Epilógus

5 évvel később 

Nem tudom mi van velem. 4 éve nem láttam a családomat Oliver-el nem mentünk haza. Anya hívása sokként ért, de kihevertem. Nem akarok mást csak boldog lenni. Oliver már 3 éve a férjem aminek biztosan sokan nem örülnek, de mi igen. Boldogok vagyunk, szabályok és minden nélkül. Nincsen még gyerekünk de nem is vágyunk rá. Oliver színész lett, a legjobb. Sikeres. Én pedig csak vagyok. Nem lettem híres.Amerikában vagyunk. Vegas-ban házasodtunk össze. Életem legszebb napja volt. De nem csak én vagyok így vele. Nem akarunk haza menni. Nem is fogunk. A családjaink már régen szét vannak esve, és nem vágyunk rájuk, Nem tudjuk mi van velük, nem is akarjuk tudni. Távol mindenkitől. Oliver-nek ma van premierje. Sokak szerint Oscar-t érdemel.  Kivagyunk öltözve, rajtam sárga ruha, rajta pedig szmoking. Lassan megyünk. Pózolunk és a végén bemegyünk. Megnézzük a filmet, és hazamegyünk. Az asztalon hever a Times. Kinyitom és egy cikk  van benne. Megnézem az írót. Oliver anyukája írta. A filmről írt. Dicséri a fiát. Bemegyek a szobánkba és megmutatom neki. A férjem elsírja magát, mellemre hajol, én átkarolom. 

- Hazamenjünk? - kérdezem 

- Nem. - mondja, és feláll. - Nem tudnék újra apámmal lenni. 

Felállok és átkarolom hátulról. 

- Egyszer el kell majd mennünk - suttogom 

- Egyszer - jegyzi meg. 

Maga felé fordít. Megcsókol. Szépen lassan. Nem így szokott. Átkarolom. 

- Szeretlek - súgja 

- Szeretlek.

Sziasztok! 

Itt lenne a vége! 

Nem is tudom mit mondjak. 

Valamilyen szinten boldog valamilyen szinte szomorú. 

Nem mondom miért lett vége a blognak, de elég annyi nem volt ihletem sem időm. 

A blognak 34 feliratkozója van/volt. Több mint 20.000 oldalmegjelenitése és minden részre min 100 megtekintés. 

Köszönöm nektek, hogy követettek. 

A blog november elején volt 1 éves. 

HA MEGKÉRHETLEK TITEKET KOMIZZATOK! Sokat jelentene nekem aki olvasott az komizna. Remélem még találkozunk valamilyen formában:) 

3.Évad/3.fejezet Utazás....

- Hé, Lena, nyugi - simogatja meg arcomat Oliver
- Oliver, engem abban az iskolában mindenki utál! - közli felháborodottan
- Nem hiszem - mosolyog
- Ja, bocs Maja nem - röhögök fel kínosan
- Nyugi. - súgja és megcsókol ezzel ránk vonzva az egész suli tekintetét. Kezét derekamon tartja majd elköszön. Maja mivel beteg nem tudd jönni. Egyedül sétálok végig a suli folyosóján imádkozva, hogy Niki nem találjon meg. Niki a sulink méh királynője míg én a legnyomibb ember  az egész iskolába. Népszerűségemre az sem tett rá, hogy imádok olvasni, jobba vagyok a töri tanárral, és a legnagyobb gond, szűz vagyok. Soha nem adtam még magam oda senkinek és ez a suliban elég nagy gond. Oliverrel 2 hónapja vagyunk együtt ami nála allitólag nagy szó. Nekem nem mondd semmit erről én pedig nem kérdezem. Belépek a terembe ahol mindenki egyből rám nézz. Még mindig nagy dolognak számít, hogy Oliver-rel járok. Apja nevét mindenki ismeri. Bejön a tanár és már kezdődik is az óra....

Oliver

- Szóval, mit bírsz a csajba? - kérdezi Ricsi 

- Azt, hogy szabad - mondom 

- És szűz - jegyzi meg nevetve mire meglököm 

- És akkor mi van? 

