2.évad/23.fejezet Béke

Sziasztok! 

Meg is jöttem az évadzáró részel. Remélem tetszeni fog! Holnap jön az epilógus utána pedig a 3.évad kezdődik. 

Jó olvasást! 

Ani 

Hanna szemszöge

- Oliver gyomrát kikellet mosnunk a sok alkohol miatt, de ez a kisebbik gond a nagyobb bajok ott kezdődnek, hogy az alkohol keveredett a droggal ettől veszetete el az ítélő képességét. Az ütés a fejét érte, a repülés után  ahogy földre ért, eltört 3 bordája 1 megrepet, míg egy csigolya törése is van. - sorolja az orvos én pedig egyre jobban a férjemhez bújok, ő átkarol. - Oliver a fájdalmai miatt komában van.
Ezután Olivér elmegy az orvossal, én pedig bemegyek. Már az ajtóban megállok. Fiamból csövek loknak ki, haja kócos, pizsama van rajta. Leülök az ágya mellé, és megfogom a kezét. Arcomhoz húzom azt, és könnyeimmel lepem el.
- Tudom, hogy nem voltam jó anya! - nézek fel az ég felé - de őt ne vedd el tőlem
- Mit érzel most? hallok meg egy hangot magam mögül. Anyám hangja
- Amit most érzek az nem fájdalom.....valami sokkal rosszabb. Egy számomra ismeretlen érzés..mintha üres lennék - alig tudok beszélni annyira folynak a könnyeim.
Anya átkarolja a vállamat majd elmegy. Én pedig egyedül maradok hiába van mindenki velem. Oliver kezét szorítom és el sem engedem soha. A férjem jön be néha-néha, hozz nekem kávét és enni valót. Este felé Annáék is hazamennek.
- Ricsi te is menj - próbálok mosolyogni
- Nem...-próbál ellenkezni
- Anyukád biztos aggódnak- fogom meg a kezét. -  Olivér hazavisz
- Gyere, Ricsi. - mondja a férjem és elindulnak. Két másik gyerekem is bejön ők leülnek a szobában lévő kanapéra. Liv is sír, míg Andris annyira nem ő nem érti még ezt. Olivér visszajön néhány perc múlva.
- Haza kell menünk - mondja, de én nem állok fel.
- Hanna - kérlel, de én nem mozdulok, csak a fiam kezét fogom
- Han...- szólít meg újra
- Menj haza - mondom ridegen - nekem most mellette a helyem ha már eddig nem voltam
- Hanna - fogja meg a kezemet és felállít de én ellököm - kicsim
- Olivér engedj el! - kiabálok,  és a kezeimet kivárom így ellenged, vissza ülök, és fogom a fiam kezét. Ajtó csapást hallok és sírni kezdek. Az egész családom szét esik miattam.
- Anya - hallom meg Oliver hangját mire felcsillan a szemem. Kisfiam engem nézz. - Menj apa után
A fejemet rázom és magamhoz ölelem őt.

1 héttel később 

- Gyere - fogom meg a fiam kezét, és elindulunk kifelé a kórház ajtaján. A férjemmel nem beszélünk azóta sem. Andris a kezemet fogja míg Liv az apjáét. Beszállunk a kocsiba és haza megyünk, senki nem szól egy szót sem de szerintem nem is kell. A rádióban mennek a hírek, szó van benne rólunk vagyis a fiamról, hogy hazamehet. Házunk előtti tornácon már Ricsi ül. Oliver egyből megöleli a fiamat. 

- Gyere be, Ricsi - szól neki Olivér, és így is tesznek. Két fiú Oliver szobájába megy, Andris a sajátjába, Liv pedig a kertbe. Mi Olival pedig a nappaliba. leül a kanapéra én pedig mellé. Megfogom a kezét, rám nézz. 

- Tudom milyen érzés volt, sajnálom - mondja mire egy könnycsepp folyik le az arcomon. 

- Mikor lett ez velünk? - kérdezem 

- Mikor azt mondtam a fiamról - szólal meg hosszú hallgatás után 

- Talán - mondom 

- Nem talán hanem biztos - szorítja meg a kezemet és állna fel, de én visszahúzom és az ölébe ülök. 

- Olivér én szeretlek és  szeretni foglak! Jóban rosszban ezt mondtam több mint 10 éve! És én be is tartom - kiabálom 

- Ugye tudod, hogy imádlak - súgja, mire én megcsókolom. Csókja lassú. De nekem nem ez kell, beleharapok alsó ajkába, így falni kezdd. Kezei a hátamon vannak. 

- Anya, éhes vagyok - hallom meg a betegem hangját, mire én a férjemre mosolygok. 

Felmegyek a lépcsőn, bekopogok. 

- Vedd a cipőd elmegyünk enni valahová - mondom mire boldogan rohan el mellettem - gyere te is Ricsi 

A fekete hajú fiú is boldogan rohan le. Andrisnak már szólt Oiver, Liznek pedig Olivér. Én is felveszem a cipőmet és elindulunk. Abba az étterembe megyünk ahol az esküvőnk is volt. Leülök egy nagyobb asztalhoz. Mindenki elkezd beszélni és nevetünk... a családom kezdd újra család lenni, és ez mosolyt csal az arcomra. Olivér a kezemet fogja az asztal alatt. Majdnem mindenki itt van akit szeretek, és ez örömmel tölt el.......Most már nem kell sírnom mert boldogok vagyunk....vége a könnyeknek amiket ejtettünk. Most már csak béke van.