2.évad/16.fejezet Kérem....

Sziasztok!

A szavazás még egy ideig és eddig az Évad áll nyerésre. 

Tudjátok ez nekem nagyon jól esik, hogy ennyire szeretitek a blogomat! 

És 26(!!!) Feliratkozom van, nagyon köszönöm nektek és persze a komikat! 

UI: Lenne egy új blogom amit egy tehetséges bloggerinával írók :) 

LINK

- Ha ma éjszaka még lesz vérzése asszonyom akkor sajnálom de elvetélt vagy meg kell szüleztenünk ami elég nagy kockázattal jár a kicsi számára, de ha nem akkor veszélyesztetet terhesnek lesz nyilvánítva. A gyógyszerek amiket kapok az utóbbira készítek fel a szervezetet - mondja én pedig érzem hogy nem kapok levegőt. Érzem megint sírók....a könnyeimet törölgetem. Olivér is átkarol majd kimegy az orvos. A vállába temetem a fejemet, ő pedig a hajamat simogatja.
- Oli...én....én belehalok ha élveztem - sírók, ő pedig megcsókolja a homlokomat.
-  Nem fogod elveszíteni, Han - mosolyog bátorítóan
- Ámen - mondom majd megölelem. Mivel nincsen ruhám megkérem a férjemet menjen haza tiszta ruháért, és persze hogy nézzen rá Oliver-re. Bejön egy ápoló és meglátom a kórház nevét. Itt fekszik Anna is. Mivel én nem kelhetek fel így írók neki és Ya Ou-nak is. Ezután bekapcsolom a tv-t de a kezemet végig a hasamon tartva. Néhány perccel később legjobb barátnőm szőke haját látom meg kezében pedig a  kislánya.
- Miért vagy itt? - kérdezi és az ágyam mellé lép, Ya Ou pedig követi.
- Hát, beindult a vérzésem - mondom és ismét sírásban török ki
- Úristen - itt felpillant az ékre és egy sajnálomat motyog - ezt..ezt nem hiszem el, de ugye még meg van?
- Igen, ha a mai éjszakán már nem vérzek akkor csak 4 hónapon keresztül ágyban fekhetek - mondom de alig hallom a saját hangomat
Anna és a pasija és persze a kis Hanna még maradnak egy ideig aztán megjelenik a férjem akinek boldogan átadnak majd ők vissza mennek. Mivel elérkezett a 7 óra így Olinak haza kellett menni. Én betakarom magamat és aludni próbálok de nem sikerül. Csak arra gondolok mi lesz.....
Nem veszíthetem el, ő .....ő az én kislányom, Olívia. Az édes kicsi lányom...A hasamat simogatom és most magamat is meglepve imádkozom, kérem az istent ne vegye el tőlem Livet. Már úgy beleéltem magamat hogy végre fonhatom a haját, felöltöztethetem kis ruhákba. A könnyeim újra kicsordulnak. Nem akarom elveszíteni......., így aludtam vegyes érzésekkel de leginkább sírva.

***

Reggel a férjem és az orvos hangjára ébredek fel. Az orvos rám mosolyog. 

- Akkor kérem fáradjon ki a vécébe és nézze meg hogy volt-e végzés - utasít a doki, Olivér segít menni. Leguggolok, becsukom a szemeimet, lehúzom a bugyit majd hirtelen kinyitom a szemeimet  és nem láttok semmit a fekete anyagon. Hirtelen felsikoltok majd kint egyből a férjem nyakába vettem magamat aki megforgat a levegőben. Az orvos azonban egyből megszólal miszerint most csak feküdnöm szabad és jobb ha most hazamegyek. egy blúzt veszek fel, fekete nadrággal és egy balerina cipővel. Végül kézen fogva megyünk ki a kórházból majd otthon egyből a kanapéra küld, én pedig engedelmeskedem. A kisfiam a fejem mellet ül és nézi a mesét. Én felnézek majd csak annyit mondok: 

- Köszönöm