Sziasztok!
Itt a 30.fejezet vagyis az évad utolsó fejezete. Az epilógus ma vagy holnap jön.
A második évad szerdán kezdődik, és minden VASÁRNAP, lesz új.
Jó olvasást
Ani
2 évvel később
- Hová menyünk anya? - kérdezte a kisfiam
- Olikám...a Mamával megyünk állatkert - válaszoltam a fiamnak akit levettem a székről
- Papa jön? - mosolygott
- Persze - simogattam meg. Felvettem én is a cipőmet. A táskámba beleraktam enni és inni valót eközben Oliver a tévét nézte. A srácok voltak benne. Vagyis csak hárman. Olivér hiányzott. Ya Ou-t kérdezték Annáról. Anna. Legjobb barátnőm olimpiai bajnok lett. Ránéztem a polcomra ahol ott van a díjam. A Pulitzer díjam. A könyvemért kaptam, dráma kategóriában, ( ha valakit érdekel miről szól Hanna könyve írja le komiba és hozok belőle részletet. szerk.) Mellette ott a kép rólam és a barátaimról.
- Ott Peti bácsi - utalt Szikire akit közelről vett éppen a kamera
- Igen, Oliver, de most mennünk kell - kapcsoltam ki a tv-t
Kinyitottam az ajtót Oliver pedig kiment a lépcső házba. Régen jártam itt.....Budapesten. 1 hete vagyok itt. Utána haza megyek New York-ba. Olivér betartotta a szavát. Nem keresett. A levelét eltettem, hátha a fiúnk kíváncsi lesz rá. Bezártam az ajtót, a fiamat felkaptam és elindultunk a kocsihoz. A liftben találkoztunk egy fiatal sráccal akinek volt gy kutyája. A fiam odavolt a kis állatért. A srác rám mosolygott majd egy papírt kaptam tőle. Kinyitottam egy a telefon száma volt benne. A srácot Ricsinek hívják, rá mosolyogtam. Az autóba beraktam az ülésébe a gyerekemet, én beszálltam előre és indulása készek voltunk.
- Nagyi, papa! - futott a szüleimhez a fiam
Én csak sétáltam, apa mutatta, hogy meg vannak a jegyek. Megöleltem a családomat és bementünk.
- Hová menyünk? - kérdeztem Olit
- Tigrisz - kaptam választ, a fiam kedvenc állata
Anyukám letette és elindultunk. A legtöbb fiatal megnézett. Miért, ne? Hiszen Patocska Olivér exe vagyok. Igaz ennek már több éve de a fiatalok nem felejtenek. A tigrisnél Oliver odament az üveghez, odamentem mögé és mutogatott. Felnéztem és megláttam. Ott állt. A haja be volt állítva, fekete cipő volt rajta, fekete rövid gatyával, és szürke felsővel. A fiamat vagyis a fiúnkat nézte. A hasonlóság szinte kiszúrja az ember szemét ha jobban megnézi őt. De nekem más szúrt szemet. Valaki kezét fogta. Hosszú haj, csinos láb....és ismerős arc. 23 éves de még mindig szép. A lány is engem nézett. Olivér Lili kezét fogta. Péterffy Lili kezét.
- Anya, kik azok? - kérdezte a fiam és mutogatott
- Nem illik mutogatni - szóltam rá
Nem mondtam meg neki kiket lát. Az a bizonyos kés amit több mint 2 éve döfött belém Olivér, most újra megforgatta, de most még mélyebbre csúszott.
- Gyere Oli menyünk innen - fogtam meg a kezét
Kimentünk a "fő útra".
3 srác jött felénk. A fiam pedig újra futni kezdett, engem pedig a sírás kerülgetett.
- Hová fut ez a gyerek? - kérdezte anyu
- A barátaimhoz - válaszoltam
Odamentem hozzájuk, és megpusziltam őket.
- Benny bácsi, tegyél le - kérte Oliver
Bence letette és Szikinek nyújtotta a kezét, aki fel is vette
- Hogy-hogy itt? - kérdeztem őket
- Olivérrékel jöttünk, csak mi otthon maradtunk megnézni minket a tévében - válaszolta Ya Ou
- Értem - mosolyogtam rájuk
- Én veletek megyek - mondta Sziki, és elindultunk
- Szia Sziki - köszöntem el tőle
- Szia Peti báci - köszönt a kisfiam
- Szia, Oli - intett utánunk.
Beszálltunk az autómba. Anyukámékat haza visszük előbb. 1 óra múlva már otthon voltunk. Oli a kocsiban elaludt. Leraktam a kanapéra, én pedig leültem mellé. A zsebemből elővettem a liftes srác számát. Beírtam a telómba és ráírtam.
Én: Holnap, mozi? - Hanna, liftes csaj
Ricsi: Rendben, liftes lány - Ricsi a liftes srác
Ezen mosolyogtam majd, levetkőztettem a fiamat, és beraktam az ágyába. Én elmentem fürödni, majd aludni, de nem tudtam. Emlékeztek, néhány éve azt kérdeztem ki vezetett nagyobbat ő vagy én? Már tudom a választ. Ő. Mert nekem van egy csodás fiam, neki pedig egy ribanca. Igen, biztos hogy ő vesztett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése