Epilógus

5 évvel később 

Nem tudom mi van velem. 4 éve nem láttam a családomat Oliver-el nem mentünk haza. Anya hívása sokként ért, de kihevertem. Nem akarok mást csak boldog lenni. Oliver már 3 éve a férjem aminek biztosan sokan nem örülnek, de mi igen. Boldogok vagyunk, szabályok és minden nélkül. Nincsen még gyerekünk de nem is vágyunk rá. Oliver színész lett, a legjobb. Sikeres. Én pedig csak vagyok. Nem lettem híres.Amerikában vagyunk. Vegas-ban házasodtunk össze. Életem legszebb napja volt. De nem csak én vagyok így vele. Nem akarunk haza menni. Nem is fogunk. A családjaink már régen szét vannak esve, és nem vágyunk rájuk, Nem tudjuk mi van velük, nem is akarjuk tudni. Távol mindenkitől. Oliver-nek ma van premierje. Sokak szerint Oscar-t érdemel.  Kivagyunk öltözve, rajtam sárga ruha, rajta pedig szmoking. Lassan megyünk. Pózolunk és a végén bemegyünk. Megnézzük a filmet, és hazamegyünk. Az asztalon hever a Times. Kinyitom és egy cikk  van benne. Megnézem az írót. Oliver anyukája írta. A filmről írt. Dicséri a fiát. Bemegyek a szobánkba és megmutatom neki. A férjem elsírja magát, mellemre hajol, én átkarolom. 

- Hazamenjünk? - kérdezem 

- Nem. - mondja, és feláll. - Nem tudnék újra apámmal lenni. 

Felállok és átkarolom hátulról. 

- Egyszer el kell majd mennünk - suttogom 

- Egyszer - jegyzi meg. 

Maga felé fordít. Megcsókol. Szépen lassan. Nem így szokott. Átkarolom. 

- Szeretlek - súgja 

- Szeretlek.

Sziasztok! 

Itt lenne a vége! 

Nem is tudom mit mondjak. 

Valamilyen szinten boldog valamilyen szinte szomorú. 

Nem mondom miért lett vége a blognak, de elég annyi nem volt ihletem sem időm. 

A blognak 34 feliratkozója van/volt. Több mint 20.000 oldalmegjelenitése és minden részre min 100 megtekintés. 

Köszönöm nektek, hogy követettek. 

A blog november elején volt 1 éves. 

HA MEGKÉRHETLEK TITEKET KOMIZZATOK! Sokat jelentene nekem aki olvasott az komizna. Remélem még találkozunk valamilyen formában:) 

3.Évad/3.fejezet Utazás....

- Hé, Lena, nyugi - simogatja meg arcomat Oliver
- Oliver, engem abban az iskolában mindenki utál! - közli felháborodottan
- Nem hiszem - mosolyog
- Ja, bocs Maja nem - röhögök fel kínosan
- Nyugi. - súgja és megcsókol ezzel ránk vonzva az egész suli tekintetét. Kezét derekamon tartja majd elköszön. Maja mivel beteg nem tudd jönni. Egyedül sétálok végig a suli folyosóján imádkozva, hogy Niki nem találjon meg. Niki a sulink méh királynője míg én a legnyomibb ember  az egész iskolába. Népszerűségemre az sem tett rá, hogy imádok olvasni, jobba vagyok a töri tanárral, és a legnagyobb gond, szűz vagyok. Soha nem adtam még magam oda senkinek és ez a suliban elég nagy gond. Oliverrel 2 hónapja vagyunk együtt ami nála allitólag nagy szó. Nekem nem mondd semmit erről én pedig nem kérdezem. Belépek a terembe ahol mindenki egyből rám nézz. Még mindig nagy dolognak számít, hogy Oliver-rel járok. Apja nevét mindenki ismeri. Bejön a tanár és már kezdődik is az óra....

Oliver

- Szóval, mit bírsz a csajba? - kérdezi Ricsi 

- Azt, hogy szabad - mondom 

- És szűz - jegyzi meg nevetve mire meglököm 

- És akkor mi van? 

- Semmi - tartja maga előtt a kezét ezzel védekezést jelezve 

Felállok, és elindulok a pályáról. Intek Ricsinek és hazamegyek. Útközben sok lány nézz meg de egyik sem érdekel, mert soha még nem éreztem ilyet. Szerelmes vagyok. Mindig csak rá gondolok, nem érdekel más csak ő. Ahogyan rám nézz, és az a mosoly. Belépek az ajtón de olyan látvány fogad amit nem akartam. A szüleim. Anyám csak áll ott miközben apám csókolja. Két hónapig bírta anyám. Köhintek egyet mire szét rebbennek.
- Mi ez? - kérdezem
- Szerintem ezt nem kell elmondanom - jegyzi meg apám
-  Anya
- Anyáddal kibékültünk - jelenti be apa mire én felnevetek
- Mennyi időre? 2 hónap? - kérdezem cinikusan
- Örökre - mondja anya
- Persze - mondom és felmegyek a szobámba. Vagyis mennék.
- Hallottam van barátnőd, fiam - hallom meg apa hangját és visszafordulok kezében Len, képe van.Egy átlagos kép, barátnőm  legszebb ruhájában van rajta. De ezzel csak az a  gond, hogy a szüleimnek azt mondtam, hogy szakítottam vele.
- Miért vagy még együtt vele? - hallom apám megrovó hangját
- Mert szeretem - válaszolom
- Oliver nem tudod mi az  a szerelem - mondja apa, de én a fejemet rázom
- Oliver szakítanod kell vele - mondja anya
- Miért? - kiabálom
- Mert az anya......- kezd bele anyu
- Tudom, hogy van valami vele, de nem érdekel! Az én anyósom lesz! - kiabálok
- Ne kiabálj anyáddal - kiabál anya
- Miért, te nem azt teszed? - kérdezem szarkaztikusan
Felmegyek a szobámba és felmegyek. Néhány ruhámat elrakom a táskámba, elrakok egy kis pénzt és lemegyek. Kilépek köszönés nélkül és a kocsimhoz megyek. Lenaért megyek. Megcsókolom és megölelem.
Elmesélem neki mit tervezek, hogy kocsival elindulok Angliába. Lena rám nézz és csak annyit mond, hogy velem jön. Mivel ma már a szünetét tölti, 1 hetünk van együtt. Lena is hazamegy pakolni majd elindulunk. Először Ausztriának megyünk. Utazás közben éneklünk vagyis Lena énekel. Csodálatos hangja magával ragad. Útközben néha néha őt nézem. Most szabadnak érzi magát ahogyan én is. Végre nincsenek a szüleim, hogy megmondják mit csináljak. Este megállunk egy hotelnél, én fizetek mindent. Lena rajtam fekve alszik el, én a haját simogatom. Én is békességben alszom el, azzal a kivétellel, hogy anyám hív. Felveszem de egyből kiesik kezemből a telefon.

3.évad/2.fejezet Barátnő....

