2.évad/10.fejezet Szeretlek........

Sziasztok! Itt van az új rész, mivel ma van a névnapom és gondoltam titeket is megajándékozlak egy részel.
A tegnapi random posztom után beleírtam a mondataitokat a részbe amiket vastag betűvel írtam. Ha megkérhetlek titeket komizzatok!
Jó olvasást!
Ani :)






1 hónap múlva

Hanna

Másnap a fiam hangjára kellek és tudom, hogy Andris nincsen mellettem mivel ma dolgozik. Kimegyek a nappaliba és látom, hogy a fiam a tévét nézi.  A tévében, egy sorozat megy aminek nem  tudom a címét, de egy kisfiú és az apukája volt benne.  Oliver rám néz. és kitárja a karját mire én megölelem és leülök mellé. Megfogja a kezemet, rám néz.
- Ki az apukám? - kérdezi, mire az arcomra fagy a mosoly. Nem mondhatom el neki. Nem tudhatja...még....nem.
- Oli...kicsim ez komplikált. - mondom neki
-Miért nem ismerhetem meg, az apukám? - kérdezi, de nem mondhatom meg neki. Terelnem kell
- Oliver......az apukád......nem igazán úgy bánt velem ahogyan az kellene. - mondom majd megsimogatom a fejét, de ő elmegy. Bemegy a szobájába. Sóhajtok majd leülök a kanapéra, és a hasamra teszem a kezemet, és azt simogatom. Ezután elmegyek és megfürdöm majd felveszem a fehérneműmet, és bemegyek a fiamhoz akit elküldök fürödni. Ezután bemegyek a szobámba ahol egy mintás ruhát, egy fél nyitót cipőt veszek fel. A hajamat összekötöm ló farokba, majd sminkelek. Ezután megyek és segítek Olivernek öltözni aki, egy Mickey egeres felsőt és egy rövid farmert. Ráadom a cipőjét majd indulunk mivel ma interjút készítek a ByTheWay-jel.

- Szóval mi a szitu? - kérdezi legjobb barátnőm akinek látszik a hasa. Nekem is látszana ha engedném.
- Oliver ma az apjáról kérdezte. - mondom neki
- Han...ezt nem hiszem el. - mondja hitetlen kedve
- És van még valami..-suttogom
-Terhes vagy? - röhög fel
- Az vagyok. - mondom halál komoly fejjel
- Mi? - kérdez vissza mire csak bólintok
- Ki az apja? - kérdezi
- Olivér - mondom
- Neeeee - húzza el az e-t.
- Anna! - kiabálja a fiam, majd Anna feláll és elmegy hozzá.
Én csak néztem a fiúkat akik már próbálnak. Olivér végig rajtam tartja a szemeit. A többi srác is remek volt, de Olivér mindig lenyűgöz. Ahogyan rappel, ahogyan ha kell táncol és az sem semmi ahogyan énekel. Írók néhány mondatot, és kérdést amit felteszek majd nekik. Mikor vége lett a próbának odamegyek a legjobb barátomnak, akire rábízom a fiamat majd elindulok a srácok öltözője felé. Egy hangot hallok. Sziki hangja.
- Hogy mertél egy nőre kezet emelni? - ordibál Sziki
- Sziki....ez bonyolult, de van egy tervem - mondja
És ekkor lépek be én. A többi srác még nincsen ott. Sziki kimegy azzal az ürüggyel, hogy megkeresi őket.
Leülök a székembe, Olivér pedig a kanapéra.
Csak ülünk ott mint a kacsák.
- Én vagyok az apja ugye? - kérdezi. Tudom mire gondolok
- Igen. - sútogom, de tudom, hogy hallotta.
- Hiányzol - mondja. Ha tudná. És bólintok egyet. És egy könnycsepp gördül le az arcomon.
- Oli.....
- Szeretlek........- mondja és rám néz. - Szeretsz még? 
- Ha még egyszer csókolhatnálak.... - nézek rám, majd odajön a homlokát az enyémnek hajtja. Majd megcsókol. Lassan csókol. Nagyon lassan és gyengéden. A kezeimet a nyaka köré fonom.  A csókba sós íz keveredik a könnyeimtől. Hogy tudnék rajta bosszút állni? Hogyan?
- Miért van az hogy két gyerekünk van, és lesz de nem vagyunk együtt? - kérdezi
- Nem tudom - síróm és magához ölel
- Szereted ? -kérdezem
- Nem szeretem Lilit - mondja - Szereted Andrist? 
A fejemet rázom.
- Szeretsz még? - kérdezi
Erre pedig megcsókolom. Mintha a fellegekben járnék.
- Veled akarok lenni - mondja
- Nem vagy ezzel egyedül - röhögök fel keserűen
- Akkor? - kérdezi
- Ez komplikált. - mondom
- Nem tudsz nekem megbocsátani...úgy, hogy nem barátok vagyunk, igaz? - kérdezi
- OLi......mi lesz ha később is megteszed - nézek rá
- Ha tudnád az igazságot...- súgja
- Mond el! - kérem
A száját már szólásra nyitja de akkor belép a sátán. Az a ribanc, de egy diadalittas mosoly fut át az arcomon. Nem szereti.

Este, itthon csak ülük. Nem tudom az igazságot, bár tudhatnám.
- Mi a baj? - kérdezi Ya Ou
- Semmi - sóhajtok majd felállók
- A barátok nem azért vannak, hogy segítsenek ha a másik bajban van?
- Ya Ou...ez nem olyan baj.- mondom
- Hanem milyen?
- Olivér....elakart mondani valamit....de nem tudta . - mondom majd  ránézek az alvó fiamra.
Ezután Annának és Ya Ou-nak ágyazok meg. Lefürdök majd befekszem az ágyamba. Felnézek a plafonra majd azt sútogom
- Szeretlek....egy életen át - ezután meglátom Andrist aki átkarol majd így elalszunk. Én boldogan. Andris is boldogan, Andris pedig ha tudná...mi történt ma...nem aludna
boldogan