2.Évad/1.fejezet Magam is erre keresem a választ......

1 évvel a prológus történései előtt

- Hozod ezt? - kérdeztem a kisfiamtól
- Igen - kaptam meg a választ és a hátára adtam a hátizsákot. Az egyik bőröndöt Ricsi kezébe adtam aki kivissz minket a reptérre. Kimentünk a lakás ajtaja elé. Becsuktam az ajtót majd bezártam. Oliver elindult, Ricsi pedig utána ment, én pedig zártam a sort. Lementünk a lifttel majd a kocsimhoz mentünk. A csomagokat beraktuk a kocsi hátuljába. Oliver-t bekötöttem én pedig beültem előre.  Ricsi kiállt a kocsival majd elindultunk.

*~*

- Han, adjad - mondta Ya Ou,  a fiam pedig Annához ment. Anna és Ya Ou is jön velünk egészen Houston- ig.  Ya ou leadta a cuccainkat én pedig itt maradtam Ricsivel. Magához ölelt majd egyre közelebb hajolt majd megcsókolt. Nem mondom, hogy rosszul csókol, de.....nem éreztem semmit. 

- Leszel a barátnőm? - kérdezte mosolyogva 

- Igen - válaszoltam 

Újra megcsókolt, majd elköszöntem és elindultam. Magán géppel megyünk így odaindultam. A gépen már fent volt a kisfiam ahogyan a barátaim is. A sarokba pillantottam és megláttam őt. Engem mért éppen végig majd elmosolyodott. Én is megettem ezt. Fekete farmer, fekete póló, és bakancs. A haja nem volt beállítva vagyis lapos volt. Rá mosolyogtam.   Ő is rám. De a pillanatot megzavarta az a ribanc. Rövid kék ruhát viselt harisnyával, meg csizmával. Leült Olivér  mellé. Bejelentették  a felszállást, így én is leültem a gyerekem mellé. A felszállás után Oliver leült a padlóra és elkezdett játszani az autójával. Ya Ou leült mellé, és együtt játszottak a kis kocsikkal.  Olivér felé néztem és éppen azzal a nővel csókolóztak. A kés forgott bennem még egyet. Éreztem, hogy elkezdtek sírni, így bementem a vécébe. Lehajtottam a vécé tetejét, majd leültem és sírtam. Miért csinálja ezt? Néha olyan lenne újra gyereknek lenni, egy horzsolás csak egy kis ideig fáj, míg ha eltörik a szívedet az elég sokáig fáj. Felálltam majd megmostam az arcomat és kimegyek. Leültem újra és csak néztem a gyerekemet. 

*~*

- Aludj jól - kapcsoltam le a villanyt a fiam szobájába. 

Bemegyek a saját szobámba. Előveszem a pólóját amibe mindig is aludtam,egy bugyit is kiveszek majd bementem a fürdőbe. Levetkőztem majd beálltam a zuhany alá. 3 lakosztályt béreltek így nem lesz nehéz kitalálni mit fognak csinálni. Tudjátok már megbántam, hogy 2 éve nem bocsátottam meg neki és azt is megbántam, hogy......hogy  5 éve elmentem Angliába, persze remek barátokat szereztem, de ő.....vele akkor kezded nyílni   a szakadék köztünk. Kiléptem a kabinból majd felöltöztem, és kimentem, de ott állt az ágyam mellet és az újságot nézekedte amiben benne vagyok. Rám nézett majd elmosolyodott 

- Már kerestem ezt a pólómat - jegyezte meg 

- Visszaadjam? - kérdeztem 

- Szívesen megnézném ahogyan leveszed, és azt is ahogyan ott állsz felső nélkül, de nem neked jobban áll - mosolygott perverzen 

- Miért jöttél? - mentem oda az ágyamhoz 

- Mert megakartam kérdezni, hogy miért sírtál - mondta kedvesen és közelebb jött, vagyis olyan közel volt, hogy simán megcsókolhatna 

- Semmi közöd hozzá - mondtam érzelem mentes hangon 

- Miattam igaz? - kérdezte szomorúan 

- És ha igen? - kérdeztem 

- Sajnálom, kicsim - hajolt még közelebb 

- Sajnálod? Szerettelek te meg azt mondtad! Szerettelek! Érted mit jelent ez? Érted?! Elállt tőled a lélegzetem......és elszorult a torkom mikor megláttalak. DE TE SOSEM SZERETTÉL! SOSEM! - kiabáltam már

- Ez nem igaz - mondta halkan 

- Akkor miért mondtad azt amit? - kérdeztem már sírva 

- Máig is erre keresem a  választ - suttogta majd megpuszilt és kiment. 

Leültem az ágyra a fejemet  a kezembe temettem, és úgy sírtam.