- úr isten! - kiáltottam fel az éjszaka közepén
A hasamhoz nyúltam, és valami folyt. Még egyszer volt egy görcsöm.
- Ya Ou, Anna - kiabáltam
Felálltam, de megkellet kapaszkodnom. Elindultam a szekrényem felé,és kivettem egy nadrágot azt felvettem majd egy nagyobb méretű szürke kötött pulóvert vettem fel. Anna bejött és a vállára kapta a táskát amit már tegnap összeraktunk. Ya Ou pedig az ölébe kapott és úgy vitt a kocsihoz. Bezártuk az ajtót majd elindultunk a kocsihoz. Berakott hátra, Anna mellém ült, Ya Ou pedig a sebesség hátárt túl lépve ment a kórház felé. A parkolóba konkréten be farolt majd kivett, és a recepciósnak bemondta az orvosom nevét. A recepciós egyből hívta az orvost, és egy ágyat kért. A hozott ágyra leraktak nekem pedig megint fájdalmaim lettek. Már kiabáltam hiszen itt nem nézz senki hülyének emiatt. Jött egy ápoló és néhány férfi betoltak a szobába és mondtak vetkőzzek. Kaptam valami hálóingnek sem nevezhető dolgot. Felálltam de akkor megint görcsöm lett. Levettem a pulóvert, majd a nadrágot, és gondolom a bugyit is le kell venni így attól is megszabadultam. Vissza szálltam az ágyra és már jött is az orvos
- Jó Napot Miss Everdeen - köszönt Mr Green
Jött az ápoló és a szülésznő.
- Ha azt mondom nyomjon - mondta az orvos. A lábaimat felrakta valami tartóra és mondta azt a bizonyos szót.
*~*
Sírás. Ez az első dolog amire feleszméltem. A második pedig az, hogy meglátom őt. A szülésznő kérdezi, hogy hívják. De abban a pillanatban nem érdekel. A fiam. Csak akkor érzem meg, hogy sírok mikor a könnyek az arcomon csorognak. Mosoly. Az őszinte mosoly. Ez a mosoly régen ült az arcomon. Az ápoló jött és odaadta a fiamat aki sírt, de mikor a karomba fogtam megnyugodót, és aludt. Olivér. Őt látom benne, a haja barna és egy kicsit göndör ebben rém hasonlít, de mindene az apjáé.
- Hogy hívják a picit? - kérdezte a szülésznő
- Oliver Matthew Everdeen - válaszoltam
Betoltak egy kórterembe, a gyerekem ágyát pedig mellém toltak. Az ajtó nyílt és a két legjobb fejét láttam meg. És még egy barna hajat, aztán két feketét. Mikor megláttam kik azok nem hittem a szememnek.
- Hanna, szia - köszönt Maykee
- Miki, Dani, Boti, ti itt? - néztem rájuk
- Ya Ou-t hívtuk fel, hogy nem akar e találkozni, de mondta hogy szülsz - mesélte Miki
- Gyertek már közelebb nem harapok és ő sem - néztem a gyerekemre
- Énekelhetek neki? - kérdezte Maykee
Bólintottam, és rákezdet a Te sem vagy másra, én mosolyogtam.....megint
A fiam aludt, én is fáradt voltam így beleraktam a kiságyba.
- Megfoghatom? - kérdezte Anna
- Persze - mosolyogtam rá
- Lefotózhatom? - kérdezte Boti
Erre csak bólintottam.
A fejemet letettem a párnára majd elaludtam.
Mikor felkelletem egyből a telefonomat néztem meg. Anya írt, hogy szerdára itt lesznek. Megnéztem a hátteremet a fiam volt.
Egyből kiraktam twittere:
Megszületett a kisfiam! Olyan aranyos? Köszönöm a támogatását mindenkinek!
Az ajtó újra nyílt, de mikor megláttam kijön be csak ennyit tudtam mondani:
- Te mi a francot keresel itt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése