20.fejezet Boldogan és Szerelmesen (+16)

Sziasztok!
Egy kerek fejezet.....
Nem sokára vége pontosan 10 rész múlva megtudjátok milyen véget ér Olivér és Hanna kapcsolata.
A rész +16-os lett ilyen részt még nem igen írtam,szóval most sok komit szeretnék pont emiatt.
UI:Ha vége a blognak kezdjek új BTW-s blogot? Igaz van még egy ilyen blogom de az más kategória

Csengettek. Elindultam az ajtó felé. Az ajtóban Zayn és Perrie állt, megöleltem őket majd bejöttek a szobámba. Leültünk az ágyamra, mivel közöttük ültem megfogták a  kezemet. Elkezdtem nekik mesélni, meséltem Oliról, Caráról és mindenről. Én pedig megtudtam, hogy már a reptéren voltak. Hoppá.
- Figyelj - kezdett bele Zayn - én imádlak, de szereted ezt a barmot, szóval Ever béküljetek ki, ha nem békültők ki én.......
- Zayn, barátnője van - magyaráztam
- És ez mikor volt akadály? Nem leprás szóval, bevalhatod neki mit érzel - mosolygott rám
- Malik......ezért szeretlek, de én nem vagyok ilyen lány - sóhajtottam
- De most ilyen leszel - magyarázta Pezz
- Perrieee...., ez nem én lennék - sóhajtottam
- Nekem fel kell hívnóm a szállodát hogy később megyünk, de te légy boldog, és készülj elmegyünk valahová - mosolygott rám a szőke lány

Elkezdtem öltözni. Egy fekete farmert vettem fel, igaz nyár van, de valahogy most nem akartam rövidet venni, egy fekete spagettipántos felsőt vettem fel, egy rövid ujjú inggel, cipőnek pedig egy Vans-et, Egy kis táskát vittem. Elindultunk. Malik jött ez egyik oldalamon, a másikon pedig Mrs.Malik. Kicsit sem voltam rab. Á.....dehogy is. Egyszer csak megálltunk egy nap társas ház előtt. Elég ismerős ház előtt. Néhány órája itt jártam. Nem szaladtam el hiszen kíváncsi voltam mit keresünk itt.

Az ajtót ő nyitotta ki. Haja nem volt megcsinálva, így jobban szeretem. Egy szürke pólót viselt, rövid nadrággal. Szemébe néztem, és valahogy elvesztem bennük. Ezt honan tudom? Perrie és Zayn valahogy eltűnt. Félre állt én pedig bementem a lakásba. Nem volt ott. Ő nem volt ott. Van isten!
- Szeretlek - karolt át hátulról
- Én is, de ő... - mondtam és megfogtam a kezét
- Ő, már nincsen szakítottam vele - mesélte lelkesen, mire én szembe fordultam vele és megcsókoltam. Végre boldogan. 2 év után végre  boldog vagyok, vele vagyok boldog. Imádom őt. Sírtam. Mert nem elég csak a szerelem.
- Mi a baj? - kérdezte
- Olivér, nem elég szeretni - közöltem vele és leültem a kanapéra
- Nem, elég de kezdetnek megteszi, nem? - kérdezte boldogan
- De igen, kezdetnek megteszi - sírtam tovább - de mi lesz később?
- Éljünk a mának - mondta és megcsókolt, nem erősen, hanem gyengéden. A csókban éreztem a könnyeim sós ízét is, de nem érdekelt végre visszakaptam őt. Ráugrottam a derekára, de a csók még valahogy még mindig gyengéd volt, elindultunk a hálóba, persze elég szerencsétlenül. De mikor odaértünk, megfogta a hátamat, majd szépen lerakott a matracra, és megcsókolt. Beletúrtam szőkés-barna hajába, ő pedig a derekamat fogta. Belenéztem a szemébe ami már fekete volt. Szerelem és Vágy volt benne. Ez volt bennem is. Levettem róla a pólóját, majd ő is az én ingemet majd az ujjatlant. Megcsókoltam közben a kezeimmel az övét kerestem.
- Szeretlek - suttogta
- Én is - csókoltam meg újra
 Mikor megtaláltam az övét, kikapcsoltam majd levettem róla azt
- Most te jössz - súgta a fülembe amitől megborzongtam
Levette a melltartómat, majd a nadrágomat. Végig nézett rajtam, beharapta az alsó ajkát. Ez jól. A kezemet beleakasztottam a boxerébe. Játszottam vele egy kicsit majd, megunta és levette magárol a ruha darabot,ahogy rólam is a bugyimat. Majd belémvezette magát. Lassan mozgott bennem. Nem sietett. Egészen addig míg,felnyögtem és gyorsított a tempón.  A hátát karmoláztam és nem bánta. Mikor éreztem,hogy elélvezek elkiabáltam, vagyis a nevét kiabàltam. Kiszállt belőlem. Megpuszilt és odafeküdt mellém.
- Szeretlek - mondtam neki
- Imádlak - puszilt bele a nyakamba.
Nem sokkal később meghallotam a szuszogását. Elmosolyodtam. Végre vele vagyok. Boldog vagyok. Így aludtam el. Boldogan és Szerelmesen.