2.évad/12.fejezet Végre Együtt

Sziasztok! 

Itt a várva várt rész! 

Nem mondom el mi lesz a vége, de végre mindenki boldog lesz! 

Ha  érdekel valakit, elkezdem tegnap az új blogomat: LINK . Szintén egy BTW fanfic. 

Lécci komizzatok! 

UI:Látátok a Csillagainkban a hibát? 

Én imádtam új kedvencem.

És Ansel Elgort <3

Andrisra nézzek. Szeme a könnyektől csillog mire a szívem összeszorul. Lilire nézzek most az én ajkaimon van a győzelem ittas mosoly. Aztán hátra nézzek és  meglátom a szüleimet. Aztán Olivér. Szemében meglátom a reményt. A reményt arra, hogy végre velem lehet, megint.
Megfogom az arcát. Majd a fülébe súgom válaszom.
- Igen. - súgom, erre ő magához húz és megcsókol. A csókba belemosolygok.
- Gyere. - kéri majd odavisz az oltárhoz.
- Nem lenne baj? - kérdezi a papot aki a fejét rázza mosolyogva, de közben azt mondja hogy csináljuk. Hirtelen új tanúk jönnek fel. Andrisra nézzek. "Légy boldog, kicsim" tátogja. Erre csak bólintok. Lili sírva fut el ahogyan a szülei is. Azután a pap elkezdi mondani a dolgokat.
- Patocska Olivér szeretné feleségül Hanna Everdeen_t?
- Igen.- mondja mosolyogva
- Hanna Everdeen, szeretné férjéül Patocska Olivért? - kérdezi a pap
- Igen- válaszolom
Még mond valamit a pap de nem tudok ráfigyelni, mert a boldogságom elvonja minden figyelmemet. Olivér megcsókol, és ekkor csak mi vagyunk. Az első hitvesi csókunk. Szeretem. A csók után mindenki tapsolni kezd majd elindulunk ki. Olivér el sem enged. Nem tudok másra figyelni csak rá.
Szeretem.

Leülök a táncunk után. Nem vagyok sem fehér ruhában sem tökéletesen kisminkelve, és van egy gyerekünk és a második már útban van.  A kezemet fogja és ettől átjár a boldogság. Szeretem....imádom. Rá mosolygok. Már csak Oliver van hátra akinek megmondjuk ki az apja.
- Táncoljunk. - kéri Olivér. Ránézzek és nem mondhatok neki nemet.
Megfogom a kezét majd beállunk a táncolok közzé.
- Szóval...akkor most együtt fogunk lakni? - kérdezte
- Nem...Olivér házasok vagyunk de nem - közlöm vele mire elneveti magát.
- Akkor jöttök hozzám. - mondja mire csak átkarolom  a derekát. Ő is átkarol és így táncolunk.
- Holnap indulunk Rióba - súgja a fülembe mire megcsókolom.
Ezután leülök a barátnőm és anyukám mellé. Kezemet  a hasamra teszem, és úgy nézek mindenkit. Oliver az apjával és a ByTheWay-es srácokkal játszik. Vajon a lányunk is velük fog játszani? De hogy fogják hívni a lányunkat? Talán Olívia. Liv. De jó is lenne. Patocska Olívia. Ezen elmosolyodom. Valaki megpuszilja az arcomat és már megy is tovább. Olivér. Rá mosolygok. Olívia. Akkor Liv. Szeretem őt. Egy család lettünk. Végre. 3 év kellett ehhez.


- Olivér! - kiabálom, mikor a férjem(de jó ezt kimondani) felkap és így visz be a házába. Oliver Annáéknál alszik.  Letesz az ágyra majd fölém hajol és megcsókol, átkarolom a nyakát így még jobban csókol és erősebben.
- Szeretlek - suttogom neki
- Szeretlek - suttogja - valamit el kell mondanom
- Mit?
- Tudod, én ezt mióta terveztem?
- Nem.
- Mióta eljegyezte azt a kígyót. - suttogja majd megcsókol
- És az ütés? - kérdezem aggódva
- Drogot rakott az italomba - súgja, így már mindent értek. Elmosolyodom majd megcsókolom. Elkezdi levenni a ruhámat ahogyan én is az övét. Azután pedig.....a képzeletre bízom.
Végre boldogok vagyunk és csak ez számít. Más nem érdekel. Szeretem. 2 gyerekünk lesz, és még több is. Mosolyogva alszom el, mert boldog vagyok. Ránézzek és tudom hogy végre ő is boldog. Hazaértünk.