- Semmi - tartja maga előtt a kezét ezzel védekezést jelezve 

Felállok, és elindulok a pályáról. Intek Ricsinek és hazamegyek. Útközben sok lány nézz meg de egyik sem érdekel, mert soha még nem éreztem ilyet. Szerelmes vagyok. Mindig csak rá gondolok, nem érdekel más csak ő. Ahogyan rám nézz, és az a mosoly. Belépek az ajtón de olyan látvány fogad amit nem akartam. A szüleim. Anyám csak áll ott miközben apám csókolja. Két hónapig bírta anyám. Köhintek egyet mire szét rebbennek.
- Mi ez? - kérdezem
- Szerintem ezt nem kell elmondanom - jegyzi meg apám
-  Anya
- Anyáddal kibékültünk - jelenti be apa mire én felnevetek
- Mennyi időre? 2 hónap? - kérdezem cinikusan
- Örökre - mondja anya
- Persze - mondom és felmegyek a szobámba. Vagyis mennék.
- Hallottam van barátnőd, fiam - hallom meg apa hangját és visszafordulok kezében Len, képe van.Egy átlagos kép, barátnőm  legszebb ruhájában van rajta. De ezzel csak az a  gond, hogy a szüleimnek azt mondtam, hogy szakítottam vele.
- Miért vagy még együtt vele? - hallom apám megrovó hangját
- Mert szeretem - válaszolom
- Oliver nem tudod mi az  a szerelem - mondja apa, de én a fejemet rázom
- Oliver szakítanod kell vele - mondja anya
- Miért? - kiabálom
- Mert az anya......- kezd bele anyu
- Tudom, hogy van valami vele, de nem érdekel! Az én anyósom lesz! - kiabálok
- Ne kiabálj anyáddal - kiabál anya
- Miért, te nem azt teszed? - kérdezem szarkaztikusan
Felmegyek a szobámba és felmegyek. Néhány ruhámat elrakom a táskámba, elrakok egy kis pénzt és lemegyek. Kilépek köszönés nélkül és a kocsimhoz megyek. Lenaért megyek. Megcsókolom és megölelem.
Elmesélem neki mit tervezek, hogy kocsival elindulok Angliába. Lena rám nézz és csak annyit mond, hogy velem jön. Mivel ma már a szünetét tölti, 1 hetünk van együtt. Lena is hazamegy pakolni majd elindulunk. Először Ausztriának megyünk. Utazás közben éneklünk vagyis Lena énekel. Csodálatos hangja magával ragad. Útközben néha néha őt nézem. Most szabadnak érzi magát ahogyan én is. Végre nincsenek a szüleim, hogy megmondják mit csináljak. Este megállunk egy hotelnél, én fizetek mindent. Lena rajtam fekve alszik el, én a haját simogatom. Én is békességben alszom el, azzal a kivétellel, hogy anyám hív. Felveszem de egyből kiesik kezemből a telefon.

3.évad/2.fejezet Barátnő....

