3.Évad/1.fejezet Randi

Oliver

Ricsire nézzek, és a lány felé biccent5ek, mire a fejét csóválja de jelzi hogy menjek. Elindulok a hölgy felé, majd leülök mellé, megnézem melyik Dickens regényt olvassa, Két Város Regénye.
- Derűs napok jártak, de viharosak is. Ez a Bölcsesség kora volt, de a Balgaságé is. A Hit
korszaka volt ez, de a Hitetlenségé is. Világosság napjai voltak ezek, de a Sötétségé is. A
Remény tavasza virult és Kétségbeesés fergetege is dühöngött. Mindent reméltünk és semmit
sem reméltünk. A Mennyekbe mentünk egyenest, az ellenkező irányt is követtük - szóval, a
kor annyiban hasonlított a mostanihoz, hogy leglármásabb szavú ismerői Jó és Gonosz
tekintetében csakis felsőfokban nyilatkoznak róla. - mondom, mire felnézz - A mű első sorai, azt mondják az angol irodalom legszebb néhány sora
Mondom ő pedig engem nézz. Szép barna szemivel engem vizslat. Én is őt nézzem. Haja szépen meg van csinálva, ruhája nem mutat sokat de akkor csodaszép. Ő ferdén elhúzza a száját, és fintorog.
- Azt hiszed nagyon okos vagy? Idejössz ezzel az idézettel, és azt hiszed már is az ágyadban vagyok? - kérdezi és közben kínosan nevet.
- Nem, nem hiszem - mondom és látom, hogy már szinte fellélegzett - előbb randizunk és utána
- Seggfej - közli
- Hívtak már rosszabbnak is - röhögök fel, ő is ellejt egy mosolyt. - Oliver vagyok
- Én Lena - mondja
- Lena, 7-kor itt találkozunk - mondom, de tiltakozna - hozok kínait
És felállok. Ricsihez megyek akivel lepacsizok. Az egyik csaj felém lép de én elutasítom. Elindulok a pálya felé, Lena felé nézek és rákancsítok,  ő pedig elpirul.

Lena

Egy ideig nézzem Oliver-t. Ahogy nézem tudom, hogy felkavart. Tudom, hogy ez más. Felállok a padról majd lesimittom a szoknyámat és elindulok haza ahová egyáltalán nem vágyok. Hallgatni ahogyan a szüleim veszekednek, ahogy apám szídja anyát, mert már megint megcsalta. Az én anyám nem túl minta anya, hisz' alig volt otthon, mikor először jött meg, mikor először törték össze a szívemet, mikor felnőtté kezdtem érni. Nem volt ott mikor először mentem gimibe, míg apa mindig ott állt mellettem. Hazafelé megszólal a telefonom, legjobb barátnőm neve villog rajta. 

- Szia Maja - köszönök 

- Tündérke! Hogy vagy? - kérdezi 

- Jól, és te? - kérdezek vissza, talán azért lett ő legjobb barátom mert annyi mindenen keresztül ment mint én. 

- Meg vagyok! Te Hétfőn eljössz értem kocsival? - kérdezi a sulira, a nyár utolsó szombatja a mai, ő pedig a hétfőt tervezi. 

- Elmegyek, de most  értem haza  - és leteszem. Belépek az ajtón ahol a macskám Lola fogad. Felveszem az állatot majd elindulok. Apa a kanapén ül és újságot olvas. Adok neki egy puszit és leülök mellé. Macskám az ölembe fekszik. Apának elmesélem a mai napom, majd megjön anyám. Hosszú barna haja van. Leül elém. A tévébe a ByTheWay nevű zenekarról van szó, amit anya érdeklődve nézz, aztán jön Patocska Hanna sztorija mire anya egyből kikapcsolja a tévét. Felmegyek a szobámba a macska pedig követ. Szobámba megnézem az időt még csak 4 óra van így felhívóm Andris bácsit aki boldogan köszönt. Elmesélek neki mindent ő biztat. Elindulok fürödni majd megcsinálom a hajamat, és minimálisat sminkelek. Körmeimet még nem kell kifesteni, hosszú azték mintás ruhát veszek fel az ékszereimmel és a virágos fejdísszel. Sarumba belebújok és elindulok. Nem a bájára megyek hanem a könyvtárba. Ott elbeszélgetek néhány emberrel majd elmegyek böngészni. 6-kor indulok el a könyvtárból és a pályához megyek. Oliver már ott van a pokrócot teríti le. Odamegyek hozzá, ő pedig rám mosolyog amitől egyből elolvadok. Annyira helyes. Leülök a pokrócra meggyújtja a gyertyát. 

