogy abba hagyhatom
- Oké, akkor szia Louis nagy rajongód vagyok - mondtam
- Akkor mi volt ez? Mindegy gondolom Hazza  új csaja vagy
-Nem, a csaj vagyok aki blogot ír majd rólatok, Hanna Everdeen - mutatkoztam be
- Ó, bocsi gondolom tudod ki vagyok és a barátnőmet is ismered - mondta
- Nem baj ha bemegyek fel kell hívnom a barátomat - mondtam és bementem, felmentem a szobámra majd ott Facebook-ra és írtam Olinak hogy vagyok, és bekapcsoltam a skype-ot.
Néhány perccel később megláttam őt és a cicámat a képernyőn aki a fiúknál volt ár 2 napja.
- Szia - köszöntem
- Szia - köszönt
- És mit csináltál ma?
- Igazából semmit elmentünk a közönségtalálkozóra,holnap koncertek sora, és hiányzol - mesélte
- Te is nekem Oli - mondtam
- És milyen a One Direction? - kérdezte
- Csak Lou-val és Harry-vel találkoztam de ők jó fejek
- Kérsz nekem autogrammot? - kérdezte
- Persze, és néhány hét múlva megyek haza mikor a fiúk is haza mennek - mondtam
- Tudod fura lesz nélküled aludni, átkarolni a kis tested, és a hosszú hajadat tekergetni - mondta én pedig sírtam
- Nagyon hiányzol, hiányzik hogy nem csókolsz meg minden pillanatban vagy hogy nem mondott a nevemet hiányzik az ölelésed, és fura lesz úgy aludni hogy nem bújok hozzád hogy nem karolom át a derekadat - mondtam és már folytak a könnyeim
- Hanna, kicsim ne sírj - mondta
- Oli, hogy fogom ezt bírni - sírtam
-Mert szeretlek,és te is szeretsz - mosolygott
- Megölelnélek - mondtam neki
- Én is téged - mondtam
- Olivér ,gyere megyünk kajálni - kiabált Ya Ou
- Üzenem nekik hogy hiányoznak és szeretlek Olivér - sírtam és mosolyogtam
- Átadom és imádlak - mondta és kinyomott én pedig leraktam a gépemet és elterültem az ágyamon és sírtam,mert már érzem a távolságot, hiába volt ez csak egy fél nap már alig tudtunk beszélni régen ilyen nem volt, és már tudom hogy a kapcsolatunk nem fogja túl élni ezt a távolságot, fél Európa választ el minket és persze egy tenger. A  kapcsolatunk nem fogja ezt túl élni tudom ,  de még mindig maradt nekem valami és az a valami a remény.

Elmentem fürödni, ,felvetem Oli egyik pólóját, és egy francia bugyit, majd lementem és ittam egy kis vizet de találkoztam Harry-vel.
-Beszéltetek?  - kérdezte
- Igen, de nem is tudom fura volt, hogy nem csókolhatom vagy ölelhetem meg - meséltem
- Először furcsa de aztán csak jobb lesz , és már nem lesz annyira fura - magyarázta
- Nem tudom , de szeretem és kitartok mellette - mondtam és mentem volna fel , de Harry megfogta a kezemet
- Ölelés? - nézett rám, én pedig odamentem és megöletem beszívtam az illatát popcorn illata volt, míg Olinak mindig süti illata van , mi van velem hogy hasonlitgatom őket?
Fent bemásztam az ágyba és elaludtam.

12.fejezet A döntés

Hy!

Sajnálom a késésemet de egész héten dogákat írtunk így nem volt időm írni. 

A szavakat és kifejezéseket vastag betűvel jelöltem! 

Várom a komikat!

