25.fejezet Változások

Tudom rövid lett, de ne volt ihletem. Még 5 rész és vége az évadnak. A vasárnapi rész bizonytalan ezért hoztam inkább ma (is). Jó olvasást és remélem nem nagyon ítélitek el majd Olivért.




2 hónap. Ennyi telt el a szakítás óta. Ennyi ideje vagyok magányos. Ennyi ideje élek új lakásban. Ennyi ideje fogyott el az erőm. De érte élek. Érte kitartottam. Oliver ért. A fiamért. Rosszul kelek és fekszem, és ez az én hibám. Nem az enyém. Nem csak egy ember kell ehhez. Ezt mondom magamnak, minden nap, de tudom, hogy ettől  nem lesz jobb. Lenézek a karomra. Warrior. Ez a  felirat díszeleg dőlt betűkkel. Harcos. Ez vagyok, vagy nem? Felkeltem, és megnéztem az időt, 10:30. Szombat van.  Egy hét és Pulitzer átadás. Március van. Én pedig 25 lettem, még Decemberben. Egyedül voltam akkor is, ahogyan karácsonykor is. Kinéztem az ablakon és nincsen túl meleg. Elindultam a fürdőbe ahol megnéztem magamat a tükörben. Nagy a hasam. De valahogy még mindig szép vagyok. Levettem a piszit, majd beálltam a zuhany alá. Megmostam magamat, majd kiszálltam. Egyszer csak egy erős rúgást éreztem a hasamban. Megkellet kapaszkodnom valamiben. Fájt.
- Kisfiam nyugi, még 4 hónapod van - beszéltem a gyerekemhez
A szobámba beálltam a szekrény elé, egy fekete fehérnemű szettet vettem ki. Egy fekete harisnyát húztam, arra egy fekete ruhát, amihez felvettem egy kék övet, és egy nyakláncot. A fürdőbe mentem ahol sminkeltem. Felvettem egy gyűrűt. Magamra kaptam egy kabátot, és egy csizmát. Elraktam  a telefonomat, és a pénzemet. Levettem a kocsi kulcsot, majd a lakás kulcsot. Kiléptem az ajtón majd bezártam azt.

Körbe néztem az étteremben, nem régen írta, hogy találkozni akar, mert itt van New York-ban. Körbe néztem és megláttam, mosolygott. Majd megnézte a hasamat, és mikor meglátta arra is mosolygott.
Odamentem hozzá, majd leültem elé.
- Szia, Hanna - köszönt, sosem becézett de nem is kell
- Szia - mosolyogtam rá,

Olivér szemszöge 

Megbántam. Szükségem van rá. Hanna Everdeen, miért teszed ezt velem? Kortyoltam még egyet Jack barátomból. Nem érdekel senki. Mindenki mondja a jobbnál jobb tanácsokat de szarok rájuk. Ez az én életem, ha nem tetszik, nem kell velem haverkodni. Elővettem a cigimet majd rágyújtottam. Szarok mindenkire. Szívtam a dohányból égette a tüdőmet, de nem érdekelt. Kifújtam a füstöt, majd megint szívtam. Szeretem ezt a nőt. És barom voltam amiért azt mondtam. Már beláttam hogy egy barom voltam vagyis vagyok még most is. Eloltottam a cigimet majd ittam még egy kicsit. Este van, sőt éjjel. Ő most biztos boldog, végre megszabadult tőlem. 

Csöngettek. 

Kinyitottam az ajtót és a volt barátnőm állt az ajtóban. 

- Mit akarsz? - kérdeztem flegmán 

- Tudom, hogy szakítottatok  2 hónapja és már biztos ki vagy éhezve, és nekem pedig hiányzik veled a szex - válaszolt

- Cara...... - kezdtem de megcsókolt. Én pedig visszacsókoltam. Bemenetük a lakásomba majd bezártam az ajtót. A falnak löktem, őt csókoltam tovább, a combja alá   nyúltam mire felugrott rám. Elmentem vele a kanapéhoz, ott lefektettem. 

Ha az életem szenvedés, legalább egy jó estém legyen, gondoltam és nem is haboztam, lefeküdni ezzel a lánnyal.