- Jó estét - köszön 

- Szintén - válaszolok

- A mai menü, mézes csirke rizzsel - mondja és már elő is veszi, evőeszközt nyújt, és enni kezdek. 

- Mesélj magadról - kérem 

- Sok minden nincsen, apám egy seggfej aki több mint 20 év után megcsalja anyámat, és nekem kell lerendeznem, van 2 tesóm. Anyám író, híres író. New York-ban éltem egy ideig és oda szeretnék vissza menni - mesél - te jössz

- Anyám se jobb, folyton csalja apámat soha nincsen otthon, apa pedig sokat dolgozik. Van egy macskám Lola, és egy nagybátyám aki a világ legkedvesebb embere akinek nincsen felesége mert ő állítólag csak egy nőt szeret - mondom 

- Ez romantikus - közli 

- Talán - mondom és leteszem a kaját majd elfekszem. Oliver is így tesz. 

- Az a göncölszekér - mutat valahová

- Tényleg? 

- Nem, de gondoltam ezt mondom - mondja, mire én meglököm, ezután még beszélgetünk, mesél magáról a tesóiról, a legjobb barátjáról. Elmondja, hogy 20 éves, és most megy majd az ELTEére. Én elmondom, hogy idén leszek végzős, mesélek a családomról, hogy mikor eset szét és a cicámról. Az idillt pedig az eső zavarja csak meg. Olivér nekem adja a kabátját és elindulunk. Egy elágazáshoz érünk ahol nekem jobbra neki balra kell menni. 

- Mi a vezetékneved? - kérdezem
- Titok - mondja, és elém áll.
- Holnap is eljössz? - kérdezi
- Eljöjjek? - mosolygok
- Gyere - mondja, és lehajol, puszit nyom az arcomra majd elindul. Én is elindulok haza felé. Mikor belépek kiabálást hallok meg.Anyám ordibál apa pedig rendszerint hallgatja.
- Lili.....-hallom apu hangját, de anya csak kiabál. Nem....ezt nem  hagyom. Elönt a méreg és adrenalin. Nem vagyok az erőszakos, de beletelt a pohár. A nappali felé megyek és anya előtt állok meg.
- Anya, hallod magad! Hogy beszélhetsz így? Apa mindent elnézet neked, erre mit kap? Minden nap más ágyában vagy! Szánalmas vagy, de világ legrosszabb anya - kiabálom, mire anyám válasza egy pofon. Megver?
- Emlékszel mikor kicsi voltam meséltél egy férfiról, hát nem  csodálom, hogy a  másik lányt választotta. - röhögtem szánalmasan majd felmentem a szobámba. Leülök a szobámba és gépelni kezdek. Egy egész jó kis regény lett belőle. Ezután megtámadom a twittert ahol nincsen semmi új, így kilépek. átöltözöm és megpróbálok aludni, de nem sikerül, anya még mindig kiabál, így elindulok egy felöltözöm, farmert veszek fel egy színes denevér ujjú pólóval, és a sarumat, mivel lent a kijutásom esélytelen így az ablakon át megyek., lemászok, hisz' a házunk nem emeletes, elindulok gyalog a parkba.

Oliver 

- András! - kiabálok az öcsémnek, ugyan is találtam neki egy sapkát amiért régóta könyörgött. 

- Oliver - látom meg az ajtóban. átadom neki a sapkát, ő pedig megköszöni. El van kenődve. 

- Mi a baj öcsi? - kérdezem. 

- Egy lány......- kezdi, mire kérem hogy üljön le. És mesélni kezd. Elmeséli milyen szép okos, és kedves aztán megint szép. Tanácsot adok neki. 

Ezután a húgomhoz  megyek. Kopogok, néhányperc múlva meghallom a hangját. 

Benyitok. Az ágyában van, és valakinek ír. Leülök mellé, ő pedig mellém ül. 

- Mi az, Oli? - kérdezi

- Találkoztam egy lánnyal - kezdem - egy okos, és szép lánnyal 

- Hogy  hívják? - kérdezi izgatottan. 

- Lena - mondom, mire megölel. Jön egy üzenete az ő arca is felragyog. 