Lena

Az utcán nincsen nagyon senki, néhány szórakozó helyről hallok hangokat,de a fülem be van dugva. A füllemben Bastille szól, igaz régi de én imádom. A pályán csak néhány velem egykorú társaság van akik összebarátkoztak már Jack-el, és Jim-mel. Elmegyek mellettük, de a srácok utánam összesúgnak, míg a lányok féltékenyek. leülök egy padra, és nézek magam elé. Dan Smith hangja kitőlt mindent bennem. Becsukom a szemeimet majd a könnyeim folynak. Nem is tudom, miért nem válnak el a szüleim. Már nem szeretik egymást, és már én sem vagyok kicsi. Egyszer csak vele az arcomhoz ér és letörli a könnyeket. Felpillantok, és Oliver áll előttem.
- Te? - kérdezem
- Nem tudok aludni - válaszolja miközben leül.
- Család - válaszolok.
- Mit hallgatsz? - kérdezi és kiveszi a füllest.
- Bastille - válaszolok. Megfogja a kezemet és elkezdi énekelni a Pomepeii-t. Csodálatos hangja van. Rádőlök a fejemmel a vállára, amit ő megmosolyog. A dal végén már szinte elaszom.
- Csodás hangod van - mondom neki, mire elfintorodók.
- Apámtól örököltem - mondja szárazon.
- Nem szereted? - nézek rá
- Szeretem őt, de ez bonyolult, tudod megcsalta anyámat - magyarázza.
- Én pedig kivagyok anyámtól - mondom - soha nem volt anyám
- Lena...- kezdi de én az ujjamat a szája elé teszem.
- Nem, kb.5 éves koromig volt mindig velem, de aztán a munka fontosabb lett. - mondom, és máris sírók.
- Shhh- símit végig a hajamon.
- Oliver? - nézek fel rá
- Tessék?
- Tudod, én elakarok menni...messzire - mondom
- Gyere velem New York-ba - mondja, mire én rá mosolygok. Szemeiről ajkaira nézek. Megakarom csókolni. A vágy amit érzek hirtelen tör rám. Oliver mintha megérteni mit akarok felém hajol. Mikor ajkaink összeérnek rajtam jól eső borzongás fut végig. Karjaimmal a hajába túrok és ő is megteszi ezt.
- Annyira szép vagy - mondja, mire én elpirulok
- Mennyi az idő? - kérdezem
- 3 óra - válaszolja tök lazán, de én pánikba esem. Holnap iskola!
- úristen - állok fel, majd szinte rohanni kezdek. Oliver fut utánam. Az eső is elered! A legjobbkor! Oli utol ér. Felé fordulok majd megcsókol. Szép lassan csókol, gyengéden. Arcomat fogja, én pedig a derekát. Filmbe illő jelenet ez.
- Holnap érted megyek - mondja, puszit nyomok az arcára és sietve hazafutok. Otthon az ajtón át megyek be majd lefekszem aludni. Két órával később felkellek mert nem tudok aludni. Fürdőbe megyek ahol lefürdők, majd megszárítom a hajamat. Sminkelek egy kicsit. Egy fekete szoknyát veszek fel, fehér inggel. cipőnek pedig a szokásos balerinámat. Táskámat a vállamra kapom és lemegyek a konyhába. Főzök magamnak egy kávét és azt iszogatóm. Csinálok egy szendvicset és azt is megeszem. Reggel kapok Olivertől egy smst, sok sikert kíván, és a suli nevét kéri amit meg is kap. Leveszem a kocsi kulcsomat a helyéről és elindulok. Bedobom hátra a táskámat,  beülök majd Majáért megyek. Legjobb barátnőm már a házuk előtt áll az anyukájával. Maja anyukája iszonyat aranyos. Elfogadta szöszi barátnőmet úgy ahogy van, és persze a kapcsolatuk csak javult Maja betegsége óta. Legjobb barátnőm beül mellém, és együtt indulunk tovább.  Maja egy srácról magyarázz.   Dugóba kerülünk ahol egy fekete Land Rover áll mellettem. Az ablak lehúzva és ő ül benne. Oliver csodásan fest a kocsiban. Észre veszi, hogy valaki nézi. Elmosolyodik.
- Jó Napot, Lena - köszön mire elmosolyodom
- Jó Napot, Oliver - köszönök vissza, egy fiatal srác mászik előre. Sötét haja van, szemüveges, de egyébként mint Oliver lenne.
- Te vagy, Oli barátnője? - kérdezi, mire mosolygok
- Andris! - szól rá. A lámpa zöld lesz mire int egyet. Maja mosolyogok, ahogyan én is. A suli elé érve ő száll ki elsőnek aztán jövők én is. Nehezen de kezdődik a nap.

**

- Szia - köszönök a barátomnak aki megpörgettet a levegőben.
- Milyen végzősnek lenne?  - kérdezi
- Egész jó - válaszolok. Megfogja a kezemet.
Leül felem egy padra és mesélni kezd.
- Lena, én ma este elutazom egy hétre - mondja, mire én szomorúan de bólintok.
- Hová? - kérdezem
- Anyuval, a húgommal és az öcsémmel New York-ba megyünk - mondja, fejemet a vállára hajtom.
- De, hé, Lena, jövőhéten már itt leszek - mosolyog rám, bólintok. - De egy kérdés nem hagy nyugodni.....Lennél a barátnőm?
Kérdésétől lefagyok. Nem tudok válaszolni. Szinte ösztönösen cselekszem. Megcsókolom őt, mire elmosolyodik. Átkarolja a derekamat.
- Ezt vehetem igen-nek?
- Veheted - mosolygok. Felállunk majd két külön kocsival megyünk. Házunk előtt állunk meg ahol lehajol és megcsókol. Nehezen de elválunk. Bemegyek ahol anyám fogad.
- Ki ez? - kérdezi
- Oliver - válaszolok, és már mennék fel.
- Milyen Oliver?
- Nem tudom - mondom hangomban enyhe unalommal
- Nem találkozhatsz vele - mondja
- De fogok - kiabálok
- Nem fogsz, Lena! - kiabál
- Mi van, most elkezdet érdekelni a kicsi lányod? - kiabálom
- Nem az érdekel, hogy nem egy ilyen fiúval fogsz először lefeküdni - ordítja
- Nem kell aggódnod nem ő dugott meg elsőnek - hazudom
- Lena - kezdi anyám fenyegetően, de nem várom meg. A szobámba megyek ahol leülök az ágyra és írók egy smst Oliver-nek, hogy jöjjön át, de ne az ajtón jöjjön.