Lena

Az utcán nincsen nagyon senki, néhány szórakozó helyről hallok hangokat,de a fülem be van dugva. A füllemben Bastille szól, igaz régi de én imádom. A pályán csak néhány velem egykorú társaság van akik összebarátkoztak már Jack-el, és Jim-mel. Elmegyek mellettük, de a srácok utánam összesúgnak, míg a lányok féltékenyek. leülök egy padra, és nézek magam elé. Dan Smith hangja kitőlt mindent bennem. Becsukom a szemeimet majd a könnyeim folynak. Nem is tudom, miért nem válnak el a szüleim. Már nem szeretik egymást, és már én sem vagyok kicsi. Egyszer csak vele az arcomhoz ér és letörli a könnyeket. Felpillantok, és Oliver áll előttem.
- Te? - kérdezem
- Nem tudok aludni - válaszolja miközben leül.
- Család - válaszolok.
- Mit hallgatsz? - kérdezi és kiveszi a füllest.
- Bastille - válaszolok. Megfogja a kezemet és elkezdi énekelni a Pomepeii-t. Csodálatos hangja van. Rádőlök a fejemmel a vállára, amit ő megmosolyog. A dal végén már szinte elaszom.
- Csodás hangod van - mondom neki, mire elfintorodók.
- Apámtól örököltem - mondja szárazon.
- Nem szereted? - nézek rá
- Szeretem őt, de ez bonyolult, tudod megcsalta anyámat - magyarázza.
- Én pedig kivagyok anyámtól - mondom - soha nem volt anyám
- Lena...- kezdi de én az ujjamat a szája elé teszem.
- Nem, kb.5 éves koromig volt mindig velem, de aztán a munka fontosabb lett. - mondom, és máris sírók.
- Shhh- símit végig a hajamon.
- Oliver? - nézek fel rá
- Tessék?
- Tudod, én elakarok menni...messzire - mondom
- Gyere velem New York-ba - mondja, mire én rá mosolygok. Szemeiről ajkaira nézek. Megakarom csókolni. A vágy amit érzek hirtelen tör rám. Oliver mintha megérteni mit akarok felém hajol. Mikor ajkaink összeérnek rajtam jól eső borzongás fut végig. Karjaimmal a hajába túrok és ő is megteszi ezt.
- Annyira szép vagy - mondja, mire én elpirulok
- Mennyi az idő? - kérdezem
- 3 óra - válaszolja tök lazán, de én pánikba esem. Holnap iskola!
- úristen - állok fel, majd szinte rohanni kezdek. Oliver fut utánam. Az eső is elered! A legjobbkor! Oli utol ér. Felé fordulok majd megcsókol. Szép lassan csókol, gyengéden. Arcomat fogja, én pedig a derekát. Filmbe illő jelenet ez.
- Holnap érted megyek - mondja, puszit nyomok az arcára és sietve hazafutok. Otthon az ajtón át megyek be majd lefekszem aludni. Két órával később felkellek mert nem tudok aludni. Fürdőbe megyek ahol lefürdők, majd megszárítom a hajamat. Sminkelek egy kicsit. Egy fekete szoknyát veszek fel, fehér inggel. cipőnek pedig a szokásos balerinámat. Táskámat a vállamra kapom és lemegyek a konyhába. Főzök magamnak egy kávét és azt iszogatóm. Csinálok egy szendvicset és azt is megeszem. Reggel kapok Olivertől egy smst, sok sikert kíván, és a suli nevét kéri amit meg is kap. Leveszem a kocsi kulcsomat a helyéről és elindulok. Bedobom hátra a táskámat,  beülök majd Majáért megyek. Legjobb barátnőm már a házuk előtt áll az anyukájával. Maja anyukája iszonyat aranyos. Elfogadta szöszi barátnőmet úgy ahogy van, és persze a kapcsolatuk csak javult Maja betegsége óta. Legjobb barátnőm beül mellém, és együtt indulunk tovább.  Maja egy srácról magyarázz.   Dugóba kerülünk ahol egy fekete Land Rover áll mellettem. Az ablak lehúzva és ő ül benne. Oliver csodásan fest a kocsiban. Észre veszi, hogy valaki nézi. Elmosolyodik.
- Jó Napot, Lena - köszön mire elmosolyodom
- Jó Napot, Oliver - köszönök vissza, egy fiatal srác mászik előre. Sötét haja van, szemüveges, de egyébként mint Oliver lenne.
- Te vagy, Oli barátnője? - kérdezi, mire mosolygok
- Andris! - szól rá. A lámpa zöld lesz mire int egyet. Maja mosolyogok, ahogyan én is. A suli elé érve ő száll ki elsőnek aztán jövők én is. Nehezen de kezdődik a nap.

**

- Szia - köszönök a barátomnak aki megpörgettet a levegőben.
- Milyen végzősnek lenne?  - kérdezi
- Egész jó - válaszolok. Megfogja a kezemet.
Leül felem egy padra és mesélni kezd.
- Lena, én ma este elutazom egy hétre - mondja, mire én szomorúan de bólintok.
- Hová? - kérdezem
- Anyuval, a húgommal és az öcsémmel New York-ba megyünk - mondja, fejemet a vállára hajtom.
- De, hé, Lena, jövőhéten már itt leszek - mosolyog rám, bólintok. - De egy kérdés nem hagy nyugodni.....Lennél a barátnőm?
Kérdésétől lefagyok. Nem tudok válaszolni. Szinte ösztönösen cselekszem. Megcsókolom őt, mire elmosolyodik. Átkarolja a derekamat.
- Ezt vehetem igen-nek?
- Veheted - mosolygok. Felállunk majd két külön kocsival megyünk. Házunk előtt állunk meg ahol lehajol és megcsókol. Nehezen de elválunk. Bemegyek ahol anyám fogad.
- Ki ez? - kérdezi
- Oliver - válaszolok, és már mennék fel.
- Milyen Oliver?
- Nem tudom - mondom hangomban enyhe unalommal
- Nem találkozhatsz vele - mondja
- De fogok - kiabálok
- Nem fogsz, Lena! - kiabál
- Mi van, most elkezdet érdekelni a kicsi lányod? - kiabálom
- Nem az érdekel, hogy nem egy ilyen fiúval fogsz először lefeküdni - ordítja
- Nem kell aggódnod nem ő dugott meg elsőnek - hazudom
- Lena - kezdi anyám fenyegetően, de nem várom meg. A szobámba megyek ahol leülök az ágyra és írók egy smst Oliver-nek, hogy jöjjön át, de ne az ajtón jöjjön.

Hy, Darling's! 

Hogy telik a suli? A rész hogy tetszett? 

Sajnálattal közlöm, hogy visszaállunk a vasárnapi részekre:( 

De szerintetek mi lesz Oliver-rel, és Lenával? 

UI: A gif annyira ari az elején. 