- Ki az? - kérdezem 

- Egy srác...- kezdi, én pedig csúnyán nézzek - Lórántnak hívják, iskola társ....és randiztunk 

- Üzenem neki, ha megbántja az én kicsi húgomat akkor adok neki - mondom szigorúan 

- Apa, szerinted hazajön még Oli? - kérdezi, Liz reménykedik még abba, hogy anya meg apa még együtt lesz, de én tudom hogy ez csak álom. Apa most nagyot vétett. Adok egy puszit neki majd kimegyek, bemegyek anyához aki a haját fésüli. Adok neki egy puszit és mesélni kezdek, elmesélem neki hogy találkoztam vele, milyen volt a randink. 

- És hogy hívják? - kérdezi mosolyogva 

- Lena - válaszolok, anya arcáról leolvad a mosoly, az arca pedig elsápad, csak ennyit mondd: 

- Többet ne találkozz vele - én pedig ott állok megsemmisülve. 

- Akkor te se apámmal - válaszolok és kilépek a szobámból. Lemegyek a földszintre és kilépek az ajtón. És elindulok a pályára. 

Sziasztok!

Hogy tetszett? 

Kezditek sejteni ki ez a bizonyos Lena? 

szerintetek találkoznak? 

Köszönöm a kommenteket:)

3.évad/Prológus

Az alattam fekvő lány nyakát szívom ő pedig hatalmas körmeivel grátereket váj a hátamban.  Már húznám le róla a felsőt de apám kiabálását hallom meg, anya is vele ordibál míg Liz sír. Egyből felállok a pólómat veszem fel.
- Anna most menj - mondom at éppen aktuális csajomnak
- Anita vagyok - közli
- Pont leszarom -  vágok vissza. Leszaladok a lépcsőn, anyám elé állok így az ütés engem ér.
- Apa menj el! - kiabálom
- Mit képzelsz ki vagy te? Anyáddal beszélgetek Oliver - jegyzi meg de Anita pont most megy ki és így apámat is kilökhetem az ajtón. Magamhoz ölelem anyát és a húgomat akik zokognak.   Miért lett vége ennek a házzaságnak amely oly' tökéletes volt?  Apám megdugta az egyik táncos csaját.  Anya ezt megtudta azt Bumm mindennek vége. Olívia még mindig azt hiszi hogy minden rendbe jöhet de én tudom hogy nem. A telefonom jelezz.

Gyere a pályára....van itt látni való - Ricsi

Szóval csajok vannak a pályán. Mivel Anna vagy hogy is hívják   ma már nem lesz társaság így más csaj felé nézzek.  Elköszönök a családtól de anyám szól.
- Este menj el Andrisért Annáéhoz - adja a parancsot majd bólintok. Andris a legkisebb tesóm, míg Liv 16 addig ő 14.   Felveszem a cipőmet, előveszem a gördeszkámat majd megyek is.  A parkba látom Drakula alis Ricsi egy nőt fűzz. Vagyis elég sok csaj állja körül.  Az összes csaj szőke, rövid szoknya esetleg ruha és persze tűsarkó, pont az estem. De én félre nézek és akkor megláttam őt. Térdföré érő pöttyös ruhát visel fekete masnis balerinával a haja szőkés barna és rövid olyan fiúsan.Egy könyvet olvass. Dickens.  Nem az esetem de mikor felpillantott és elpirult azt hiszem egyből beleszeretem.



Remélem tetszett a prológus! 
A kommentek megfogytak ami elég rosszul esik.....nem tudom így hogy folytassam e. De mind1 a kérdés még mindig àll nektek mi volt a kedvenc 
Hanna-Olivér pillanatod
? Ezentúl álltalában 
Oliver szemszög lesz

2.Évad/Epilógus

Epilógus

- Vigyázatok magatokra! - aggódok a gyerekeimért

- Anya, csak érezd jól magad - mosolyog rám a lányom, és megölel 

- Oliver, fektesd le Andrist még 9 előtt - adok parancsot mire a fiam bólint. Megpusziljuk a gyerekeket, és beszállunk az autóba. Olivér az egyik kezét a combomra míg a másikat a kormányra rakja.  A belváros felé haladunk ami most kivan világítva. Egy ismerős étterem előtt parkol amiben több mint 20 éve jártam utoljára. belépve az étterembe csak mi voltunk. Egy út volt kirakva gyertyából készült. Olivér megfogja a kezemet elém áll majd vezetni kezd. Asztalunknál egy pincér fiú áll, aki már tölti is a bort. 