Hy, Darling's! 

Hogy telik a suli? A rész hogy tetszett? 

Sajnálattal közlöm, hogy visszaállunk a vasárnapi részekre:( 

De szerintetek mi lesz Oliver-rel, és Lenával? 

UI: A gif annyira ari az elején. 

3.Évad/1.fejezet Randi

Oliver

Ricsire nézzek, és a lány felé biccent5ek, mire a fejét csóválja de jelzi hogy menjek. Elindulok a hölgy felé, majd leülök mellé, megnézem melyik Dickens regényt olvassa, Két Város Regénye.
- Derűs napok jártak, de viharosak is. Ez a Bölcsesség kora volt, de a Balgaságé is. A Hit
korszaka volt ez, de a Hitetlenségé is. Világosság napjai voltak ezek, de a Sötétségé is. A
Remény tavasza virult és Kétségbeesés fergetege is dühöngött. Mindent reméltünk és semmit
sem reméltünk. A Mennyekbe mentünk egyenest, az ellenkező irányt is követtük - szóval, a
kor annyiban hasonlított a mostanihoz, hogy leglármásabb szavú ismerői Jó és Gonosz
tekintetében csakis felsőfokban nyilatkoznak róla. - mondom, mire felnézz - A mű első sorai, azt mondják az angol irodalom legszebb néhány sora
Mondom ő pedig engem nézz. Szép barna szemivel engem vizslat. Én is őt nézzem. Haja szépen meg van csinálva, ruhája nem mutat sokat de akkor csodaszép. Ő ferdén elhúzza a száját, és fintorog.
- Azt hiszed nagyon okos vagy? Idejössz ezzel az idézettel, és azt hiszed már is az ágyadban vagyok? - kérdezi és közben kínosan nevet.
- Nem, nem hiszem - mondom és látom, hogy már szinte fellélegzett - előbb randizunk és utána
- Seggfej - közli
- Hívtak már rosszabbnak is - röhögök fel, ő is ellejt egy mosolyt. - Oliver vagyok
- Én Lena - mondja
- Lena, 7-kor itt találkozunk - mondom, de tiltakozna - hozok kínait
És felállok. Ricsihez megyek akivel lepacsizok. Az egyik csaj felém lép de én elutasítom. Elindulok a pálya felé, Lena felé nézek és rákancsítok,  ő pedig elpirul.

Lena

Egy ideig nézzem Oliver-t. Ahogy nézem tudom, hogy felkavart. Tudom, hogy ez más. Felállok a padról majd lesimittom a szoknyámat és elindulok haza ahová egyáltalán nem vágyok. Hallgatni ahogyan a szüleim veszekednek, ahogy apám szídja anyát, mert már megint megcsalta. Az én anyám nem túl minta anya, hisz' alig volt otthon, mikor először jött meg, mikor először törték össze a szívemet, mikor felnőtté kezdtem érni. Nem volt ott mikor először mentem gimibe, míg apa mindig ott állt mellettem. Hazafelé megszólal a telefonom, legjobb barátnőm neve villog rajta. 

- Szia Maja - köszönök 

- Tündérke! Hogy vagy? - kérdezi 

- Jól, és te? - kérdezek vissza, talán azért lett ő legjobb barátom mert annyi mindenen keresztül ment mint én. 

- Meg vagyok! Te Hétfőn eljössz értem kocsival? - kérdezi a sulira, a nyár utolsó szombatja a mai, ő pedig a hétfőt tervezi. 

- Elmegyek, de most  értem haza  - és leteszem. Belépek az ajtón ahol a macskám Lola fogad. Felveszem az állatot majd elindulok. Apa a kanapén ül és újságot olvas. Adok neki egy puszit és leülök mellé. Macskám az ölembe fekszik. Apának elmesélem a mai napom, majd megjön anyám. Hosszú barna haja van. Leül elém. A tévébe a ByTheWay nevű zenekarról van szó, amit anya érdeklődve nézz, aztán jön Patocska Hanna sztorija mire anya egyből kikapcsolja a tévét. Felmegyek a szobámba a macska pedig követ. Szobámba megnézem az időt még csak 4 óra van így felhívóm Andris bácsit aki boldogan köszönt. Elmesélek neki mindent ő biztat. Elindulok fürödni majd megcsinálom a hajamat, és minimálisat sminkelek. Körmeimet még nem kell kifesteni, hosszú azték mintás ruhát veszek fel az ékszereimmel és a virágos fejdísszel. Sarumba belebújok és elindulok. Nem a bájára megyek hanem a könyvtárba. Ott elbeszélgetek néhány emberrel majd elmegyek böngészni. 6-kor indulok el a könyvtárból és a pályához megyek. Oliver már ott van a pokrócot teríti le. Odamegyek hozzá, ő pedig rám mosolyog amitől egyből elolvadok. Annyira helyes. Leülök a pokrócra meggyújtja a gyertyát. 

