Sziasztok!
Először is köszönöm, a komikat mind nagyon jól esik!
Köszönöm a feliratkozásokat!
A jövőről egy kicsit, bejelenteném, hogy lesz második évad!
Olivér és Hanna közös gyereke neve a szavazás alapján, Oliver lesz.
Ölel titeket:Ani
- Szeretlek - mondta egy rekedtes mély hang
- Én is - válaszoltam
- Hozzám jössz? - kérdezte a göndör
- Igen - csókoltam meg
Izatan ébredten fel, én és Harry voltunk az álmom főszereplői. Harry nem hagy nyugodni. Én nem szeretem az biztos, de tettem érte hogy ezt érezze. Felültem az ágyban és a hasamra tetem a kezemet. Ma megtudja. A telefonomból megszólalt Elyar Fox.
- Szia Anna - köszöntem
- Han, ma jönnek - láttam magam előtt ahogyan ugrál
- Tudom - mosolyogtam
.jpg)
- Kimegyünk a reptérre?
- Persze, de most leteszem éhes vagyok - mondtam és felálltam az ágyamból
- Jól van adj enni a kis Olinak -röhögött
- Nem biztos, hogy Olivér lesz - mosolyogtam
- De az lesz, hidd el, de nekem is mennem kell, szia - nyomta ki
A konyhában csináltam magamnak, egy zsemlét, és két gofrit. A gofrira nutellát raktam, míg a zselébe szalámit. Mikor itt végeztem elindultam a fürdőbe, lezuhanyoztam majd a szobámba mentem. Felvettem egy rózsaszín melltartót és bugyit. Egy fekete legins-et vettem nadrágnak, egy téli mintás pulóverrel, és a bakancsommal amit úgy kötöttem meg hogy a felénél elfeleztem a fűzött.
Levittem a laptopomat a nappaliba, és néztem egy kicsit a híreket. Mikor végeztem a világ híreivel, elkezdtem írni a cikkemet. Minden lényeges kérdést beleírtam. kiraktam egy emlékeztetőt az interjúra a Little Mix-el. Megnéztem a twitert ahol megjelöltek a Pulitzer díjasok között. Jött egy üzenetem Harry-től, amiben azt írja, hogy reméli barátok maradunk. 2 éve sem voltunk barátok mikor lefeküdtünk. HA visszamehetnék az időbe azt a pillanatot kihagynám. Írt Zayn a nyaralásukról. Írt a főnököm az oscarral kapcsolatban hogy idén is én megyek. Kikapcsoltam a gépet. Megnéztem az időt 14:15. Még 5 órám van. Gondoltam elmegyek vásárolni. Elraktam a pénzemet, és a telefonomat, majd elindultam.
- Szia Anna - köszöntem
- Han, ma jönnek - láttam magam előtt ahogyan ugrál
- Tudom - mosolyogtam
- Kimegyünk a reptérre?- Persze, de most leteszem éhes vagyok - mondtam és felálltam az ágyamból
- Jól van adj enni a kis Olinak -röhögött
- Nem biztos, hogy Olivér lesz - mosolyogtam
- De az lesz, hidd el, de nekem is mennem kell, szia - nyomta ki
A konyhában csináltam magamnak, egy zsemlét, és két gofrit. A gofrira nutellát raktam, míg a zselébe szalámit. Mikor itt végeztem elindultam a fürdőbe, lezuhanyoztam majd a szobámba mentem. Felvettem egy rózsaszín melltartót és bugyit. Egy fekete legins-et vettem nadrágnak, egy téli mintás pulóverrel, és a bakancsommal amit úgy kötöttem meg hogy a felénél elfeleztem a fűzött.
Levittem a laptopomat a nappaliba, és néztem egy kicsit a híreket. Mikor végeztem a világ híreivel, elkezdtem írni a cikkemet. Minden lényeges kérdést beleírtam. kiraktam egy emlékeztetőt az interjúra a Little Mix-el. Megnéztem a twitert ahol megjelöltek a Pulitzer díjasok között. Jött egy üzenetem Harry-től, amiben azt írja, hogy reméli barátok maradunk. 2 éve sem voltunk barátok mikor lefeküdtünk. HA visszamehetnék az időbe azt a pillanatot kihagynám. Írt Zayn a nyaralásukról. Írt a főnököm az oscarral kapcsolatban hogy idén is én megyek. Kikapcsoltam a gépet. Megnéztem az időt 14:15. Még 5 órám van. Gondoltam elmegyek vásárolni. Elraktam a pénzemet, és a telefonomat, majd elindultam.