3.Évad/1.fejezet Randi

Oliver

Ricsire nézzek, és a lány felé biccent5ek, mire a fejét csóválja de jelzi hogy menjek. Elindulok a hölgy felé, majd leülök mellé, megnézem melyik Dickens regényt olvassa, Két Város Regénye.
- Derűs napok jártak, de viharosak is. Ez a Bölcsesség kora volt, de a Balgaságé is. A Hit
korszaka volt ez, de a Hitetlenségé is. Világosság napjai voltak ezek, de a Sötétségé is. A
Remény tavasza virult és Kétségbeesés fergetege is dühöngött. Mindent reméltünk és semmit
sem reméltünk. A Mennyekbe mentünk egyenest, az ellenkező irányt is követtük - szóval, a
kor annyiban hasonlított a mostanihoz, hogy leglármásabb szavú ismerői Jó és Gonosz
tekintetében csakis felsőfokban nyilatkoznak róla. - mondom, mire felnézz - A mű első sorai, azt mondják az angol irodalom legszebb néhány sora
Mondom ő pedig engem nézz. Szép barna szemivel engem vizslat. Én is őt nézzem. Haja szépen meg van csinálva, ruhája nem mutat sokat de akkor csodaszép. Ő ferdén elhúzza a száját, és fintorog.
- Azt hiszed nagyon okos vagy? Idejössz ezzel az idézettel, és azt hiszed már is az ágyadban vagyok? - kérdezi és közben kínosan nevet.
- Nem, nem hiszem - mondom és látom, hogy már szinte fellélegzett - előbb randizunk és utána
- Seggfej - közli
- Hívtak már rosszabbnak is - röhögök fel, ő is ellejt egy mosolyt. - Oliver vagyok
- Én Lena - mondja
- Lena, 7-kor itt találkozunk - mondom, de tiltakozna - hozok kínait
És felállok. Ricsihez megyek akivel lepacsizok. Az egyik csaj felém lép de én elutasítom. Elindulok a pálya felé, Lena felé nézek és rákancsítok,  ő pedig elpirul.

Lena

Egy ideig nézzem Oliver-t. Ahogy nézem tudom, hogy felkavart. Tudom, hogy ez más. Felállok a padról majd lesimittom a szoknyámat és elindulok haza ahová egyáltalán nem vágyok. Hallgatni ahogyan a szüleim veszekednek, ahogy apám szídja anyát, mert már megint megcsalta. Az én anyám nem túl minta anya, hisz' alig volt otthon, mikor először jött meg, mikor először törték össze a szívemet, mikor felnőtté kezdtem érni. Nem volt ott mikor először mentem gimibe, míg apa mindig ott állt mellettem. Hazafelé megszólal a telefonom, legjobb barátnőm neve villog rajta. 

- Szia Maja - köszönök 

- Tündérke! Hogy vagy? - kérdezi 

- Jól, és te? - kérdezek vissza, talán azért lett ő legjobb barátom mert annyi mindenen keresztül ment mint én. 

- Meg vagyok! Te Hétfőn eljössz értem kocsival? - kérdezi a sulira, a nyár utolsó szombatja a mai, ő pedig a hétfőt tervezi. 

- Elmegyek, de most  értem haza  - és leteszem. Belépek az ajtón ahol a macskám Lola fogad. Felveszem az állatot majd elindulok. Apa a kanapén ül és újságot olvas. Adok neki egy puszit és leülök mellé. Macskám az ölembe fekszik. Apának elmesélem a mai napom, majd megjön anyám. Hosszú barna haja van. Leül elém. A tévébe a ByTheWay nevű zenekarról van szó, amit anya érdeklődve nézz, aztán jön Patocska Hanna sztorija mire anya egyből kikapcsolja a tévét. Felmegyek a szobámba a macska pedig követ. Szobámba megnézem az időt még csak 4 óra van így felhívóm Andris bácsit aki boldogan köszönt. Elmesélek neki mindent ő biztat. Elindulok fürödni majd megcsinálom a hajamat, és minimálisat sminkelek. Körmeimet még nem kell kifesteni, hosszú azték mintás ruhát veszek fel az ékszereimmel és a virágos fejdísszel. Sarumba belebújok és elindulok. Nem a bájára megyek hanem a könyvtárba. Ott elbeszélgetek néhány emberrel majd elmegyek böngészni. 6-kor indulok el a könyvtárból és a pályához megyek. Oliver már ott van a pokrócot teríti le. Odamegyek hozzá, ő pedig rám mosolyog amitől egyből elolvadok. Annyira helyes. Leülök a pokrócra meggyújtja a gyertyát. 

- Jó estét - köszön 

- Szintén - válaszolok

- A mai menü, mézes csirke rizzsel - mondja és már elő is veszi, evőeszközt nyújt, és enni kezdek. 

- Mesélj magadról - kérem 

- Sok minden nincsen, apám egy seggfej aki több mint 20 év után megcsalja anyámat, és nekem kell lerendeznem, van 2 tesóm. Anyám író, híres író. New York-ban éltem egy ideig és oda szeretnék vissza menni - mesél - te jössz

- Anyám se jobb, folyton csalja apámat soha nincsen otthon, apa pedig sokat dolgozik. Van egy macskám Lola, és egy nagybátyám aki a világ legkedvesebb embere akinek nincsen felesége mert ő állítólag csak egy nőt szeret - mondom 

- Ez romantikus - közli 

- Talán - mondom és leteszem a kaját majd elfekszem. Oliver is így tesz. 

- Az a göncölszekér - mutat valahová

- Tényleg? 

- Nem, de gondoltam ezt mondom - mondja, mire én meglököm, ezután még beszélgetünk, mesél magáról a tesóiról, a legjobb barátjáról. Elmondja, hogy 20 éves, és most megy majd az ELTEére. Én elmondom, hogy idén leszek végzős, mesélek a családomról, hogy mikor eset szét és a cicámról. Az idillt pedig az eső zavarja csak meg. Olivér nekem adja a kabátját és elindulunk. Egy elágazáshoz érünk ahol nekem jobbra neki balra kell menni. 

- Mi a vezetékneved? - kérdezem
- Titok - mondja, és elém áll.
- Holnap is eljössz? - kérdezi
- Eljöjjek? - mosolygok
- Gyere - mondja, és lehajol, puszit nyom az arcomra majd elindul. Én is elindulok haza felé. Mikor belépek kiabálást hallok meg.Anyám ordibál apa pedig rendszerint hallgatja.
- Lili.....-hallom apu hangját, de anya csak kiabál. Nem....ezt nem  hagyom. Elönt a méreg és adrenalin. Nem vagyok az erőszakos, de beletelt a pohár. A nappali felé megyek és anya előtt állok meg.
- Anya, hallod magad! Hogy beszélhetsz így? Apa mindent elnézet neked, erre mit kap? Minden nap más ágyában vagy! Szánalmas vagy, de világ legrosszabb anya - kiabálom, mire anyám válasza egy pofon. Megver?
- Emlékszel mikor kicsi voltam meséltél egy férfiról, hát nem  csodálom, hogy a  másik lányt választotta. - röhögtem szánalmasan majd felmentem a szobámba. Leülök a szobámba és gépelni kezdek. Egy egész jó kis regény lett belőle. Ezután megtámadom a twittert ahol nincsen semmi új, így kilépek. átöltözöm és megpróbálok aludni, de nem sikerül, anya még mindig kiabál, így elindulok egy felöltözöm, farmert veszek fel egy színes denevér ujjú pólóval, és a sarumat, mivel lent a kijutásom esélytelen így az ablakon át megyek., lemászok, hisz' a házunk nem emeletes, elindulok gyalog a parkba.