- Miért pont itt? - kérdezem 

- Itt kezdődött el minden, itt kértelek meg, hogy legyél a barátnőm - mondja 

- Tudod Budapesten minden jó volt - mondom, mire bólint és megszorítja a kezemet 

Megkapjuk a levest ami a kedvencem, elkezdem enni de közben végig a férjemre nézek. Mikor megettük mind ketten  a levest a pincér már el is vissi. 

- Kérdezhetek valamit? - nézek rá 

- Bármit 

- Neked mi fájt a legjobban a kapcsolatunkban? - kérdezem  

- Az mikor elváltunk először, tudod az volt talán a legrosszabb - mondja, mire bólintok 

- És a legjobb? 

- Mikor összeházasodunk - mondja és közben mosolyog - nehéz volt ám megszervezni, de sikerült, a srácok titokban tartották, Annával volt nehezebb 

- Gondolom akkoriban sokat szenvedtem - mondom

- De most már semmi nem állhat közénk - mosolygok rá 

- Semmi? - kérdezem 

- Semmi - mosolyog 

A pincér kihozza a következő fogást amit nem sikerül teljesen elpusztítanom. A desszert pedig csak hab a tortán. Egyszerű fekete erdő valahogy még is csodálatos. Lassan eszem néha-néha etet egy szelettel én pedig őt. Elkezdd mesélni hülyébbnél hülyébb sztorikat, én pedig mindig félre nyelek. Régóta nem éreztem olyan jól magamat mint akkor. Megfeledkeztünk minden bajunkról, a gyerekekről és megint csak ketten voltunk. Mintha újra 20 évesek lennénk. Kaja után beszállunk a kocsiba majd hazamegyünk. A házba nagy csend van így csöndesen sétálunk fel a szobánkba. Ahogy beérünk Olivér megcsókol. Kezeit derekamra rakta, és nyakamat kezdte csókolni. Az ágy felé mentünk ahová lefeküdtem őt magamra húzva. Ruhámat letépte én pedig az ingét. Nem kellett sokat várni már ruha sem volt rajtunk. Olivér most is mint mindig gyengéd és vad volt. talán most a legjobb. Meztelen mellkasára hajtom a fejemet ő pedig a vállamat cirógatja. Boldog voltam. Sok mindenen mentünk át együtt, de még mindig együtt vagyunk. Boldogságban és szeretettben. Voltak nehéz időszakaink de kitartottunk egymás mellett. Rá mosolygok majd lehajol és megcsókol. Visszafekszem és tudom, hogy ezentúl jón leszünk. Mert ha betegek lennék itt vagyunk egymásnak egy életen át.

- Emlékszel mit mondtam mikor először aludtunk együtt és a jövőnket terveztük? - kérdezi, mire bólintok. 

- Te és Én egy Életen át - mondom 

- Úgy van. Te és Én egy életen át - súgja majd belepuszil a hajamba és elalszunk. 

The End 

Sziasztok! 

Vége van Hanna és Olivér történetének! 

Remélem tetszett az Epilógus, igaz még hallunk majd róluk. 

A következő Évad prológusát szombaton olvashatjátok majd, a blog új címet kap Lena címen.  Ezzel pedig elárulom a Oliver szerelmének nevét is. 

Egy kérdéssel fordulok hozzátok, szerintetek mi volt Hanna És Oli legszebb és legszomorúbb pillanata? 

És egy kis adat: 

Eddig 32 feliratkozóm van, 71 bejegyzésem! több mint 50.000 oldal megjelenítés! 

Köszönöm azoknak akik olvasták a blogomat remélem velem maradtok és mi lenne ha mindenki komizna? 

2.évad/23.fejezet Béke

Sziasztok! 

Meg is jöttem az évadzáró részel. Remélem tetszeni fog! Holnap jön az epilógus utána pedig a 3.évad kezdődik. 

Jó olvasást! 