- Jó estét - köszön 

- Szintén - válaszolok

- A mai menü, mézes csirke rizzsel - mondja és már elő is veszi, evőeszközt nyújt, és enni kezdek. 

- Mesélj magadról - kérem 

- Sok minden nincsen, apám egy seggfej aki több mint 20 év után megcsalja anyámat, és nekem kell lerendeznem, van 2 tesóm. Anyám író, híres író. New York-ban éltem egy ideig és oda szeretnék vissza menni - mesél - te jössz

- Anyám se jobb, folyton csalja apámat soha nincsen otthon, apa pedig sokat dolgozik. Van egy macskám Lola, és egy nagybátyám aki a világ legkedvesebb embere akinek nincsen felesége mert ő állítólag csak egy nőt szeret - mondom 

- Ez romantikus - közli 

- Talán - mondom és leteszem a kaját majd elfekszem. Oliver is így tesz. 

- Az a göncölszekér - mutat valahová

- Tényleg? 

- Nem, de gondoltam ezt mondom - mondja, mire én meglököm, ezután még beszélgetünk, mesél magáról a tesóiról, a legjobb barátjáról. Elmondja, hogy 20 éves, és most megy majd az ELTEére. Én elmondom, hogy idén leszek végzős, mesélek a családomról, hogy mikor eset szét és a cicámról. Az idillt pedig az eső zavarja csak meg. Olivér nekem adja a kabátját és elindulunk. Egy elágazáshoz érünk ahol nekem jobbra neki balra kell menni. 

- Mi a vezetékneved? - kérdezem
- Titok - mondja, és elém áll.
- Holnap is eljössz? - kérdezi
- Eljöjjek? - mosolygok
- Gyere - mondja, és lehajol, puszit nyom az arcomra majd elindul. Én is elindulok haza felé. Mikor belépek kiabálást hallok meg.Anyám ordibál apa pedig rendszerint hallgatja.
- Lili.....-hallom apu hangját, de anya csak kiabál. Nem....ezt nem  hagyom. Elönt a méreg és adrenalin. Nem vagyok az erőszakos, de beletelt a pohár. A nappali felé megyek és anya előtt állok meg.
- Anya, hallod magad! Hogy beszélhetsz így? Apa mindent elnézet neked, erre mit kap? Minden nap más ágyában vagy! Szánalmas vagy, de világ legrosszabb anya - kiabálom, mire anyám válasza egy pofon. Megver?
- Emlékszel mikor kicsi voltam meséltél egy férfiról, hát nem  csodálom, hogy a  másik lányt választotta. - röhögtem szánalmasan majd felmentem a szobámba. Leülök a szobámba és gépelni kezdek. Egy egész jó kis regény lett belőle. Ezután megtámadom a twittert ahol nincsen semmi új, így kilépek. átöltözöm és megpróbálok aludni, de nem sikerül, anya még mindig kiabál, így elindulok egy felöltözöm, farmert veszek fel egy színes denevér ujjú pólóval, és a sarumat, mivel lent a kijutásom esélytelen így az ablakon át megyek., lemászok, hisz' a házunk nem emeletes, elindulok gyalog a parkba.

Oliver 

- András! - kiabálok az öcsémnek, ugyan is találtam neki egy sapkát amiért régóta könyörgött. 

- Oliver - látom meg az ajtóban. átadom neki a sapkát, ő pedig megköszöni. El van kenődve. 

- Mi a baj öcsi? - kérdezem. 

- Egy lány......- kezdi, mire kérem hogy üljön le. És mesélni kezd. Elmeséli milyen szép okos, és kedves aztán megint szép. Tanácsot adok neki. 

Ezután a húgomhoz  megyek. Kopogok, néhányperc múlva meghallom a hangját. 

Benyitok. Az ágyában van, és valakinek ír. Leülök mellé, ő pedig mellém ül. 

- Mi az, Oli? - kérdezi

- Találkoztam egy lánnyal - kezdem - egy okos, és szép lánnyal 

- Hogy  hívják? - kérdezi izgatottan. 

- Lena - mondom, mire megölel. Jön egy üzenete az ő arca is felragyog. 