Oliver 

- András! - kiabálok az öcsémnek, ugyan is találtam neki egy sapkát amiért régóta könyörgött. 

- Oliver - látom meg az ajtóban. átadom neki a sapkát, ő pedig megköszöni. El van kenődve. 

- Mi a baj öcsi? - kérdezem. 

- Egy lány......- kezdi, mire kérem hogy üljön le. És mesélni kezd. Elmeséli milyen szép okos, és kedves aztán megint szép. Tanácsot adok neki. 

Ezután a húgomhoz  megyek. Kopogok, néhányperc múlva meghallom a hangját. 

Benyitok. Az ágyában van, és valakinek ír. Leülök mellé, ő pedig mellém ül. 

- Mi az, Oli? - kérdezi

- Találkoztam egy lánnyal - kezdem - egy okos, és szép lánnyal 

- Hogy  hívják? - kérdezi izgatottan. 

- Lena - mondom, mire megölel. Jön egy üzenete az ő arca is felragyog. 

- Ki az? - kérdezem 

- Egy srác...- kezdi, én pedig csúnyán nézzek - Lórántnak hívják, iskola társ....és randiztunk 

- Üzenem neki, ha megbántja az én kicsi húgomat akkor adok neki - mondom szigorúan 

- Apa, szerinted hazajön még Oli? - kérdezi, Liz reménykedik még abba, hogy anya meg apa még együtt lesz, de én tudom hogy ez csak álom. Apa most nagyot vétett. Adok egy puszit neki majd kimegyek, bemegyek anyához aki a haját fésüli. Adok neki egy puszit és mesélni kezdek, elmesélem neki hogy találkoztam vele, milyen volt a randink. 

- És hogy hívják? - kérdezi mosolyogva 

- Lena - válaszolok, anya arcáról leolvad a mosoly, az arca pedig elsápad, csak ennyit mondd: 

- Többet ne találkozz vele - én pedig ott állok megsemmisülve. 

- Akkor te se apámmal - válaszolok és kilépek a szobámból. Lemegyek a földszintre és kilépek az ajtón. És elindulok a pályára. 

Sziasztok!

Hogy tetszett? 

Kezditek sejteni ki ez a bizonyos Lena? 

szerintetek találkoznak? 

Köszönöm a kommenteket:)

3.évad/Prológus

Az alattam fekvő lány nyakát szívom ő pedig hatalmas körmeivel grátereket váj a hátamban.  Már húznám le róla a felsőt de apám kiabálását hallom meg, anya is vele ordibál míg Liz sír. Egyből felállok a pólómat veszem fel.
- Anna most menj - mondom at éppen aktuális csajomnak
- Anita vagyok - közli
- Pont leszarom -  vágok vissza. Leszaladok a lépcsőn, anyám elé állok így az ütés engem ér.
- Apa menj el! - kiabálom
- Mit képzelsz ki vagy te? Anyáddal beszélgetek Oliver - jegyzi meg de Anita pont most megy ki és így apámat is kilökhetem az ajtón. Magamhoz ölelem anyát és a húgomat akik zokognak.   Miért lett vége ennek a házzaságnak amely oly' tökéletes volt?  Apám megdugta az egyik táncos csaját.  Anya ezt megtudta azt Bumm mindennek vége. Olívia még mindig azt hiszi hogy minden rendbe jöhet de én tudom hogy nem. A telefonom jelezz.

Gyere a pályára....van itt látni való - Ricsi

Szóval csajok vannak a pályán. Mivel Anna vagy hogy is hívják   ma már nem lesz társaság így más csaj felé nézzek.  Elköszönök a családtól de anyám szól.
- Este menj el Andrisért Annáéhoz - adja a parancsot majd bólintok. Andris a legkisebb tesóm, míg Liv 16 addig ő 14.   Felveszem a cipőmet, előveszem a gördeszkámat majd megyek is.  A parkba látom Drakula alis Ricsi egy nőt fűzz. Vagyis elég sok csaj állja körül.  Az összes csaj szőke, rövid szoknya esetleg ruha és persze tűsarkó, pont az estem. De én félre nézek és akkor megláttam őt. Térdföré érő pöttyös ruhát visel fekete masnis balerinával a haja szőkés barna és rövid olyan fiúsan.Egy könyvet olvass. Dickens.  Nem az esetem de mikor felpillantott és elpirult azt hiszem egyből beleszeretem.



Remélem tetszett a prológus! 
A kommentek megfogytak ami elég rosszul esik.....nem tudom így hogy folytassam e. De mind1 a kérdés még mindig àll nektek mi volt a kedvenc 
Hanna-Olivér pillanatod
? Ezentúl álltalában 
Oliver szemszög lesz

2.Évad/Epilógus

Epilógus

- Vigyázatok magatokra! - aggódok a gyerekeimért

- Anya, csak érezd jól magad - mosolyog rám a lányom, és megölel 

- Oliver, fektesd le Andrist még 9 előtt - adok parancsot mire a fiam bólint. Megpusziljuk a gyerekeket, és beszállunk az autóba. Olivér az egyik kezét a combomra míg a másikat a kormányra rakja.  A belváros felé haladunk ami most kivan világítva. Egy ismerős étterem előtt parkol amiben több mint 20 éve jártam utoljára. belépve az étterembe csak mi voltunk. Egy út volt kirakva gyertyából készült. Olivér megfogja a kezemet elém áll majd vezetni kezd. Asztalunknál egy pincér fiú áll, aki már tölti is a bort. 

- Miért pont itt? - kérdezem 

- Itt kezdődött el minden, itt kértelek meg, hogy legyél a barátnőm - mondja 

- Tudod Budapesten minden jó volt - mondom, mire bólint és megszorítja a kezemet 

Megkapjuk a levest ami a kedvencem, elkezdem enni de közben végig a férjemre nézek. Mikor megettük mind ketten  a levest a pincér már el is vissi. 

- Kérdezhetek valamit? - nézek rá 

- Bármit 

- Neked mi fájt a legjobban a kapcsolatunkban? - kérdezem  

- Az mikor elváltunk először, tudod az volt talán a legrosszabb - mondja, mire bólintok 

- És a legjobb? 