UI: Az első fejezetet újra írtam ha érdekel valakit!  

xx.Ani.xx

Reggel,Oli meztelen mellkasán ébredtem. Olyan jó így ébredni de erre Londonban nem lesz lehetőségem. London, a szép város ott a Tower Bridge, a London Eye,és az álom meló a kedvenc külföldi bandámmal. Kimásztam az ágyból szépen lassan és elmentem fürödni, és a hajamat is megmostam amit most nem szárítottam meg. Kint felvettem a fehérneműmet és egy amerikai zászló mintás legins-et és egy fehér pólót. A konyhában elővetem 10 darab tojást majd elkezdtem megcsinálni,mikor kész lett vetem elő hozzá narancs levet,és kivittem az ebédlőbe mikor letetettem mindent kezeket éreztem meg a derekam körül,és az a valaki aki átölelt belepuszilt a nyakamba. Szembe fordultam vele és belenéztem szép szemeibe amíg szerelmesen csillogtak, szőke haja rendezetlen volt és most állt neki a legjobban, meztelen mellkasának nem tudtam ellenállni, nem volt rajta más csak a farmerja ami mindig itt volt nálam. Lehúztam a fejét és megcsókoltam.
- Szeretlek - mondta bele a csókba
- Én is
- Mit eszünk? - kérdezte a csókok végén és az asztal felé húzott
- Rántotta - motyogtam és leültem vele szembe
- Imádom, de nálad nem jobban - vett egy keveset,keveset elég sokat de nem érdekel amíg lehet hogy most reggelizünk így utoljára
Mosolyogtam amíg ő egész reggel bókolt nekem, nem is látszott rajta hogy kiesettek. Mikor befejeztük elmentem és elmosogattam a tányérokat, addig ő felment és lefürdött és persze az öltözkötés sem maradt el

A nappaliban a kanapén ülve kapcsolgattam a tévét,végül nagy kedvencem az Agymenők mellet döntődtem - Itt vagyok - jött le Oli
- Beszélnünk kéne - mosolyogtam  rá
- Akkor mondjad kicsim - ült le mellém és megfogta a kezemet, ez nem ér így nehéz lesz vele ezt közölni
- Tudod kaptam egy e-mail-t a The Sun-tól, hogy a One Direction-ról írhatnék blogot úgy mint rólatok, de nem tudom hogy elmegyek e, nem tudlak itt hagyni téged - az utolsó szavakat már nehezen mondtam
- Ez életed egyik nagy lehetősége ne miattam dobd el - mosolyogtam rám
- De London messze van - magyaráztam neki
-  A 21-században élünk,tartjuk a kapcsolatot, tudod van már Skype, kicsim - ölelt magához
- Mi van ha szakítás  a vége? - kérdezte meg és közben a vállára dőltem
- Olyan variáció nincsen - fogta meg a fejemet és magához húzva megcsókolt
Minden benne volt a csókban, az hogy tudja hogy szeretem és a távolság nem áll közénk és tudom hogy a kapcsolatunk ki fogja ezt bírni, érzem vagyis érezzük. A csók egyre hevesebb lett míg végül Oli pólója lekerült  és a kanapémon feküdtünk, de én eltoltam őt mikor eszembe jutott mikor kéne mennem
- Mi a baj? - kérdezte és felült én pedig így az ölében ültem
- Az, hogy nekem holnap kéne mennem vagy is ma kéne, de ma vissza írók és gondolom akkor holnap kéne Londonba mennem - bújtam hozzá
- Akkor írj és egész nap együtt leszünk és holnap mehetsz - mosolygott a kis optimista
- Akkor én megyek - mondtam és meg pusziltam
Elindultam fel és bekapcsoltam a laptopomat majd megírtam az e-mailt és nem   kellet öt perc már válaszoltak is hogy holnap mennyek a 9 órás géppel és ők kint  várnak majd és a lakásomhoz visznek majd. Felhívtam Annát skypon   mivel most kint van Amerikában.
- Szia- köszönt
-Hy
- Mizuka??? - kérdezte nagy érdeklődéssel
- Londonba megyek - mosolyogtam rá
-Akkor találkozunk mert ott szállok át
- De jóó - tapsolt örömében szőke barátnőm - most mennem kell ma én kezdek de holnap hívlak puszika
Kinyomtam és lementem Oli telefonált gondolom Szikivel hiszen őt említette
- Akkor holnap, szia - mondta és letette
- Holnap jönnek a fiúk is a reptérre este, üzennek nekik hányas gépel mész - mondta
- A 9- es géppel megyek - mosolyogtam rá
- Értem, nekem ma lesz 3- kor egy közönség találkozom, de utána  tiéd vagyok - mondta és magához húzott
- Maradj ameddig akarsz én addig csinálok meglepít - mosolyogtam
- Akkor én megyek
Felvette a pólóját és a bakancsát és végül a sapkáját és a kesztyűjét, végül ide jött hozzám és megpuszilt
Elindult én pedig neki láttam a dolgomnak. Először is bepakoltam az összes ruhámat kivéve egyet a holnapi ruhámat, és elraktam egy ágyneműt is, a papucsomat és végül egy új fogkefét és fog krémet. Ez kész! akkor most áthúzom az ágyat egy fehér selyem ágyneműbe és felhúztam a baldahínt is, kiraktam néhány gyertyát. Mikor kész lettem ezzel is lementem tévézni és a kedvenc filmemet néztem az az Az Éhezők Viadalát.

