2.évad/15.fejezet Fájdalom......

Sziasztok! 

Itt van az új rész, a címből biztos láttátok hogy ez egy depisebb rész lesz! 

Szóval zsebiket elő, és kérem a véleményeteket arról mit szóltok az eseményekhez. 

Jó olvasást! És zsepiket elő!

2 nap múlva a reptéren állunk, és várjuk mikor mehessünk fel a gépre. Elsőnek engednek fel a terhességem miatt. Olivérrel leülünk a helyünkre, én a vállára hajtom a fejemet, ő pedig átkarol. Előveszem a laptopomat majd elkezdem írni a cikkemet ami az amerikai polgár háborúról szól. Olivér közben olvassa az alkotásomat, közben kapok egy e-mailt a fönőkömtől miszerint 1 hét múlva legyek New York-ban, az idei Pulitzeren. Ezután íróm tovább a cikket, amibe a legtöbben beleolvasnak, mivel a gép most egyenesen Pestre meggy Olivértől sokan kérnek autogramot, ő pedig örömmel ír alá képeket, de persze néhány külföldi is készít vele képet. Én türelmesen írók és  tudok is mivel a lányom most nem zaklat. Mikor készen van elmentem majd Olivér vállára dőlök és elalszom.

**

Legközelebb Budapesten ébredek már csak fel. Olivér vissz mindent. Mivel Anna még kórházban van, csak a többi srác jön ki elénk. Mikor Oliver meglát egyből felém rohan majd a karjaiba ugrik. 

- Hiányoztál, Anyuciii - mondja mire megpuszilom. 

- Nekem is, manókám - puszilom meg a fejét 

Megfogja a kezét és együtt megyünk oda a barátainkhoz. Az összes srác megölel. Olivér kocsijával megyünk ami még 4 napja itt maradt. Oliver hátra ül én pedig előre. Mikor a fiamat beültettem, Olivérhez megyek. 

- El kell neki mondanunk - mondom mire csak bólint 

beülök mellé, és bekapcsolom a rádiót. Oliver kérdezz minket minden féléről majd haza  érünk. Fent letesszük a csomagokat, majd Oliver-t beültettem az ölembe. 

- El kell mondanunk valamit - kezdi Olivér, a fiunk csak őt nézi kíváncsian 

- Nem régen az apukádról kérdeztél, akkor nem válaszoltam neked, azonban most válaszolok - kezdem 

- Oliver, én vagyok az apukád, és a kishúgodnak is én leszek az apukája - mondja ki a férjem mire a kisfiunk lefagy majd az apja nyakába ugrik. megpuszilja majd csak öleli. Én bemegyek a fürdőbe gondolom lezuhanyzok. Levetkőzök, majd beállók a zuhany alá. Mikor készen vagyok törölközöm majd mikor ott törlöm meg, vért veszek észre a törölközőn. Nem. Még egyszer megteszem ezt és még mindig ott van a folt. A könnyeim csak úgy folynak nem....nem lehet. Felveszem a fehérneműmet, és a földre esek. 

- Olivér! Oli...- csuklik el a hangom mikor odaér meglátja a vért a törölközőn. 

- Ez....ez...az? - kérdezi aggódva, mire bólintok 

- Nem, Han...nem ment el! Bemegyünk a kórházba - jelenti ki. Beszaladok a szobánkba Olivér közben hívja Szikit és a srácokat akik már jönnek is mivel egyet értenek abban hogy Oliver ne legyen a kórházban.
A szobában egy fekete ruhát veszek fel a hajamat befonom oldalra, majd egy egyszerű fűzős cipőt veszek még fel. A srácok már ott vannak, Olivér megfogja a kezemet majd megyünk is. A kocsi utat végig síróm és azt mondogatom, hogy nem akarom elveszíteni. Liv, a kislányom.
- Neee..m - sírom
A kezeimet a hasamon tartom, és végig sírók és nem tudok másra csak arra hogy elveszíthetem őt. A kislányom....nem veszíthetem el...őt. A kórháznál Olivér kivesz majd egyből orvost kér. Az orvosom egyből a vizsgálóba visz. A ruhám felső részét leveszem majd vizsgálódnak, az orvos fején látok valami gond van, és kimegy. Ettől pedig még jobban sírni kezdek. Minden olyan jó volt, most meg ez....
Két orvos jön be, és a férjem. Kapok egy ruhát és azt mondják ezt vegyem fel. Átöltözöm és kimegyek a fürdőbe és a betéten meglátok még több vért. Belenézek a tükörbe és meg sem ismerem magamat. Betolnak egy kórterembe és bejön a doki aki ad van 5 gyógyszert miszerint ezt vegyem be. Olivérbe kapaszkodom mikor az orvos folytatja. Ha nem kapaszkodnék bele szerintem leesnék az ágyról, de így csak sírók....és sírók, mert ha igaz amit mondd a doki elég durva időszak jön majd az életembe.