- Mikor összeházasodunk - mondja és közben mosolyog - nehéz volt ám megszervezni, de sikerült, a srácok titokban tartották, Annával volt nehezebb 

- Gondolom akkoriban sokat szenvedtem - mondom

- De most már semmi nem állhat közénk - mosolygok rá 

- Semmi? - kérdezem 

- Semmi - mosolyog 

A pincér kihozza a következő fogást amit nem sikerül teljesen elpusztítanom. A desszert pedig csak hab a tortán. Egyszerű fekete erdő valahogy még is csodálatos. Lassan eszem néha-néha etet egy szelettel én pedig őt. Elkezdd mesélni hülyébbnél hülyébb sztorikat, én pedig mindig félre nyelek. Régóta nem éreztem olyan jól magamat mint akkor. Megfeledkeztünk minden bajunkról, a gyerekekről és megint csak ketten voltunk. Mintha újra 20 évesek lennénk. Kaja után beszállunk a kocsiba majd hazamegyünk. A házba nagy csend van így csöndesen sétálunk fel a szobánkba. Ahogy beérünk Olivér megcsókol. Kezeit derekamra rakta, és nyakamat kezdte csókolni. Az ágy felé mentünk ahová lefeküdtem őt magamra húzva. Ruhámat letépte én pedig az ingét. Nem kellett sokat várni már ruha sem volt rajtunk. Olivér most is mint mindig gyengéd és vad volt. talán most a legjobb. Meztelen mellkasára hajtom a fejemet ő pedig a vállamat cirógatja. Boldog voltam. Sok mindenen mentünk át együtt, de még mindig együtt vagyunk. Boldogságban és szeretettben. Voltak nehéz időszakaink de kitartottunk egymás mellett. Rá mosolygok majd lehajol és megcsókol. Visszafekszem és tudom, hogy ezentúl jón leszünk. Mert ha betegek lennék itt vagyunk egymásnak egy életen át.

- Emlékszel mit mondtam mikor először aludtunk együtt és a jövőnket terveztük? - kérdezi, mire bólintok. 

- Te és Én egy Életen át - mondom 

- Úgy van. Te és Én egy életen át - súgja majd belepuszil a hajamba és elalszunk. 

The End 

Sziasztok! 

Vége van Hanna és Olivér történetének! 

Remélem tetszett az Epilógus, igaz még hallunk majd róluk. 

A következő Évad prológusát szombaton olvashatjátok majd, a blog új címet kap Lena címen.  Ezzel pedig elárulom a Oliver szerelmének nevét is. 

Egy kérdéssel fordulok hozzátok, szerintetek mi volt Hanna És Oli legszebb és legszomorúbb pillanata? 

És egy kis adat: 

Eddig 32 feliratkozóm van, 71 bejegyzésem! több mint 50.000 oldal megjelenítés! 

Köszönöm azoknak akik olvasták a blogomat remélem velem maradtok és mi lenne ha mindenki komizna? 

2.évad/23.fejezet Béke

Sziasztok! 

Meg is jöttem az évadzáró részel. Remélem tetszeni fog! Holnap jön az epilógus utána pedig a 3.évad kezdődik. 

Jó olvasást! 

Ani 

Hanna szemszöge

- Oliver gyomrát kikellet mosnunk a sok alkohol miatt, de ez a kisebbik gond a nagyobb bajok ott kezdődnek, hogy az alkohol keveredett a droggal ettől veszetete el az ítélő képességét. Az ütés a fejét érte, a repülés után  ahogy földre ért, eltört 3 bordája 1 megrepet, míg egy csigolya törése is van. - sorolja az orvos én pedig egyre jobban a férjemhez bújok, ő átkarol. - Oliver a fájdalmai miatt komában van.
Ezután Olivér elmegy az orvossal, én pedig bemegyek. Már az ajtóban megállok. Fiamból csövek loknak ki, haja kócos, pizsama van rajta. Leülök az ágya mellé, és megfogom a kezét. Arcomhoz húzom azt, és könnyeimmel lepem el.
- Tudom, hogy nem voltam jó anya! - nézek fel az ég felé - de őt ne vedd el tőlem
- Mit érzel most? hallok meg egy hangot magam mögül. Anyám hangja
- Amit most érzek az nem fájdalom.....valami sokkal rosszabb. Egy számomra ismeretlen érzés..mintha üres lennék - alig tudok beszélni annyira folynak a könnyeim.
Anya átkarolja a vállamat majd elmegy. Én pedig egyedül maradok hiába van mindenki velem. Oliver kezét szorítom és el sem engedem soha. A férjem jön be néha-néha, hozz nekem kávét és enni valót. Este felé Annáék is hazamennek.
- Ricsi te is menj - próbálok mosolyogni
- Nem...-próbál ellenkezni
- Anyukád biztos aggódnak- fogom meg a kezét. -  Olivér hazavisz
- Gyere, Ricsi. - mondja a férjem és elindulnak. Két másik gyerekem is bejön ők leülnek a szobában lévő kanapéra. Liv is sír, míg Andris annyira nem ő nem érti még ezt. Olivér visszajön néhány perc múlva.
- Haza kell menünk - mondja, de én nem állok fel.
- Hanna - kérlel, de én nem mozdulok, csak a fiam kezét fogom
- Han...- szólít meg újra
- Menj haza - mondom ridegen - nekem most mellette a helyem ha már eddig nem voltam
- Hanna - fogja meg a kezemet és felállít de én ellököm - kicsim
- Olivér engedj el! - kiabálok,  és a kezeimet kivárom így ellenged, vissza ülök, és fogom a fiam kezét. Ajtó csapást hallok és sírni kezdek. Az egész családom szét esik miattam.
- Anya - hallom meg Oliver hangját mire felcsillan a szemem. Kisfiam engem nézz. - Menj apa után
A fejemet rázom és magamhoz ölelem őt.

1 héttel később 

- Gyere - fogom meg a fiam kezét, és elindulunk kifelé a kórház ajtaján. A férjemmel nem beszélünk azóta sem. Andris a kezemet fogja míg Liv az apjáét. Beszállunk a kocsiba és haza megyünk, senki nem szól egy szót sem de szerintem nem is kell. A rádióban mennek a hírek, szó van benne rólunk vagyis a fiamról, hogy hazamehet. Házunk előtti tornácon már Ricsi ül. Oliver egyből megöleli a fiamat. 

- Gyere be, Ricsi - szól neki Olivér, és így is tesznek. Két fiú Oliver szobájába megy, Andris a sajátjába, Liv pedig a kertbe. Mi Olival pedig a nappaliba. leül a kanapéra én pedig mellé. Megfogom a kezét, rám nézz. 

- Tudom milyen érzés volt, sajnálom - mondja mire egy könnycsepp folyik le az arcomon. 

- Mikor lett ez velünk? - kérdezem 

- Mikor azt mondtam a fiamról - szólal meg hosszú hallgatás után 

- Talán - mondom 

- Nem talán hanem biztos - szorítja meg a kezemet és állna fel, de én visszahúzom és az ölébe ülök. 

- Olivér én szeretlek és  szeretni foglak! Jóban rosszban ezt mondtam több mint 10 éve! És én be is tartom - kiabálom 

- Ugye tudod, hogy imádlak - súgja, mire én megcsókolom. Csókja lassú. De nekem nem ez kell, beleharapok alsó ajkába, így falni kezdd. Kezei a hátamon vannak. 