Olivér mindjárt itt van így kibontottam a egy üveg bort és meggyújtottam a  a gyertyákat és leültem az ágyra.
Mikor szőke barátom benyitott leült mellém és elvette az egyik poharat és töltött nekem bort.
- Szép lett, de nálad nem szebb - mosolygott rám
- Köszönöm - pirultam el
- De én inkább mást csinálnék ma este - mosolygott perverzen és elvette a poharamat és letette az asztalra majd megcsókolt és lefektetett az ágyra és felhúzta a pólómat és a hasamat simogatta én pedig a haját bontottam szét, végül lehúzta a pólómat én pedig a pólóját így félmeztelen volt.
Majd így haladtunk és ez volt a legjobb esténk együtt.

Utolsó napom Budapesten. Reggel 6 óra és elindultam a fürdőmbe megfürödtem és sminkeltem.
Kimentem egy száll törülközőbe és Oli már fent volt és engem nézett. Felvetem egy pöttyös fehérnemű szettet, pólónak pedig egy sárgás-barna pulóvert aminek az ujja vége és a gallérja pöttyös volt, egy fekete legins-et és egy tű sarkút, a táskámba beleraktam a laptopomat, a pénzemet és a telefonomat.
- öltözz menünk kéne - mosolyogtam a szerelmemre
- Oké - mondta és tette a dolgát

Fél óra múlva már ott voltunk és  kiváltottam éppen a jegyeket. Leültem Oli mellé és vártuk a fiúkat közben beszélgettünk mindenről, de nem akartunk arra gondolni hogy nincs tovább, csak ennek a néhány percen akartunk élni.  De nem tartott sokáig mert megláttam Ya Ou-t aki felénk tarott a nyomában Szikivel és Benny-vel.
- Sziasztok! - köszöntem nekik és felálltunk
- Hanna, gyere ide - mondta Benny én pedig megöltem
- Bencém írj majd nekem, kérlek - suttogtam a fülébe
- Természetes
Ezután oda mentem Szikihez is
- Vigyázz rá, kérlek Sziki - mondtam neki
- Kérned sem kell - puszilt meg és végül odamentem Ya Ou-hoz
- A legjobb barátom lettél, Ya Ou kérlek hívj majd fel néha hogy mi van veled, és ne sírj - simogattam meg
- Te is nekem és te se sírj ám és ne hogy el felejts ám mikor találkozol azzal az öt sráccal  - mondta és igaza volt már sírtam
És végül maradt ő
-Szeretlek - mondtam neki
- Ígérd meg, hogy nem felejtesz el - suttogta a fülembe
- Soha, de te is ígérd meg! -kértem
- Soha - mondta és megcsókolt majd mégegyszer egészen addig ameddig be nem kellet szállnom
Elindultam de lolyan üreséget éreztem ahogy a fiúk integettek hogy visszamentem volna, de nem tedtem ehelyett fel szálltam a képre és leültem a helyemre. Majd bekapcsoltam magamat és elővetem a telefonomat majd bedugtam  a fülhallgatomat és elindítottam rajta a ByTheway-től az Embertelen dalt.
A gép megmozdult és az arcom legördült az első könnycsepp.
Viszlát Budapest! Helló London!

Sajnálom!!

Sajnálom hogy kések de pénteken vagy  a hétvégén biztos lesz rész! Siettek!!