Epilógus

Sziasztok! 

Itt az 1.évad utolsó része! 

Hát....srácok nem mondom,hogy jó a vége. 

Azt mondom sokan.....lefogtok iratkozni...

azt se tudom valaki ez után fogja olvasni az új évadot. 

Az új évad pedig szerdán indul. 

Na mind1. Nem hiába ez a kép lett itt. 

Én ajánlanék egy dalt hozzá(én is ezt hallgattam írás közben. 

Itt a dal:Link
Megkérnék mindenkit, hogy komizzon a részhez, a kedvemért! ( Elmondhatjátok mennyire utáltok akár, de komizzatok!)

Jó olvasást! 

UI Boldog Húsvétot! 

xx.Ani.xx

1 hét múlva

- Szia Anna- öleltem meg - Oliver még alszik 

- Jól van, siess ne hogy elkéss - ölelt meg 

Beszálltam a kocsimba majd elindultam a Times irodájába. Az út alatt volt időm gondolkodni vajon mit akar a főnök. Mi van ha kirúgnak? Igaz az nem akkora gond hiszen a díjjamamal bárhová felvesznek, de én nagyon szeretek itt dolgozni, és szeretek fiatal sztároknak segíteni. bekanyarodtam a parkolóba, és mikor megtaláltam a megfelelő helyet magamnak beálltam. Leállítottam a motort majd kiszálltam. Bezártam a kocsit majd elindultam be. A liftben én és egy kollégám voltunk. Nem nagyon beszélgetünk. A liftből kiszállva bekopogtam a főnökhoz. Egy szabad, kiállatás után bementem.
- Miss Everdeen, jó napot - kihúztam a széket majd leültem - Ön ugye magyar származású és arra gondoltam, hogy önt küldöm Péterffy Lili turnéjára. csinál majd vele interjút elmondja hol lesz koncert
Várjunk, kivel? Azzal a csajjal aki lenyúlta a pasimat? Na, nem. várjunk ezt mennyiért?
- mennyit kapok érte, és a fiamat vihetem,e?
- Én egy olyan 10.000 dollárra gondoltam és a kisfiút persze, hogy viheti - mosolygót a főnök
- Akkor benne vagyok, mikor indulok?
- 2 nap múlva - válaszolt
Felálltam majd kimentem. Kaptam egy üzenetet, Lilitől, ennek meg van a számom? Hogy a Costa Coffe-ban találkozzunk. Na, mit akar?
Mivel a kávézó itt van a sarkon így oda gyalogoltam.
Mikor a sarkon befordultam megláttam egy ismerős kocsit. Na,nee, csak őt ne! Istenem mit tettem elenned?
Bementem a kávézóba és megláttam a csajt. És Olivért. Egymás kezét fogták. Lili szeme csillogott, de Olivér. Oli csak mosolygott. Odasétáltam hozzájuk majd leültem. Mikor jött a pincér rendeltem.
- Mit akarsz? - néztem a fiatal lányra
- Csak azt akartam kérdezni, hogy nem baj ha Oli is néhányszor ott lesz- e majd a koncerteken - mosolygott kedvesen, de a szeme az mindent elárult.
Komolyan mi a francot csináltam, gondoltam és közben felnéztem.
- Nem dehogyis baj, hiszen mi már régen szakítottunk - de nem baj ha fiam is jön?
- Nem dehogy - mondta
- Nekem mennem kell, hiszen a fiam otthon vár, hiszen én nem árultam el - néztem az utolsó szavaknál Olivérre
A kávémat felkaptam majd elindultam haza

*~*

- Oliver! - kiabáltam a fiamnak - gyere enni 

Hallottam ahogyan fut, ebbe is tiszta apja. Mikor ideért felült a székére, és várta az ennivalót. Húst csináltam neki amit összevágtam kis falatokra, és krumplipürét. 

Én is leültem mellé, a fiam miközben evett a tv-t nézte. Hihetetlen egy kis srác. Csengettek. 