- Anya, éhes vagyok - hallom meg a betegem hangját, mire én a férjemre mosolygok. 

Felmegyek a lépcsőn, bekopogok. 

- Vedd a cipőd elmegyünk enni valahová - mondom mire boldogan rohan el mellettem - gyere te is Ricsi 

A fekete hajú fiú is boldogan rohan le. Andrisnak már szólt Oiver, Liznek pedig Olivér. Én is felveszem a cipőmet és elindulunk. Abba az étterembe megyünk ahol az esküvőnk is volt. Leülök egy nagyobb asztalhoz. Mindenki elkezd beszélni és nevetünk... a családom kezdd újra család lenni, és ez mosolyt csal az arcomra. Olivér a kezemet fogja az asztal alatt. Majdnem mindenki itt van akit szeretek, és ez örömmel tölt el.......Most már nem kell sírnom mert boldogok vagyunk....vége a könnyeknek amiket ejtettünk. Most már csak béke van. 

Szünet

Sziasztok! A blogon szünet lesz 15 napig mert addig nyaralok. Addig is találgasátok mi lesz Oliver-el
  Várom a válaszokat! :) Több mint 2 hét múlva jön az új rész:( De utána hamar hozom őket :)

2.évad/22.fejezet Baleset

Sziasztok! Itt van az új rész! 

Annyit el kell mondanom, hogy az évadból még 3 rész van hátra! 

Sajnálom de sehogy sem tudtam 30.részig húzni! 

Jó Olvasást! És komizzni kíváncsi vagyok mit szóltok!

Oliver szemszöge 

Néhány hónappal vagyis 4-el később Január van, én pedig egész jól beilleszkedtem, bátran kijelenthetem, hogy legjobb haverom Ricsi lett. Anyámék kibékültek, aminek én persze nem  örültem. Aztán elég sok  haverom lett az utóbbi időben. Reggel egy üzenetre kellek miszerint 1 óra múlva a pályánál. Fürdőbe megyek ahol lefürdök, fürdés után a szobámban fekete pólót veszek fel, fekete farmerrel, és egy bakanccsal. Hajamra sapkát húzok, néhány szál hajam kilóg alóla. Hátsó zsebembe pénzt rakok, a másikba pedig a cigimet. Kabátomat felveszem majd köszönök anyának és elmegyek. Deszka pályán már ott vannak a haverjaim. Ricsi nincs itt, miért is lenne? Ő nem bírja Kristófékat szerinte seggfejek meg számomra is rossz társaság. Megjegyezte, hogy tudja hogy ők szoktattak rá a cigire erre persze jött a majd drogozni is fogsz, vagy mi? Kristófék 16 vagy 18 évesek.
- Oliver  - hallok meg egy női hangot. Kristóf nője azaz Vivien a suli ügyeletes ribanca. A csaj 16 és már mindenki végig ment rajta. Megfordulok és rá villantom ezer wattos mosolyomat.
- Vivi - karolom át a vállát - hogy vagy?
- Kristóf hívott - magyarázza, kiveszem a zsebemből a cigit és elkezdem szívni azt. Kristóf elé állok aki csak int nekem. Néhány csaj még jön hozzánk és beszélgetni kezdünk arról mit csináljunk holnap vagy inkább ma este.
- Mi lenne ha átjönnétek hozzám? - kérdezi Dávid
- Hozok anyagot, Oliver-t be kell avatni - röhög fel Ádám , mire mindenki helyesel
- Milyen anyagot? - kérdezem
- Füvet - válaszolja Ádám
- Benne vagyok.

**

- Mit adhatok, Oliver? - kérdezi az eladó csaj 

- Szokásosat - mosolygok rá, mire már megy is a kávés géphez. Nevemet ráírja egy pohárra és néhány percen belül meg is kapom azt. Egy fiatal lány jön be a Starbucks-ba kb. a húgommal egyidős. Felém fordul és int nekem. Lili lánya, szóval ezért volt oyan ismerős. Vissza intek neki majd kimegyek. Mivel a buli 6-kor kezdődik már csak Ricsiért kell elmennem. Legjobb barátomat nehezen de rátudtam venni arra, hogy velem jöjjön. Busszal mentünk el a címig amit  kaptam. Első csengésre ajtót nyitottak majd együtt mentünk be, de más irányba vittek el minket. Míg Ricsit egy csaj addig engem Kristóf vitt el. A srác egy italt adott a kezembe amit azonnal meg is ittam, aztán jött még több is. Kaptam egy cigit amibe beleszívva kicsit más íze volt, és néhány perc múlva eléggé nehéz volt gondolkodni is. Azután kaptam még egy kis vodkát majd pezsgőt.....Ricsit láttam meg ahogyan felállitt és kifelé visz, még valakit le is ütött ha jól látom. Kivisz az utcára, ő meg áll és veszekszik valakivel de én elindulok ki az útra leülök a közepén de mikor már ülnék le három érzés kerít hatalmába. 1. repülés 2.fáj. 3.minden elsötétül....

Hanna szemszöge 

- Hol van a fiam? - kiabálok az ügyeletes nővérrel 

- Asszonyom a kisfia... a műtőben - kapom a választ 

- Azonnal engedjen be! - kiabálom sőt üvöltöm, Olivér megfogja a derekamat és magához ölel. 

- Rossz anya vagyok, érted? A legrosszabb. - sírók a vállába 

- Han..nagyon jó anya vagy - próbál mosolyogni de nem sikerül neki. 

Magamhoz húzom és csak ölelelem őt. Ha elengedném biztosan elesnék. Ricsit látom meg a folyosó végén. Ő is sír. Leült a kőre, kezeit az arcára rakta. Odasétálok hozzá, leülök mellé majd átkarolom. Ő megölel, én pedig őt ölelem. Férjem a másik két gyerekemhez megy őket vigasztalja. Anna és Ya Ou most fut be. Ő sincs  jobban mint mi. 

- Mi lesz....ha...nem éli túl? - kérdezi a fiú 

- Azt mondják a gyásznak 5 szakasza van - mondom 

- Én a 4.-ből nem tudnék kijönni - utál a depresszióra 

- Én addig el se jutnék - válaszolom - gyere ülj le és hozok neked egy kávét - mondom mire bólint. Leültettem egy székre és elindulok a büfébe.  Veszek két kávét. fizetek és már megyek is vissza. Az egyiket Ricsinek adom aki, megköszönni és inni kezdi. Barátaim már itt vannak. Leülök a fiú mellé. Könnyeim esnek bele a kávéba. Rossz anya vagyok....a lehető legrosszabb. Ha Oliver....ha...Oliver. Az ember aki elütötte a fiamat az fizetni fog. Egy orvos jön ki. Olivér mögém áll és fog, mert ehhez a hírhez meg kell hogy fogjon....

Blogverseny eredmények!

