3.Évad/1.fejezet Randi

Oliver

Ricsire nézzek, és a lány felé biccent5ek, mire a fejét csóválja de jelzi hogy menjek. Elindulok a hölgy felé, majd leülök mellé, megnézem melyik Dickens regényt olvassa, Két Város Regénye.
- Derűs napok jártak, de viharosak is. Ez a Bölcsesség kora volt, de a Balgaságé is. A Hit
korszaka volt ez, de a Hitetlenségé is. Világosság napjai voltak ezek, de a Sötétségé is. A
Remény tavasza virult és Kétségbeesés fergetege is dühöngött. Mindent reméltünk és semmit
sem reméltünk. A Mennyekbe mentünk egyenest, az ellenkező irányt is követtük - szóval, a
kor annyiban hasonlított a mostanihoz, hogy leglármásabb szavú ismerői Jó és Gonosz
tekintetében csakis felsőfokban nyilatkoznak róla. - mondom, mire felnézz - A mű első sorai, azt mondják az angol irodalom legszebb néhány sora
Mondom ő pedig engem nézz. Szép barna szemivel engem vizslat. Én is őt nézzem. Haja szépen meg van csinálva, ruhája nem mutat sokat de akkor csodaszép. Ő ferdén elhúzza a száját, és fintorog.
- Azt hiszed nagyon okos vagy? Idejössz ezzel az idézettel, és azt hiszed már is az ágyadban vagyok? - kérdezi és közben kínosan nevet.
- Nem, nem hiszem - mondom és látom, hogy már szinte fellélegzett - előbb randizunk és utána
- Seggfej - közli
- Hívtak már rosszabbnak is - röhögök fel, ő is ellejt egy mosolyt. - Oliver vagyok
- Én Lena - mondja
- Lena, 7-kor itt találkozunk - mondom, de tiltakozna - hozok kínait
És felállok. Ricsihez megyek akivel lepacsizok. Az egyik csaj felém lép de én elutasítom. Elindulok a pálya felé, Lena felé nézek és rákancsítok,  ő pedig elpirul.

Lena

Egy ideig nézzem Oliver-t. Ahogy nézem tudom, hogy felkavart. Tudom, hogy ez más. Felállok a padról majd lesimittom a szoknyámat és elindulok haza ahová egyáltalán nem vágyok. Hallgatni ahogyan a szüleim veszekednek, ahogy apám szídja anyát, mert már megint megcsalta. Az én anyám nem túl minta anya, hisz' alig volt otthon, mikor először jött meg, mikor először törték össze a szívemet, mikor felnőtté kezdtem érni. Nem volt ott mikor először mentem gimibe, míg apa mindig ott állt mellettem. Hazafelé megszólal a telefonom, legjobb barátnőm neve villog rajta. 

- Szia Maja - köszönök 

- Tündérke! Hogy vagy? - kérdezi 

- Jól, és te? - kérdezek vissza, talán azért lett ő legjobb barátom mert annyi mindenen keresztül ment mint én. 

- Meg vagyok! Te Hétfőn eljössz értem kocsival? - kérdezi a sulira, a nyár utolsó szombatja a mai, ő pedig a hétfőt tervezi. 

- Elmegyek, de most  értem haza  - és leteszem. Belépek az ajtón ahol a macskám Lola fogad. Felveszem az állatot majd elindulok. Apa a kanapén ül és újságot olvas. Adok neki egy puszit és leülök mellé. Macskám az ölembe fekszik. Apának elmesélem a mai napom, majd megjön anyám. Hosszú barna haja van. Leül elém. A tévébe a ByTheWay nevű zenekarról van szó, amit anya érdeklődve nézz, aztán jön Patocska Hanna sztorija mire anya egyből kikapcsolja a tévét. Felmegyek a szobámba a macska pedig követ. Szobámba megnézem az időt még csak 4 óra van így felhívóm Andris bácsit aki boldogan köszönt. Elmesélek neki mindent ő biztat. Elindulok fürödni majd megcsinálom a hajamat, és minimálisat sminkelek. Körmeimet még nem kell kifesteni, hosszú azték mintás ruhát veszek fel az ékszereimmel és a virágos fejdísszel. Sarumba belebújok és elindulok. Nem a bájára megyek hanem a könyvtárba. Ott elbeszélgetek néhány emberrel majd elmegyek böngészni. 6-kor indulok el a könyvtárból és a pályához megyek. Oliver már ott van a pokrócot teríti le. Odamegyek hozzá, ő pedig rám mosolyog amitől egyből elolvadok. Annyira helyes. Leülök a pokrócra meggyújtja a gyertyát. 

- Jó estét - köszön 

- Szintén - válaszolok

- A mai menü, mézes csirke rizzsel - mondja és már elő is veszi, evőeszközt nyújt, és enni kezdek. 

- Mesélj magadról - kérem 

- Sok minden nincsen, apám egy seggfej aki több mint 20 év után megcsalja anyámat, és nekem kell lerendeznem, van 2 tesóm. Anyám író, híres író. New York-ban éltem egy ideig és oda szeretnék vissza menni - mesél - te jössz

- Anyám se jobb, folyton csalja apámat soha nincsen otthon, apa pedig sokat dolgozik. Van egy macskám Lola, és egy nagybátyám aki a világ legkedvesebb embere akinek nincsen felesége mert ő állítólag csak egy nőt szeret - mondom 

- Ez romantikus - közli 

- Talán - mondom és leteszem a kaját majd elfekszem. Oliver is így tesz. 

- Az a göncölszekér - mutat valahová

- Tényleg? 

- Nem, de gondoltam ezt mondom - mondja, mire én meglököm, ezután még beszélgetünk, mesél magáról a tesóiról, a legjobb barátjáról. Elmondja, hogy 20 éves, és most megy majd az ELTEére. Én elmondom, hogy idén leszek végzős, mesélek a családomról, hogy mikor eset szét és a cicámról. Az idillt pedig az eső zavarja csak meg. Olivér nekem adja a kabátját és elindulunk. Egy elágazáshoz érünk ahol nekem jobbra neki balra kell menni. 

- Mi a vezetékneved? - kérdezem
- Titok - mondja, és elém áll.
- Holnap is eljössz? - kérdezi
- Eljöjjek? - mosolygok
- Gyere - mondja, és lehajol, puszit nyom az arcomra majd elindul. Én is elindulok haza felé. Mikor belépek kiabálást hallok meg.Anyám ordibál apa pedig rendszerint hallgatja.
- Lili.....-hallom apu hangját, de anya csak kiabál. Nem....ezt nem  hagyom. Elönt a méreg és adrenalin. Nem vagyok az erőszakos, de beletelt a pohár. A nappali felé megyek és anya előtt állok meg.
- Anya, hallod magad! Hogy beszélhetsz így? Apa mindent elnézet neked, erre mit kap? Minden nap más ágyában vagy! Szánalmas vagy, de világ legrosszabb anya - kiabálom, mire anyám válasza egy pofon. Megver?
- Emlékszel mikor kicsi voltam meséltél egy férfiról, hát nem  csodálom, hogy a  másik lányt választotta. - röhögtem szánalmasan majd felmentem a szobámba. Leülök a szobámba és gépelni kezdek. Egy egész jó kis regény lett belőle. Ezután megtámadom a twittert ahol nincsen semmi új, így kilépek. átöltözöm és megpróbálok aludni, de nem sikerül, anya még mindig kiabál, így elindulok egy felöltözöm, farmert veszek fel egy színes denevér ujjú pólóval, és a sarumat, mivel lent a kijutásom esélytelen így az ablakon át megyek., lemászok, hisz' a házunk nem emeletes, elindulok gyalog a parkba.

Oliver 

- András! - kiabálok az öcsémnek, ugyan is találtam neki egy sapkát amiért régóta könyörgött. 

- Oliver - látom meg az ajtóban. átadom neki a sapkát, ő pedig megköszöni. El van kenődve. 

- Mi a baj öcsi? - kérdezem. 

- Egy lány......- kezdi, mire kérem hogy üljön le. És mesélni kezd. Elmeséli milyen szép okos, és kedves aztán megint szép. Tanácsot adok neki. 

Ezután a húgomhoz  megyek. Kopogok, néhányperc múlva meghallom a hangját. 

Benyitok. Az ágyában van, és valakinek ír. Leülök mellé, ő pedig mellém ül. 

- Mi az, Oli? - kérdezi

- Találkoztam egy lánnyal - kezdem - egy okos, és szép lánnyal 

- Hogy  hívják? - kérdezi izgatottan. 

- Lena - mondom, mire megölel. Jön egy üzenete az ő arca is felragyog. 

- Ki az? - kérdezem 

- Egy srác...- kezdi, én pedig csúnyán nézzek - Lórántnak hívják, iskola társ....és randiztunk 

- Üzenem neki, ha megbántja az én kicsi húgomat akkor adok neki - mondom szigorúan 

- Apa, szerinted hazajön még Oli? - kérdezi, Liz reménykedik még abba, hogy anya meg apa még együtt lesz, de én tudom hogy ez csak álom. Apa most nagyot vétett. Adok egy puszit neki majd kimegyek, bemegyek anyához aki a haját fésüli. Adok neki egy puszit és mesélni kezdek, elmesélem neki hogy találkoztam vele, milyen volt a randink. 

- És hogy hívják? - kérdezi mosolyogva 

- Lena - válaszolok, anya arcáról leolvad a mosoly, az arca pedig elsápad, csak ennyit mondd: 

- Többet ne találkozz vele - én pedig ott állok megsemmisülve. 

- Akkor te se apámmal - válaszolok és kilépek a szobámból. Lemegyek a földszintre és kilépek az ajtón. És elindulok a pályára. 

Sziasztok!

Hogy tetszett? 

Kezditek sejteni ki ez a bizonyos Lena? 

szerintetek találkoznak? 

Köszönöm a kommenteket:)