- Ki az? - kérdezem 

- Egy srác...- kezdi, én pedig csúnyán nézzek - Lórántnak hívják, iskola társ....és randiztunk 

- Üzenem neki, ha megbántja az én kicsi húgomat akkor adok neki - mondom szigorúan 

- Apa, szerinted hazajön még Oli? - kérdezi, Liz reménykedik még abba, hogy anya meg apa még együtt lesz, de én tudom hogy ez csak álom. Apa most nagyot vétett. Adok egy puszit neki majd kimegyek, bemegyek anyához aki a haját fésüli. Adok neki egy puszit és mesélni kezdek, elmesélem neki hogy találkoztam vele, milyen volt a randink. 

- És hogy hívják? - kérdezi mosolyogva 

- Lena - válaszolok, anya arcáról leolvad a mosoly, az arca pedig elsápad, csak ennyit mondd: 

- Többet ne találkozz vele - én pedig ott állok megsemmisülve. 

- Akkor te se apámmal - válaszolok és kilépek a szobámból. Lemegyek a földszintre és kilépek az ajtón. És elindulok a pályára. 

Sziasztok!

Hogy tetszett? 

Kezditek sejteni ki ez a bizonyos Lena? 

szerintetek találkoznak? 

Köszönöm a kommenteket:)

3.évad/Prológus

Az alattam fekvő lány nyakát szívom ő pedig hatalmas körmeivel grátereket váj a hátamban.  Már húznám le róla a felsőt de apám kiabálását hallom meg, anya is vele ordibál míg Liz sír. Egyből felállok a pólómat veszem fel.
- Anna most menj - mondom at éppen aktuális csajomnak
- Anita vagyok - közli
- Pont leszarom -  vágok vissza. Leszaladok a lépcsőn, anyám elé állok így az ütés engem ér.
- Apa menj el! - kiabálom
- Mit képzelsz ki vagy te? Anyáddal beszélgetek Oliver - jegyzi meg de Anita pont most megy ki és így apámat is kilökhetem az ajtón. Magamhoz ölelem anyát és a húgomat akik zokognak.   Miért lett vége ennek a házzaságnak amely oly' tökéletes volt?  Apám megdugta az egyik táncos csaját.  Anya ezt megtudta azt Bumm mindennek vége. Olívia még mindig azt hiszi hogy minden rendbe jöhet de én tudom hogy nem. A telefonom jelezz.

Gyere a pályára....van itt látni való - Ricsi

Szóval csajok vannak a pályán. Mivel Anna vagy hogy is hívják   ma már nem lesz társaság így más csaj felé nézzek.  Elköszönök a családtól de anyám szól.
- Este menj el Andrisért Annáéhoz - adja a parancsot majd bólintok. Andris a legkisebb tesóm, míg Liv 16 addig ő 14.   Felveszem a cipőmet, előveszem a gördeszkámat majd megyek is.  A parkba látom Drakula alis Ricsi egy nőt fűzz. Vagyis elég sok csaj állja körül.  Az összes csaj szőke, rövid szoknya esetleg ruha és persze tűsarkó, pont az estem. De én félre nézek és akkor megláttam őt. Térdföré érő pöttyös ruhát visel fekete masnis balerinával a haja szőkés barna és rövid olyan fiúsan.Egy könyvet olvass. Dickens.  Nem az esetem de mikor felpillantott és elpirult azt hiszem egyből beleszeretem.



Remélem tetszett a prológus! 
A kommentek megfogytak ami elég rosszul esik.....nem tudom így hogy folytassam e. De mind1 a kérdés még mindig àll nektek mi volt a kedvenc 
Hanna-Olivér pillanatod
? Ezentúl álltalában 
Oliver szemszög lesz

2.Évad/Epilógus

Epilógus

- Vigyázatok magatokra! - aggódok a gyerekeimért

- Anya, csak érezd jól magad - mosolyog rám a lányom, és megölel 

- Oliver, fektesd le Andrist még 9 előtt - adok parancsot mire a fiam bólint. Megpusziljuk a gyerekeket, és beszállunk az autóba. Olivér az egyik kezét a combomra míg a másikat a kormányra rakja.  A belváros felé haladunk ami most kivan világítva. Egy ismerős étterem előtt parkol amiben több mint 20 éve jártam utoljára. belépve az étterembe csak mi voltunk. Egy út volt kirakva gyertyából készült. Olivér megfogja a kezemet elém áll majd vezetni kezd. Asztalunknál egy pincér fiú áll, aki már tölti is a bort. 

