2.évad/3.fejezet Fájdalom

Sziasztok! 

Srácok...nekem van egy nagy problémám.... 

Nem hiszem, hogy fogok több blogot kezdeni...ezt befejezem, de...

Hogy ennek mi az oka? 

Egy másik blogomon elég durva kritikákat kaptam, és ezért. 

UI: Jó olvasást! És komizzni! 

Ez volt az a nap mikor a pofont kaptam. 1 év telt el, mióta boldogak voltunk, én szerettem őt. Nagyon szerettem. De ő nem szeretett vagy....nem nincsen vagy. Nem szeretett


- Szeretlek - mondta két csók között de valahogy hamisan csengett ez a szó
- Nálam nem jobban - öleltem át a nyakát
Felvette a zakóját rám kacsintott majd kiment. Felvettem a sarumat hiszen 1 év elteltével a turné végére értünk és itt vagyunk Los Angelesben.  A fiam most a szüleimmel van Londonban.  Egyedül vagyok a Hotel szobámban, és a cikkemet írom éppen. Leírom benne a szükséges dolgokat a koncertekről és az énekesről. Mikor kész vagyok vele elküldöm a főnöknek majd elkezdtek egy cikket a sorozatgyilkosokról, leíróm ki számít annak és miét, mikor ezt meguntam elkezdtem nézni a tv-t és pont jókor kapcsoltam oda hiszen most következett Oli és a "csaja". Bemenetek  és leültek egy kanapéra, a riporter Lucy Cook volt. Megkérdezte tőlük mióta vannak együtt és ilyen átlagos dolgokat.
- És szeretitek egymást? - kérdezte Cook lelkesen
- Mindennél jobban - mondta Olivér, és ez szíven ütött, sokszor mondták ezt hiszen a szerepük megkövetelte, de ez más volt. Láttam a szemén, hogy komolyan gondolja, ezt honnan veszem? Ha valakit annyi ideje ismersz mint én őt akkor tudod mikor hazudik és mondd igazat. Olivér most igazat mondod. Hirtelen nem kapok levegőt, és lecsúszom a földre. Utat engedek a könnyeimnek. Felkiáltok fájdalmamban.  Nem szeret, minden szava hazugság volt. Ezt miből gondolom? A következő mondatából ami úgy szólt, hogy neki nincsen más csak Lili.  A kés amit belém döfött 1 éve eltűnt de most újra bennem volt.  Kiabáltam és néhány dolgot összetörtem. Egy kart éreztem meg a derekam körül. Anna. Megöleltem és sírtam tovább a karjai között. Leültem a kanapéra, az egyik párnát magamhoz öleltem. Úgy ültem ott.
- Most biztos az jön, hogy én megmondtam? - kérdezte cinikusan
- Nem, majd később - karolt át
Nem mozdultam semmit, csak ültem ott. A fájdalom felemésztett, mint a hiánya régen. Nem ez nagyobb.
Ez valahogy......hogy is énekelte Connor Maynard?  A szívemet 24 felé törted.
Éreztem mikor Anna feláll és kimegy a szobából, néhány órával később valaki bejön de ez a valaki férfi volt. Ő is átölelt de a kezeit előktem.
- Han..- kezdte
- Ne érj hozzám - szűrtem ki a fogaim között
- Mi, Han mi a baj? - kérdezte aggódva
- Mi a baj? Az talán, hogy nem szerettél? Sosem szerettél! Azt a nőt szereted! - kiabáltam
Erre hallgatott
- Szóval igaz - jelentettem ki
- Elakartam mondani - dörzsölte a nyakát
- Persze - röhögtem fel keserűen  - lecseréltél egy ilyen ribancra! Mit adott neked amit én, nem? Meg van! Biztosan nagyon jó az ágyban!
- Fejezd be - kiabált
- Miért? Nem lehet, hogy nem csak benne voltál hanem még mást is csinált - itt már láttam, hogy túl messzire mentem - lehet hogy nem is te szereted hanem a kisolika ott lent
Ekkor kaptam meg az első pofont. Az ütés erejétől a földre estem, ekkor gúnyosan felröhögtem, és Olivért kezdtem szidni ekkor kaptam meg a következőt. Kiment mint aki jól végezte dolgát. Én felálltam majd utána mentem.
- Oliver csak annyit fog tudni rólad milyen egy szemét állat vagy. Te testi fájdalmát okoztál nekem Patocska Olivér, én viszont a lelkedbe tiporok! Oliver azt se tudja majd ki vagy! - ezzel becsuktam az ajtót.

Így már mindent tudtok. Miért kaptam az 2 pofont, miért változok meg, de most így  visszagondolva lehet, hogy már akkor elkezdtem változni mikor Olivér megszólalt. Nem tudom.
Ezután már a jelennel haladunk. Most éppen egy Londonba tartó gépen ülök, és várom hogy végre otthon legyek, a fiammal.