A baba boltban vagyok. Mindenki engem nézz. 24 évesen már fura ha itt vagyok. És persze férfi nélkül. Találtam egy kis pólót azzal a felirattal, hogy i love mom. megveszem. Elindulok az ágyak felé, ahol találtam egy kis rácsos ágyat, erre még ráérünk. Elindultam a kaszához ahol sikeresen fizetem. A csomagot beraktam hátulra, és elindultam a reptérre.
Most szállt le. Hogy mondjam el neki? És mit mondjak? Félek. De boldog is vagyok. Lányok sikítanak. Itt vannak. Anna fogja a kezemet, és úgy szorítja, hogy félek eltörik. És megláttam. Aláírásokat osztott. Fekete kabát volt rajta, egy színes full cap-pal. Fekete nadrág, és egy bakancs, a táskája az egyik vállán volt. A legjobb barátom elengedte a kezemet és Ya Ou kezei közé vetette magát. Olivér pedig felém jött, mosolygott, a vámpír fogai kilátszódnak. Mikor ideért elém a kezei közé ugrottam. Megcsókolt. Hiányzott a csókja. Még mindig édes volt mint a méz. Hiányzott. Örülten hiányzott.
- Hiányoztál - suttogta
- Nekem jobban - mondtam és mosolyogtam
- Mi volt az a nagy hír? - kérdezte kíváncsian
- Otthon elmondom - pusziltam meg
Odaintettem a fiúknak és elindultunk. Oli berakta a hátsó ülésre a táskáját, és beült vezetni, én pedig mellé az anyós ülésre. Házáig nem beszélgetünk, csak élveztük, hogy együtt vagyunk újra.
Olivér kiszedte a ruháit, én pedig addig kinyitottam az ajtót. beszálltunk a liftbe, ahol megnyomta a 5-ös gombot. Kinyitottam a lakásom ajtaját és bementünk. Olivér letette a cuccait majd megcsókolt. A kezeimet a nyaka köré fontam, ő pedig a derekamra tette a sajátját.
- Elmondod - nézett le rám
- Gyere - húztam be a nappaliba, leültettem a kanapéra, és én is leültem. A lábaimat felhúztam és török ülésben ültem.
- Akkor?
- Huhh....nem is tudom hogy kezdjek bele. Tudod sokat eszem és azt kihányom. Az orvos elküldöd ultrahangra és kiderült, hogy.....hogy lesz egy kisfiúnk. - fejeztem be a mondani valómat
Olivér csak ült, és lefelé nézett. Nem szólt semmit. Csak ült, és nézett már előre.
- Nekem nem fér bele egy gyerek - mondta ki 15 perc hallgatás után, és azt kívántam bár csöndben marad volna - vetesd el
Lefolyt az arcomon az első könnycsepp.
- Mi? - kérdezte vissza, mert az hittem rosszul hallom, de tévedtem, mert elismételte ugyan ezt
- Nem fér bele nekem egy gyerek, Han. Vetesd el - jelentette ki
- Menny el - mondtam neki sírva
- Lehet még majd gyerekünk Hanna, csak nem most - fogta meg a kezemet, de én elrántottam
- Nem hallottad, menny el! - kiabáltam
- Han, kérlek - mondta és fel állt
- Takarodj! Nem akarlak többet látni, végeztünk - kiabáltam - takarodj
Toltam az ajtó felé, de persze ő is ment. De a feje az minden pénzt megért volna. Csalódott volt.
Kidobtam a táskáját az ajtón, és őt is kilöktem. Bezártam az ajtót, és lecsúsztam mögötte.
Ezt a két mondatot soha nem fogom neki megbocsátani. Soha. Megtagadta a gyerekünket. A szerelmünket. Elindultam a konyhába, már vettem volna elő a szekrényből a cigimet, de bevillant, hogy terhes vagyok. Folytak a könnyeim. Itt leszünk mi egymásnak. A fiam és én. Bementem a szobámba, és felvettem a piszimet, és befeküdtem az ágyba. Nem tudok aludni. Túl kell lépnem. Nem szerethetem. De egy baj van csak, hogy az életemnél és jobban szeretem őt, és fiunkat. A fiát akit sosem fog ismerni.
