2.évad/4.fejezet Anya

London. A fájdalmak és a gyönyör városa. Igazából itt csak szerettük egy mást, vagyis csak én szeretem. A reptéren a csomagommal a kezemben állok és meglátom anyukámat és a kisfiamat. Az én szerelmemet. Elindulok feléjük, a fiam odafut hozzám majd rám ugrik. Magához szorít, és én is őt. Nem sírók, még. Leteszem a földre megfogom a csomagomat majd odamegyek anyához aki szorosan magához ölel. Sosem volt a kapcsoltunk szoros, de nagyon szeretem őt. Anya fekete ruhát viselt amin egy blézer volt, egy magas sarkú cipőt választott lábbelinek. A fiamon farmer volt, és Batman-es póló. Kimentünk a kocsihoz a hátuljába beleraktam a csomagokat. Oliver-t beraktam az ölésébe. Anya beült előre én pedig mellé. Bekapcsoltam  a rádiót, amibe a britek büszkesége ment a One Direction.  Éppen Harry szólója a hangjától végig járt a  jól eső borzongós. Nem tagadom talán is érzek iránta valamit, de nem ez nem olyan erős mint Olivérnél, őt mindenkinél jobban szeretem vagyis majdnem mindenkinél. Hátra nézzek. A fiam nézz ki az ablakon és mosolyog. Anya megáll a házuk előtt mivel én a sajátomat eladtam itt Londonban. A ház három emeletes, kívülről a kék szint viseli magán, és persze néhány ablakból a virág tartókat.  Mikor az ajtóra nézzek meglátom apát. Rám mosolyog. Kiveszem a fiamat az ülésből aki rohan a nagyapja felé. Kiveszem a csomagokat és bemegyek anya után az ajtón. A fiam és apa már el is tűntek a kertben. Felmegyek a szobámba, a égi szobámba. Még mindig minden ugyan olyan mint volt. A falakon virág mintás tapéta,  parketta  borítja a földet, középen egy fehér szőnyeg. Az ágyam a fal mellet van középen. Be van vetve a kedvenc virág mintás ágyneműmmel. Az íróasztalomon ott van a laptopom, fölötte pedig a könyves polcom. Nincsen rajta sok könyv hiszen a legtöbb lent a nappaliba esetleg ott maradt velem Budapesten. A könyvek között vannak képek amiket küldtem anyának és apának, képek a díjammal, az 1D-vel, és vele. Azt a képet lefordítom. Lemegyek anyához a konyhába. Nagyon nagy a konyhák, de ez anya birodalma. Leülök az egyik bárszékre és nézem mit csinál. Éppen répát darabol. Megnézem a bárbultot ahol a New York Times egyik száma van.
- Honnan van? - kérdezem
- Van egy bolt ahol lehet venni igaz egy nappal később mint hogy megjelenik ott, de én elakarom olvasni a lányom írását. - mosolyog rám kedvesen - miért jöttél haza?
A kérdése váratlanul ér.
- Hiányoztatok. - ez részben igaz is
- Nem szoktál haza jönni, Han. Valami bajod van, és ez most elmondod nekem. - jelenti ki és közben szigorúan próbál nézni de ez sosem ment neki
- Este elmondom - mosolygok rá, de még mindig nézz - ígérem
Erre bólint.
Kimegyek a konyhából és a nappaliba megyek ahol megtalálom apát, de már meggy is ki.
- Apa - szólók utána
Megfordul én pedig odamegyek hozzá és megölelem. A fejemet a nyakába fúrom és sírni kezdek. Apa mindig is közelebb állt hozzám mint anya még ha nem is úgy nézz ki. Apa csak ölel és a hajamat simogatja.
Csak ott állunk.
- Kérhetek valamit? - kérdezi miközben ellők
- Persze - törlöm meg a szemeimet
Odamegy a könyves polchoz majd a könyvemet látom a kezében
- Aláírnád? - kérdezi, mire én hangosan felnevetek
Kérek egy tollat amit meg is kapok majd aláíróm a könyvemet. Megnézzem a borítóját. Egy lány  és két van rajta régies ruhában. A borító alján pedig ez áll: Made in The USA. A könyv a polgár háborúban játszódik, miszerint a lány boldog házasságban él az egyik sráccal csak az állítólag meghal erre pedig Angliába megy és ott hozzámegy az egyik miniszterrel majd újra találkozik a halottnak hitt szerelmével. A vége pedig szörnyű. Mint két srác meghal és a csaj depressziós lesz. A végén pedig ő is meghal.

*~*

Szépen nézel ki Hanna. Az arcomon még mindig ott van a két pofon nyoma, így nem hiszem hogy lemegyek már. A fiam ágyban van a vendég szobában. Mikor kimegyek anya az ágyamon ül és engem nézz. 

Leülök mellé és várakozóan nézz rám, így elkezdek mesélni. Elmondok mindent. Elmondom, hogyan találkoztunk és mikor váltunk el. Elmondom mikor megint együtt voltunk majd szakítottunk. Elmondom a fiam történetét is. Elmondom mikor lettem szerető, és elmondom mikor a pofont kaptam, de azt nem mondom el mik a terveim. 

- Őszintén, te mit érzel iránta? Mert az elmondottak alapján nem tiszta. 

- Azt tudom, hogy szeretem anya mást nem tudok - jelentem ki 

- Mi fáj jobban, hogy elvesztetted vagy az hogy megütött? - kérdezi 

Elvesztettem, ami annyit takar nem lehetek vele,míg az ütést árulásnak tekintem. Melyik fáj jobban? Nem tudom. Hiszen mind a két esetben elvesztem.  

- Nem tudom. - válaszolom 

- Nem tudok neked mást mondani csak azt, hogy most legyél egyedül egy kicsit és akkor majd megtudod erre a kérdésre a választ - teszi a kezét a combomra 

- Nem tudok egyedül lenni. 

- Oliver el lesz nálunk, menny Budapestre és gondolkozz - mosolyog 

Átölelem majd elkezdek a vállán sírni. 

- nem sírj...., nem éri meg - suttogja 

- De olyan nehéz abba hagyni ha az egyetlen ember az aki megállíthatná ha ő az aki elindította - sírok 

Ezután még bátorít majd kimegyek és magamra hagy a megfelelő pillanatban.  

Talán ezért tisztelem ennyire. Mindig nekem akarja a legjobbat. Lefekszem aludni, de tudom hogy már holnap indulok. Hiszen nem tudom a kérdést a válaszra. És a bosszúm egyik kelléke is ott van. A kezemet a párna alá teszem és úgy alszom.