Megnéztem az órámat. 18:07. Szikinek később kéne jönni, és Ricsi sem lehet. Tényleg egy pár szót a liftes srácról. Kiderült, hogy itt él New York-ban, van egy kutyája akit mindig visz mindenhová, és nem mellesleg orvos...gyerek orvos. És szimpatikus neki a fiam. Felálltam majd kinyitottam az ajtót. Olivér. 

- Mit akarsz? - kérdeztem suttogva 

- Téged - válaszolta 

- Olivér, 2 éve azt mondtad feladod hát....- de nem tudtam folytatni.  A száját a számhoz érintette. A hasamban pillangók jártak táncot, a szívem úgy dobogót, hogy azt hittem kiesik a helyéről. A szám pedig egyből viszonozta a csókot. A kezeimet a nyaka köré fontam, és pedig közelebb húzott magához. A nyelve bejutásért könyörgött és ezt meg is kapta. A nyelveink táncot jártak, de mikor egy nagy puffanást hallottam egyből elváltam tőle és berohantam. A fiam a földön feküdt és sírt, a kezét fogta. 

- Oliver....mi a baj? - kérdeztem aggódva 

- Leestem és nagyon fáj a kezem - sírt és hozzám bújt 

Megnéztem a kezét ami nem túl szépen nézett ki. 

- Gyere, kicsim kórházba kell mennünk - vettem fel. Feladtam rá a cipőjét majd én is felvetem az enyémet. 

Olivér az ajtóban állt. Nem mozdult ameddig rá nem szóltam. A fiamat levittem a karomba, ő pedig ment előre. A kocsimban hátra beraktam a fiúnkat, ő beült vezetni, én pedig Oliver mellé hátra. 

- Jól van, kisöreg nincsen nagy baj - simogatta meg a fiam fejét Ricsi 

- Köszi, Ricsi, hogy csak így fogadtál minket - sírtam még mindig 

- Nyugi, Hanna, jól van - puszilt meg 

A tükörben láttam Olivér fejét. Féltékeny. 

- Akkor mi haza megyünk, és akkor holnap találkozunk? - mosolyogtam rá 

- Igen, és hozd Oliver-t is, én pedig hozom, Miát - mondta 

Letettem a fiamat. Kimentünk, ő integetett még Ricsinek ahogy én is. 

- Ki ez? - kérdezte a kocsiban Olivér 

- Senki - jelentettem ki 

- Nem mondd, hogy senki - húzta el a száját 

- Jól van, egy kedves srác.....akivel randizom - válaszoltam 

- Miért? 

- Amiért, te összeálltál Lilikével - jelentettem ki, és kiszálltam a kocsiból, a fiamat kivettem és felmentünk. Oliver már aludt. A lakásban beraktam az ágyába. Kopogtak. Már megint ő volt. 

- A kulcsod - mondta 

- Kösz - vettem el 

- És vele csak felejtek, Han.....téged szeretlek - fogta meg a kezemet 

A mai napon másodszor sírtam. 

- Én is....szeretlek, Oli - töröltem le a könnyeimet - de nem tudtok veled lenni. 2 éve azzal a mondattal tönkre tettél mindent. Csalódtam benned akkorát amekkorát emberbe még nem. 

Becsuktam az ajtót. Még a kis figyelőn néztem ahogyan elmegy Aztán lecsúsztam az ajtóban. most én forgattam azt a kést. Felkiáltottam, és ezzel egy időben kintről is jött egy kiáltás. Kinéztem az ablakon. Olivér volt. Az autónak támaszkodott...és...és sírt. Bementem  a fiam szobájába. Leültem az ágya mellé, és néztem őt. Egyszer csak felült és azt kérdezte

- Miért síjz anya? - állt már fel. Ekkor kivettem és magamhoz öleltem és úgy sírtam. Ő is ölelt 

- Apukád miatt - suttogtam neki, és tovább öleltem.