2.évad/19.fejezet Őrangyal

Sziasztok! 

Fent van az új rész! 

A részről annyit, hogy egy kicsit fantasysabb lett.

Remélem ezért ez is tetszik :)

Jó Olvasást! 

UI: Ha nézitek a VB döntőt kinek szurkoltok? 

Én a németeknek!

Kérlek komizzatok, és köszönöm az eddigi komikat! 

Hanna szemszöge

Fehér ruhában vagyok. A hajam fel van kötve. Hátra nézzek de csak egy út van ott. Egy pad van előttem ahol egy férfi ül. Haja alig van, de szakálla annál inkább. Ő is fehérben van, csak rajta a zakó és a nadrág fehér. Cipő viszont nincsen rajta, és csak most veszem észre hogy rajtam sincsen. Egy nyaklánc lóg a nyakába, rajta pedig a nevem van.
- Hol vagyok? - kérdezem
- A purgatoriúmban - feleli
- Azaz a menny és  a pokol közötti helyen - itt felnevetek - szóval meg is örültem nem csak haldoklom
- Nem örültél meg, Hanna. isten adod neked még egy esélyt. Felmehetsz hozzá, de velük is lehetsz - mondja
Erre én megint felnevetek.
- Ki vagy te?
- Az őr angyalod. Segítek, dönteni hisz' megmutatom a jövőt, és jelent - mondja. csettint és egy kórházban vagyunk, egy kórteremben, az ágyon én fekszem vagyis csak a testem, az ágy mellett Olivér. A kezemet fogja és sír. Anyám jelenik meg.
- Oli......el kell fogadnunk 1 hete komában van - hallom anyám hangját aki sír, a szemei kialvatlanok ahogyan Olivéré is. összesek. Az őrangyalom meg fog, de alig tudd tartani.
- nem.....Han, élni fog. Hanna így nem büntethetsz meg, a hibáimért. - sír.
- Vigyél el! - kérem, és meg is teszi.
- Meghaltál, és a jövőben vagyunk, 16 év múlva vagyunk  - ismereti a tényeket.
Oliver-t látom aki elég jó pasit lett, a lányom Liv szőke haja megmarad, szemei pedig kékek. Csoda szép, de valami nem okés. A szemei bevéreztek...és nem túl tiszták. A fiam kiabál vele, Olivér nincsen itt.
- Mi? - sírom
- Meghaltál, a férjed Olíviát okolta érte....és nincs is nagyon itthon, a ByTheWay feloszlott, Olivérnek sikerült a szóló karrier és soha nincsen otthon, és Liv ezt tudja hogy miatta van és elkezdett drogozni. A fiad az orvosira jár. - meséli. Legalább Olinak bejött az élet. De ekkor egy szőke nagymellű, kb. 24 éves lány lép elő. Oliver a fejét rázza.
- Liv, mi  a baj? - kérdezi aggódva
- Nem vagy az anyám! - kiabálja - megöltem a saját anyámat szóval ne akarj az anyám lenni
Ezután felrohan. Oliver csak áll ott és bocsánatot kér. Odamegyek a fiamhoz és átkarolom. Ő nem érzi ezt, de szükségem van rá.
- Miért? - sírom
- Olivér új felesége ez a lány - magyarázza
Ezután megint új helyszínen vagyunk. A temetésemen. Nincsen ott anyám ez tűnik fel elsőnek. Aztán apa sincsen.
- Hol vannak a szüleim? - kérdezem
- Mind a ketten megölték magukat. Nem tudtak nélküled élni - mondja
- Tönkre teszek mindenkit - mondom sírva
- Ez.....
- De igaz - vágok közbe - vissza megyek, de lenne egy kérdésem
- Mi az?
- A pokol tényleg hideg..ugye Dante azt írta, hogy hideg
- Hát nem fagysz meg,de nem túl jó - mondja
- Kösz az infót.
Ezután minden elsötétül. Gépek sípolnak....jön egy orvos. Áram ütés a mellkasomban és már nem sípol a gép. A szemeimet kinyitom, és Olivért látom meg. Rá mosolygok, ő pedig megölel. Csak sír....és sír. Anya is egyből rám veti magát, aztán a fiam. Mindenki örül nekem.
- Hol van, Liv? - kérdezem és már hozzák is őt. Olyan szép. Sírok örömömben mikor a karomba kapom.
- Olyan szép vagy - mondom neki
Ölelgetem őt, és csodálom ahogyan Olivér is. Az ágyát idekérem mellém, belerakom én pedig elfekszem. A férjemet és a fiamat haza küldöm ahogyan a családomat. Mindenki haza megy, én pedig ott maradok. Itt vagyok....újra. Nem lesz senkinek semmi baja. Felnézek az ég felé.
- Köszönöm - súgom. Elképzelem ahogyan mosolyog az angyalom. belefúrom a fejemet a párnába majd elalszom. De előtte megszúrom magam a tollal. Fáj. Élek, hisz a fájdalom biztosit arról, hogy élek.