23.fejezet Jó hírek......vagy még sem?

3 hónap elteltél még mindig borzalmasan érezem magamat. Annyit eszem mint egy ló, és annak a fele ki is jön. Szóval kellemes egy napom. Olivér és a srácok turnéznak. A turnénak holnap van vége, végre! Már nagyon hiányzik! Az ágyból kikelve, a fürdőbe mentem ahol megmostam a fogamat, majd megfésülködtem. A konyhában ettem egy kicsit na jó, jó sokat. Kinéztem az ablakomon és az utcán elég nagy hó van. Ez kivételes esett, hiszen November vége van. Két nap múlva December de már esik a hó. Mikor megettem a 3 zsemlémet elpakoltam az alapanyagot, és elmostam a tányéromat elindultam a szobámba ahol kinyitottam a szekrényemet és egy barna magas derekú nadrágot vettem ki, egy barna pulóverrel. Felvettem a melltartómat a pulóvert és végül a nadrágot. Magamra kaptam egy zoknit és  a csizmámat. A fülembe egy fülbevalót raktam, a táskámba beleraktam a laptopomat és a kérdéseimet. Elraktam egy kis pénzt, a beutalót az orvoshoz ahová ma megyek Annával. A telefonom a zsebembe kapta meg méltó helyét. Felvettem a kabátomat, begomboltam, meghúztam az övet, és kiléptem az ajtón. Bezártam a lakást és kimentem a lifthez. A ház előtt fogtam egy taxit, bemondtam a címet és már indultunk is.

- Köszönöm - mondtam  a taxisnak és  becsuktam az ajtót. A munka helyem előtt álltam. Elindultam be, és pont akkor jött be az interjú alanyom. Aki nem más mint Martin Garrix. Együtt elindultunk az irodámba, de a főnököm behívott magához
- Pillanat és jövök - mosolyogtam kedvesen
A Fönőköm ajtója előtt megálltam, és bekopogtam, megvártam ameddig azt mondja "szabad" és bementem.
- Mr. Adams - köszöntem
- Miss Everdeen, van egy jó hírem - rakta elém a Pulitzer díj jelölési listáját. - Keresse meg a nevét
És meg is találtam.
- Miért? - kérdeztem értetlenül
- Emlékszik a cikkére az Amerikai polgár háborúról? Amit átküldőt nekem a felvételhez?
Bólintottam
- Megjelentettük és itt a vége - mosolygott rám  büszkén
- Ez komoly? Jelölt vagyok a Pulitzer díjra?
- Halálosan, de most mennyen - adta ki az utamat, én pedig elindultam.
Ezt még mindig nem hiszem el, lehet, hogy megkapom az újság írók legnagyobb elismerését? Nem tudom elhinni. Bementem az irodámba és kezdetét vette az interjú.

- Akkor ennyi - mondtam ki a végét az interjúnak
- Megvárjalak, vagy mehetek? - kérdezte az ifjú DJ
- Pillanat
Felvettem a kabátomat, és már mentem is. Elköszöntem mindenkitől, és beszálltam a liftbe. A liftben Garrix száma ment még pedig az Animals. t
Ő végig mosolygott, miközben beszélgetni.
- Szia - öleltet meg
- Szia - köszöntem el és elindultam a legjobb barátnőm felé.
Egy öleléssel üdvözöltem, majd beszálltunk az autójába és elindultunk a kórházba.

- Hanna Everdeen - szólított a a doki, barátnőm biztatón rám mosolygott, én pedig bementem.
Köszöntem az orvosomnak, elmondtam a panaszaimat, erre ő átküldöd a nő gyógyászhoz ultrahagra. Ott kellet várnunk egy fél órát, mire végre bemehettem.
- Jó Napot - köszöntem
- Jó Napot - kaptam a választ
- Hallottam a panaszokat, és terhességre utalnak - mondta ki a doki tök nyugottan. Kérem feküdjön ide
Én megtettem, amit kért, a nadrágomat kigomboltam a doki pedig csinálta a dolgát. Én terhes? Fura lenne, hogy mondjam el Olivérnek? És mi van ha nem örülne neki? Abba belehalnék.
- Készen is vagyunk - hallottam meg az orvos hangját, begomboltam a nadrágomat, és felálltam.
- Mi a bajom? - kérdeztem
- Miss Everdeen, ön gyermeket vár 3 hónapos terhes, így a baba neme is látszik. Azt szeretné tudni? - kérdezte az orvos
- Igen - jött ki belőlem a válasz hirtelen
- Kisfia lesz - kaptam meg a választ
- Köszönöm - mondtam és elindultam ki totál lesokkolva. 6 hónap és a kezembe tarthatom a gyerekemet. A gyerekünket. Megéreztem az első könnycseppet és a többi is jött magától. Leültem Anna mellé és mosolyogva ránéztem.
- Terhes vagyok - mondtam ki és milyen jó volt kimondana
Erre csak megölelt, nekem pedig folytak a könnyeim. Boldog voltam. A világ legboldogabb nője a földön.
- Gyere menjünk haza  - mondtam és ő is mosolygott.
A kocsiban ülve, nem sokat beszélgettünk, de egyet mondtam
- Kisfiam lesz - jött ki belőlem
- És mi lesz a neve?
- Még nem tudom, de tudod milyen boldog vagyok - sírtam
- érezem, de én leszek a kereszt mama, ugye? - nézett rám
- Természetesen - bólintottam
A házam  előtt leparkolt, én pedig bementem. Az ajtómat kinyitottam, és egyből bementem. Megcsörrent a telefonom.
- Igen - szóltam bele
- Valami baj van Kicsim? - kérdezte a barátom aggódva
- Nem, minden a legnagyobb rendben, de megtudtam mi bajom - mondtam
- ugye nem fogsz meghalni? - kérdezte aggódva
- Hülye, nem
- Akkor?
- Holnap elmondom, de most mennem kell éhes vagyok, és jelöltek Pulitzer díjra
- Ez nagyszerű, gratulálok - mondta boldogan
- Én most megyek, na szia - nyomtam ki és bementem a konyhába. Ettem egy kicsit, hogy a kisfiam nehogy éhezzen. A kisfiam. Az én fiam. Az evés után, elmentem fürödni. Mikor már illatos lettem, kimentem a zuhany kabinból, megálltam a tükörnek oldalt. A hasam. Kicsit gömbölyű. A hasamra tettem a kezemet. Igaz nem éreztem semmit, de ott van. Bennem van. Felvettem a bugyimat majd a pólómat, és bementem a hálómba, boldogan aludtam el, mert az életem így volt kerek a fiammal és a szerelmemmel. Igen, naiv voltam, mert nem sokáig volt minden ilyen jó.