Akkor jöjjenek is a nyertesek!
A nyertesek komentben vagy chat-ben jelezzék, hogy szeretnének e kritikát :)  Az oklevélel kicsit késni fogok de héten azok is kint lesznek ahogyan a blogok is :) A legjobb fanfiction-nál hirdettem nyertest hiába nem jelentkeztek hárman. Mindenkinek gratulálok :)


Legszebb rendelt design:

1. BlondyBo Hitaly
2.Ádler Dzsenna
2. Kitti  Dancs


Legjobb prológus:

1.M.Mircsi
2. Ádler Dzsenna
3.Kertész Kinga

Legjobb nem Fanfiction:

1. Ádler Dzsenna
2. M.Mircsi
3. Kertész Kinga

Legjobb Fanfiction :

1.Kitti Dancs
2. Csenge Darnyik

2,évad/21.fejezet Első Nap

11 évvel később

Újra Budapest. Beszívóm a frissnek számító levegőt. Frissebb mint ott New York-ban ahonnan most költözünk haza. 11 ével elteltével a gyerekeink már szinte felnőtek, és lett még egy kisfiam. Andris. Olivér választotta neki ezt a nevet hálából a volt barátomnak. Olivér...és én. Valahogy  nem mi vagyunk. Sokszor a fejéhez vágom azokat amiket elkövetett persze nem szándékosan. Olivér ilyenkor nem szól semmit, inkább elmegy otthonról majd 1 órá múlva hazajön . Nem tudom hová megy ilyenkor. Én pedig felmondtam a New York Times-nál. Lehet, hogy életem legnagyobb hibája volt....vagyis Anna szerint az. Legnagyobb fiam és a férjem elmennek a csomagjainkért. Annát már messziről meglátom ahogyan a mellette álló Hannát is. Mikor a fiúk visszaértek a csomagokkal elindulok a legjobb barátainkhoz. Anna egyből a nyakamba ugrik hiába múlt már harminc még mindig csak úgy ugrál. Mellette álló Hanna is megölel, de ő inkább a gyerekeimmel van. Ya Ou magához ölel. Ezután Bennyt és a Fannit a feleségét látom meg, gyerekük Luca pedig rohan már felénk. Szemeimmel Szikit keresem akit meg is találok. Ő is meglát engem és idejön hozzám. Sziki. akinek nincsen most senkije de nevel egy gyereket aki mint látom ott van mellette.
- Na, gyertek - mondja Ya Ou, és elindulunk kifelé.

**

Régi lakásunk berendezve vár már ránk. Nappali még mindig úgy olyan mint volt ahogyan a konyha és a fürdő is. Az emelet változót meg inkább. Anna kiváló munkát végzet. Szobánkat ugy hagyta ahogyan volt, de gyerekeké. Oliver szobája kék színben pompázott. Falakon nem volt semmi kivéve egy képet amin a család van. Francia ágyat kapott, néhány szekrénnyel és persze  íróasztal laptoppal a tetején. Aztán ott van a könyves polc. Olivér könyveivel. Fiam belépet majd be is csukta az ajtót. Talán neki volt a legnehezebb a költözés. Ott volt mindenkije mi pedig elhoztuk onnan. Liv szobája zöld színű volt, az ő szobája inkább a zenére ment rá. Ő nem francia ágyat kapott de elég nagyot. Andris pedig gyereket szobát. Autós szőnyeg, egy rakás autóval. A falakon pedig focisták voltak. Közös szobánkban Olivér áll és egy képet fog a kezében. Az a kép akkor készült rólam mikor Oliver született. A következőben Liv születése majd Andrisé. 

- Hogy jutottunk, most ide? - kérdezi 

- Nem  tudom - állok mögé majd átkarolom. Fejemet pedig a hátára teszem.  

- Ohh..Hanna - mondja majd megfordul és megcsókol. Még mindig beleszeretek minden csók után. 

- Bocsánat, mindenért - mondja erre bólintok. 

- Fektessük le a gyerekeket holnap iskolába kell őket vinnünk - mondom. Ő megy a fiúkhoz én pedig Olíviához. Kislányom az ágyán  ül és egy képet nézz. Leülök mellé  és meglátom a képet. Én vagyok rajta csak kezemben Oliver-rel. 

- Miért mondod azokat a dolgokat apának? - kérdezi 

- Liv, ez bonyolult. Ha nagy leszel elmondom - simogatom meg 

- De anya! Oliver tudja! - fakad ki 

- Nem, a bátyád sem tudja - mondom neki, és magamhoz ölelem 

- Az életemnek arról a szakaszáról egyik testvéred sem tudd - suttogom neki 

- Egyszer elmondod? 

- Az nem lesz kellemes 

- Kíbirom 

- Egyszer, majd el - puszilom meg, és megvárom ameddig lefekszik, és betakarom. 

Kimegyek és lekapcsolom a villanyt. oliver szobája felől veszekedést hallok. Az ajtó tárva nyitva van így odamegyek. Oliver éppen arról magyaráz, hogy már nem gyerek. 

- De kisfiam addig gyerek maradsz ameddig így kiabálsz velünk - közlöm vele 

- Anya..- kezdi de én mondom tovább 

- Feküdj le, olvas ágyból, de ne zavard a testvéreidet. - közlöm vele és elmegyek. Hagyományokat megszakítva most én fektetem le Andrist. Kisfiam pedig már alszik mikor bemegyek.  Betakarom karját pedig mellé rakom. Kimegyek a szobából, nagy fiam pedig egy jót vág az apja fejéhez amit nem vártam volna. 

- Hasonlítsak rád? Szóval tegyem tönkre éltem szerelmét - mondja majd becsapja az ajtót. 

Oliver szemszöge 

Másnap reggel hamar kellett kelnem. Egyből a fürdőbe veszem az irányt ahol lefürdök majd beállítom a hajamat. szekrényből kiveszek egy alsót amit egyből fel is veszek, egy sima fekete pólót veszek fel, fekete farmer nadrággal és az adidas cipőmet. Könyveimet berakom a táskába. Szeptember elseje. Kimegyek a szobámból anya ad pénzt ebédre majd elindulnék, de anya utánam szól, hogy nem akarok e velük menni. Nem kösz. nem hiányzik, hogy a tini lányok elkezdjenek apám után epekedni. Az eminensek pedig anyámat bámulni. Így csak elindulok. Buszra szállok majd a gimi előtt le is szállok. A lányok engem néznek én pedig őket. az egyikre akinek barna haja van rá is kacsintok. Ezután a terembe megyek. Egyből elfoglalom a leghátsó padot. Néhány perccel később egy társaság jön be. Igen, ez van ha kihagyod a gólya tábort. A majdnem  kopasz srác leül mellém és a kezét nyújt. 

- Nagy Richárd, de csak Ricsi 

- Oliver - fogom meg a kezét - Patocska Oliver 

- Na, ne - mondja az egyik - anyám oda van apádért meg a zenekaráért 

- Az én anyám is - válaszolom 

Jelezz valamit a telefonom. Anyám írt miszerint menyek majd el a húgomért meg az öcsémért. Nagyszerű. 