Most szállt le. Hogy mondjam el neki? És mit mondjak? Félek. De boldog is vagyok. Lányok sikítanak. Itt vannak. Anna fogja a kezemet, és úgy szorítja, hogy félek eltörik. És megláttam. Aláírásokat osztott. Fekete kabát volt rajta, egy színes full cap-pal. Fekete nadrág, és egy bakancs, a táskája az egyik vállán volt. A legjobb barátom elengedte a kezemet és Ya Ou kezei közé vetette magát. Olivér pedig felém jött, mosolygott, a vámpír fogai kilátszódnak. Mikor ideért elém a kezei közé ugrottam. Megcsókolt. Hiányzott a csókja. Még mindig édes volt mint a méz. Hiányzott. Örülten hiányzott.
- Hiányoztál - suttogta
- Nekem jobban - mondtam és mosolyogtam
- Mi volt az a nagy hír? - kérdezte kíváncsian
- Otthon elmondom - pusziltam meg
Odaintettem a fiúknak és elindultunk. Oli berakta a hátsó ülésre a táskáját, és beült vezetni, én pedig mellé az anyós ülésre. Házáig nem beszélgetünk, csak élveztük, hogy együtt vagyunk újra.
Olivér kiszedte a ruháit, én pedig addig kinyitottam az ajtót. beszálltunk a liftbe, ahol megnyomta a 5-ös gombot. Kinyitottam a lakásom ajtaját és bementünk. Olivér letette a cuccait majd megcsókolt. A kezeimet a nyaka köré fontam, ő pedig a derekamra tette a sajátját.
- Elmondod - nézett le rám
- Gyere - húztam be a nappaliba, leültettem a kanapéra, és én is leültem. A lábaimat felhúztam és török ülésben ültem.
- Akkor?
- Huhh....nem is tudom hogy kezdjek bele. Tudod sokat eszem és azt kihányom. Az orvos elküldöd ultrahangra és kiderült, hogy.....hogy lesz egy kisfiúnk. - fejeztem be a mondani valómat
Olivér csak ült, és lefelé nézett. Nem szólt semmit. Csak ült, és nézett már előre.
- Nekem nem fér bele egy gyerek - mondta ki 15 perc hallgatás után, és azt kívántam bár csöndben marad volna - vetesd el
Lefolyt az arcomon az első könnycsepp.
- Mi? - kérdezte vissza, mert az hittem rosszul hallom, de tévedtem, mert elismételte ugyan ezt
- Nem fér bele nekem egy gyerek, Han. Vetesd el - jelentette ki
- Menny el - mondtam neki sírva
- Lehet még majd gyerekünk Hanna, csak nem most - fogta meg a kezemet, de én elrántottam
- Nem hallottad, menny el! - kiabáltam
- Han, kérlek - mondta és fel állt
- Takarodj! Nem akarlak többet látni, végeztünk - kiabáltam - takarodj
Toltam az ajtó felé, de persze ő is ment. De a feje az minden pénzt megért volna. Csalódott volt.
Kidobtam a táskáját az ajtón, és őt is kilöktem. Bezártam az ajtót, és lecsúsztam mögötte.
Ezt a két mondatot soha nem fogom neki megbocsátani. Soha. Megtagadta a gyerekünket. A szerelmünket. Elindultam a konyhába, már vettem volna elő a szekrényből a cigimet, de bevillant, hogy terhes vagyok. Folytak a könnyeim. Itt leszünk mi egymásnak. A fiam és én. Bementem a szobámba, és felvettem a piszimet, és befeküdtem az ágyba. Nem tudok aludni. Túl kell lépnem. Nem szerethetem. De egy baj van csak, hogy az életemnél és jobban szeretem őt, és fiunkat. A fiát akit sosem fog ismerni.
ÚRISTEN!! Én már most a végén könnyeztem. Szegény Hanna. Hülye Olivér, most nem szeretem. :/ Várom a kövi részt. :)
VálaszTörlés