- Miért pont itt? - kérdezem 

- Itt kezdődött el minden, itt kértelek meg, hogy legyél a barátnőm - mondja 

- Tudod Budapesten minden jó volt - mondom, mire bólint és megszorítja a kezemet 

Megkapjuk a levest ami a kedvencem, elkezdem enni de közben végig a férjemre nézek. Mikor megettük mind ketten  a levest a pincér már el is vissi. 

- Kérdezhetek valamit? - nézek rá 

- Bármit 

- Neked mi fájt a legjobban a kapcsolatunkban? - kérdezem  

- Az mikor elváltunk először, tudod az volt talán a legrosszabb - mondja, mire bólintok 

- És a legjobb? 

- Mikor összeházasodunk - mondja és közben mosolyog - nehéz volt ám megszervezni, de sikerült, a srácok titokban tartották, Annával volt nehezebb 

- Gondolom akkoriban sokat szenvedtem - mondom

- De most már semmi nem állhat közénk - mosolygok rá 

- Semmi? - kérdezem 

- Semmi - mosolyog 

A pincér kihozza a következő fogást amit nem sikerül teljesen elpusztítanom. A desszert pedig csak hab a tortán. Egyszerű fekete erdő valahogy még is csodálatos. Lassan eszem néha-néha etet egy szelettel én pedig őt. Elkezdd mesélni hülyébbnél hülyébb sztorikat, én pedig mindig félre nyelek. Régóta nem éreztem olyan jól magamat mint akkor. Megfeledkeztünk minden bajunkról, a gyerekekről és megint csak ketten voltunk. Mintha újra 20 évesek lennénk. Kaja után beszállunk a kocsiba majd hazamegyünk. A házba nagy csend van így csöndesen sétálunk fel a szobánkba. Ahogy beérünk Olivér megcsókol. Kezeit derekamra rakta, és nyakamat kezdte csókolni. Az ágy felé mentünk ahová lefeküdtem őt magamra húzva. Ruhámat letépte én pedig az ingét. Nem kellett sokat várni már ruha sem volt rajtunk. Olivér most is mint mindig gyengéd és vad volt. talán most a legjobb. Meztelen mellkasára hajtom a fejemet ő pedig a vállamat cirógatja. Boldog voltam. Sok mindenen mentünk át együtt, de még mindig együtt vagyunk. Boldogságban és szeretettben. Voltak nehéz időszakaink de kitartottunk egymás mellett. Rá mosolygok majd lehajol és megcsókol. Visszafekszem és tudom, hogy ezentúl jón leszünk. Mert ha betegek lennék itt vagyunk egymásnak egy életen át.

- Emlékszel mit mondtam mikor először aludtunk együtt és a jövőnket terveztük? - kérdezi, mire bólintok. 

- Te és Én egy Életen át - mondom 

- Úgy van. Te és Én egy életen át - súgja majd belepuszil a hajamba és elalszunk. 

The End 

Sziasztok! 

Vége van Hanna és Olivér történetének! 

Remélem tetszett az Epilógus, igaz még hallunk majd róluk. 

A következő Évad prológusát szombaton olvashatjátok majd, a blog új címet kap Lena címen.  Ezzel pedig elárulom a Oliver szerelmének nevét is. 

Egy kérdéssel fordulok hozzátok, szerintetek mi volt Hanna És Oli legszebb és legszomorúbb pillanata? 

És egy kis adat: 

Eddig 32 feliratkozóm van, 71 bejegyzésem! több mint 50.000 oldal megjelenítés! 

Köszönöm azoknak akik olvasták a blogomat remélem velem maradtok és mi lenne ha mindenki komizna? 

2.évad/23.fejezet Béke

Sziasztok! 

Meg is jöttem az évadzáró részel. Remélem tetszeni fog! Holnap jön az epilógus utána pedig a 3.évad kezdődik. 

Jó olvasást! 