Ani 

Hanna szemszöge

- Oliver gyomrát kikellet mosnunk a sok alkohol miatt, de ez a kisebbik gond a nagyobb bajok ott kezdődnek, hogy az alkohol keveredett a droggal ettől veszetete el az ítélő képességét. Az ütés a fejét érte, a repülés után  ahogy földre ért, eltört 3 bordája 1 megrepet, míg egy csigolya törése is van. - sorolja az orvos én pedig egyre jobban a férjemhez bújok, ő átkarol. - Oliver a fájdalmai miatt komában van.
Ezután Olivér elmegy az orvossal, én pedig bemegyek. Már az ajtóban megállok. Fiamból csövek loknak ki, haja kócos, pizsama van rajta. Leülök az ágya mellé, és megfogom a kezét. Arcomhoz húzom azt, és könnyeimmel lepem el.
- Tudom, hogy nem voltam jó anya! - nézek fel az ég felé - de őt ne vedd el tőlem
- Mit érzel most? hallok meg egy hangot magam mögül. Anyám hangja
- Amit most érzek az nem fájdalom.....valami sokkal rosszabb. Egy számomra ismeretlen érzés..mintha üres lennék - alig tudok beszélni annyira folynak a könnyeim.
Anya átkarolja a vállamat majd elmegy. Én pedig egyedül maradok hiába van mindenki velem. Oliver kezét szorítom és el sem engedem soha. A férjem jön be néha-néha, hozz nekem kávét és enni valót. Este felé Annáék is hazamennek.
- Ricsi te is menj - próbálok mosolyogni
- Nem...-próbál ellenkezni
- Anyukád biztos aggódnak- fogom meg a kezét. -  Olivér hazavisz
- Gyere, Ricsi. - mondja a férjem és elindulnak. Két másik gyerekem is bejön ők leülnek a szobában lévő kanapéra. Liv is sír, míg Andris annyira nem ő nem érti még ezt. Olivér visszajön néhány perc múlva.
- Haza kell menünk - mondja, de én nem állok fel.
- Hanna - kérlel, de én nem mozdulok, csak a fiam kezét fogom
- Han...- szólít meg újra
- Menj haza - mondom ridegen - nekem most mellette a helyem ha már eddig nem voltam
- Hanna - fogja meg a kezemet és felállít de én ellököm - kicsim
- Olivér engedj el! - kiabálok,  és a kezeimet kivárom így ellenged, vissza ülök, és fogom a fiam kezét. Ajtó csapást hallok és sírni kezdek. Az egész családom szét esik miattam.
- Anya - hallom meg Oliver hangját mire felcsillan a szemem. Kisfiam engem nézz. - Menj apa után
A fejemet rázom és magamhoz ölelem őt.

1 héttel később 

- Gyere - fogom meg a fiam kezét, és elindulunk kifelé a kórház ajtaján. A férjemmel nem beszélünk azóta sem. Andris a kezemet fogja míg Liv az apjáét. Beszállunk a kocsiba és haza megyünk, senki nem szól egy szót sem de szerintem nem is kell. A rádióban mennek a hírek, szó van benne rólunk vagyis a fiamról, hogy hazamehet. Házunk előtti tornácon már Ricsi ül. Oliver egyből megöleli a fiamat. 

- Gyere be, Ricsi - szól neki Olivér, és így is tesznek. Két fiú Oliver szobájába megy, Andris a sajátjába, Liv pedig a kertbe. Mi Olival pedig a nappaliba. leül a kanapéra én pedig mellé. Megfogom a kezét, rám nézz. 

- Tudom milyen érzés volt, sajnálom - mondja mire egy könnycsepp folyik le az arcomon. 

- Mikor lett ez velünk? - kérdezem 

- Mikor azt mondtam a fiamról - szólal meg hosszú hallgatás után 

- Talán - mondom 

- Nem talán hanem biztos - szorítja meg a kezemet és állna fel, de én visszahúzom és az ölébe ülök. 

- Olivér én szeretlek és  szeretni foglak! Jóban rosszban ezt mondtam több mint 10 éve! És én be is tartom - kiabálom 

- Ugye tudod, hogy imádlak - súgja, mire én megcsókolom. Csókja lassú. De nekem nem ez kell, beleharapok alsó ajkába, így falni kezdd. Kezei a hátamon vannak. 

- Anya, éhes vagyok - hallom meg a betegem hangját, mire én a férjemre mosolygok. 

Felmegyek a lépcsőn, bekopogok. 

- Vedd a cipőd elmegyünk enni valahová - mondom mire boldogan rohan el mellettem - gyere te is Ricsi 

A fekete hajú fiú is boldogan rohan le. Andrisnak már szólt Oiver, Liznek pedig Olivér. Én is felveszem a cipőmet és elindulunk. Abba az étterembe megyünk ahol az esküvőnk is volt. Leülök egy nagyobb asztalhoz. Mindenki elkezd beszélni és nevetünk... a családom kezdd újra család lenni, és ez mosolyt csal az arcomra. Olivér a kezemet fogja az asztal alatt. Majdnem mindenki itt van akit szeretek, és ez örömmel tölt el.......Most már nem kell sírnom mert boldogok vagyunk....vége a könnyeknek amiket ejtettünk. Most már csak béke van.