Ani 

Hanna szemszöge

- Oliver gyomrát kikellet mosnunk a sok alkohol miatt, de ez a kisebbik gond a nagyobb bajok ott kezdődnek, hogy az alkohol keveredett a droggal ettől veszetete el az ítélő képességét. Az ütés a fejét érte, a repülés után  ahogy földre ért, eltört 3 bordája 1 megrepet, míg egy csigolya törése is van. - sorolja az orvos én pedig egyre jobban a férjemhez bújok, ő átkarol. - Oliver a fájdalmai miatt komában van.
Ezután Olivér elmegy az orvossal, én pedig bemegyek. Már az ajtóban megállok. Fiamból csövek loknak ki, haja kócos, pizsama van rajta. Leülök az ágya mellé, és megfogom a kezét. Arcomhoz húzom azt, és könnyeimmel lepem el.
- Tudom, hogy nem voltam jó anya! - nézek fel az ég felé - de őt ne vedd el tőlem
- Mit érzel most? hallok meg egy hangot magam mögül. Anyám hangja
- Amit most érzek az nem fájdalom.....valami sokkal rosszabb. Egy számomra ismeretlen érzés..mintha üres lennék - alig tudok beszélni annyira folynak a könnyeim.
Anya átkarolja a vállamat majd elmegy. Én pedig egyedül maradok hiába van mindenki velem. Oliver kezét szorítom és el sem engedem soha. A férjem jön be néha-néha, hozz nekem kávét és enni valót. Este felé Annáék is hazamennek.
- Ricsi te is menj - próbálok mosolyogni
- Nem...-próbál ellenkezni
- Anyukád biztos aggódnak- fogom meg a kezét. -  Olivér hazavisz
- Gyere, Ricsi. - mondja a férjem és elindulnak. Két másik gyerekem is bejön ők leülnek a szobában lévő kanapéra. Liv is sír, míg Andris annyira nem ő nem érti még ezt. Olivér visszajön néhány perc múlva.
- Haza kell menünk - mondja, de én nem állok fel.
- Hanna - kérlel, de én nem mozdulok, csak a fiam kezét fogom
- Han...- szólít meg újra
- Menj haza - mondom ridegen - nekem most mellette a helyem ha már eddig nem voltam
- Hanna - fogja meg a kezemet és felállít de én ellököm - kicsim
- Olivér engedj el! - kiabálok,  és a kezeimet kivárom így ellenged, vissza ülök, és fogom a fiam kezét. Ajtó csapást hallok és sírni kezdek. Az egész családom szét esik miattam.
- Anya - hallom meg Oliver hangját mire felcsillan a szemem. Kisfiam engem nézz. - Menj apa után
A fejemet rázom és magamhoz ölelem őt.

1 héttel később 

- Gyere - fogom meg a fiam kezét, és elindulunk kifelé a kórház ajtaján. A férjemmel nem beszélünk azóta sem. Andris a kezemet fogja míg Liv az apjáét. Beszállunk a kocsiba és haza megyünk, senki nem szól egy szót sem de szerintem nem is kell. A rádióban mennek a hírek, szó van benne rólunk vagyis a fiamról, hogy hazamehet. Házunk előtti tornácon már Ricsi ül. Oliver egyből megöleli a fiamat. 

- Gyere be, Ricsi - szól neki Olivér, és így is tesznek. Két fiú Oliver szobájába megy, Andris a sajátjába, Liv pedig a kertbe. Mi Olival pedig a nappaliba. leül a kanapéra én pedig mellé. Megfogom a kezét, rám nézz. 

- Tudom milyen érzés volt, sajnálom - mondja mire egy könnycsepp folyik le az arcomon. 

- Mikor lett ez velünk? - kérdezem 

- Mikor azt mondtam a fiamról - szólal meg hosszú hallgatás után 

- Talán - mondom 

- Nem talán hanem biztos - szorítja meg a kezemet és állna fel, de én visszahúzom és az ölébe ülök. 

- Olivér én szeretlek és  szeretni foglak! Jóban rosszban ezt mondtam több mint 10 éve! És én be is tartom - kiabálom 

- Ugye tudod, hogy imádlak - súgja, mire én megcsókolom. Csókja lassú. De nekem nem ez kell, beleharapok alsó ajkába, így falni kezdd. Kezei a hátamon vannak. 

- Anya, éhes vagyok - hallom meg a betegem hangját, mire én a férjemre mosolygok. 

Felmegyek a lépcsőn, bekopogok. 

- Vedd a cipőd elmegyünk enni valahová - mondom mire boldogan rohan el mellettem - gyere te is Ricsi 

A fekete hajú fiú is boldogan rohan le. Andrisnak már szólt Oiver, Liznek pedig Olivér. Én is felveszem a cipőmet és elindulunk. Abba az étterembe megyünk ahol az esküvőnk is volt. Leülök egy nagyobb asztalhoz. Mindenki elkezd beszélni és nevetünk... a családom kezdd újra család lenni, és ez mosolyt csal az arcomra. Olivér a kezemet fogja az asztal alatt. Majdnem mindenki itt van akit szeretek, és ez örömmel tölt el.......Most már nem kell sírnom mert boldogok vagyunk....vége a könnyeknek amiket ejtettünk. Most már csak béke van.