- Milyen New York? - kérdezi valaki a hátam mögül 

- Egész okés - mondom - főleg ha anyád a Times-nál dolgozik. 

Ricsi leül majd én is. Ezután még bejön egybár ember. És a barna csaj is akire rákacsintottam. Oldalán viszont egy szőke veszít. 

Nemsokkal később bejön a tánárunk is vagyis az ofő. Üdvözöl mindenkit. 

- Szóval gyerekek, mi lenne ha mindenki kijönne és bemutatkozna? - kérdezi és persze rajtam, Ricsin meg Ricsi haverjain kívül mindenki feltartja a kezét. 

- Mi lenne ha Oliver kezdené - mondja mire felállok, és kimegyek. 

- Hol is kezdjem? Patocska Oliver, haveroknak Amerikában Oli voltam, de hívhatok Oli-nak vagy Patocskának nekem olyan mindegy. Budapesten születtem. Van 2 tesóm. New York-ban laktunk de most valamiért itt vagyok. Kérdés? - nézek körbe és egy csaj jelentkezik, biccentek mire ő elkezdi mondani. 

- Mi a Hobbyd? 

- Olvasok - mondom - majdnem az összes könyvem dedikált és van egy elég dedikált Dickensem is. 

- Kedvenced? - kérdezi a tanár 

- Két város regénye - mondom - de valahogy Sydney Cartont jobban bíróm mint az ügyvédet 

- Köszönjük - mondja a tanár majd leülök.  Mindenki elmondja élete történetét majd megkapjuk az órarendet és haza mehetünk. Ricsi velem jön egy darabig. Beugrunk egy Hamburgrért a KFC-be. Tesóim már kint várnak. Ricsitől elköszönök, hisz ő ebben az utcában lakik. Livnek köszön egy lány aki egy nővel van. Barna haj, kék ruha magassarkú. Egész jó bőr. Aha nem látom ég az arcát. Péterffy Lili. Képről még én is ismerem ezt a ribancot. Köszön nekem, én pedig nem válaszolok. A lánya viszont engem nézz. Szőkés barna haj, Livvel egy idős. Intek neki. Tesómmal pedig elindulok haza. Anya otthon van, de én bemegyek a szobámba majd olvasok, és facebookon visszajelölöm Ricsit és vele dumálok. 

2.évad/20.fejezet Esküvő

Sziasztok! 

Remélem tetszeni fog a rész! 

Még van 10 részünk, és ebben a 10 részben fogom leginkább előkészíteni a következő évadot. 

Azaz a következő részben egy elég nagy időbeli ugrásunk lesz. 

Remélem tetszik majd a rész, Jó olvasást! 

Komizni! 

2 hónap múlva

- Olivér! - kiabálok a férjemnek
- Mondjad, drágám - szól vissza
- Ez jó lesz? - kérdezem a kezemben tartót ruháról a véleményét, ő elveszi a ruhát majd magához húzz.
- Mindenben csoda szép  vagy - súgja a fülembe, már hajolnék  hogy megcsókoljam, de akkor Liv felsír. Olivér elenged én pedig a lányunkhoz megyek.  Felveszem a lányomat aki egyből meg is nyugszik a karjaimban, és alszik tovább. Megkérem Olivért, hogy vegye át, én pedig elmegyek a legnagyobb gyerekünkért akinek kirakom a ruháját, és elviszem fürödni vagyis segítek neki fürödni. Azután felöltöztetem. Mikor a szobába érek már Olívia is a kis rózsaszín ruhájában van. Megcsókolom a férjemet amiért megette ezt nekem. Ezután elmegyek és lefürdök. megcsinálom a hajamat amit  oldalra fonok, Szemeimet kihúzom, és barna festéket teszek fel, ajkaimat pedig kihúzom vörös rúzzsal. Az ujjaimat kifestem feketével. Ki
megyek ahol az ágyról felveszem a ruhámat amit egy csinos övvel. Nem veszek fel harisnyát hiába van hideg. Egy tű sarkút veszek fel. Végig nézek magamon majd örömmel fordulok hátra mikor a férjem átkarol hátulról. Megcsókolom, és ott marad rajta a rúzsom nyoma. Letörlöm onnan. Már ő fel van öltözve. A fiúnk Olivér kezét fogja, a férjem még baba kocsit hozza  a lányunkat pedig én hozom Olíviát. Berakom a lányunkat az ülésébe, ahogyan  a fiúnkat is. És ekkor meghallom azt a hangot.
- Hanna! - kiabál a világ legrosszabb embere. Péterffy Lili
- Lili - mondom a hangomban pedig érezni lehet az örömöt
De nem csak azt tűnt fel, hogy a haja rövidebb hanem az is, hogy egy kislány van a kezében. A kislány alig egy hónappal fiatalabb az enyémnél. Nem lehet Olivérré, és ez a tény megnyugtat.
- Menny el! - szólal meg a hátam mögül Olivér
- De....nézzétek a lányomat! - mondja
- Nekem is van, majd nézem azt nem egy ilyen kurváét! - közlöm és elé álok  - és ne gyere azzal, hogy a férjemmé a gyerek. Tudok számolni.
Ezután beülök és a férjem is követ. Olivér megpuszil. Ezután felhívom Annát aki ma férjhez megy.  Olivér kitesz Annáéknál, ő pedig a templomhoz megy. A kislányunkat kiveszem, de Oliver vele  megy. Lányommal a kezembe megyek be. Anyukám egyből kiveszi a kezemből a kis Livet, én pedig legjobb barátnőmhöz megyek. Anna csodaszép. Szőkés barnás haja kontyba van kötve a kontyba pedig fonások vannak. Szemei csodaszépen vannak kifestve, ajkai pedig rózsaszín rúzzsal vannak kihúzva. Ruhája valami eszméletlen. Nincsen háta a csodálatos csipke minta miatt,  a cipője fehér és ezen is van egy kis minta. Megölelem legjobb barátomat, aki vissza ölel.
- Tudod, most olyan esküvőt akarok mint a tied volt - mondja
- Nem....Anna én az öngyilkosság szélén is voltam úgyhogy ne akarj olyan esküvőt, mert az csak az egyik jó része az életemnek. Ti Ya Ou-val végig Boldogok voltatok - mosolygok rá mire ő megölel. Ezután kimegyek a lányáért vagyis a kereszlányomért. Megölelem őt is majd a lányomat fogom meg. Kis Hannát Anna anyukája hozza.

***

- Igen - mondja a legjobb barátnőm 

A pap elmondja még a szövegét és megcsókolják egymást. Ezután kimegyek, én pedig gratulálok nekik. Ezután egy étterembe megyünk ami egy tó mellet fekszik. Oliver Anna unoka tesójának a fiával és lányával játszik míg a lányom alszik ahogyan Anna lánya is. Annáék táncolnak elsőnek a srácok pedig énekelnek. Olivér végig engem néz  ahogyan énekelnek. 

- Akkor én mondanék egy beszédet az ifjú párnak! - jelenti be a férjem, én pedig előre a fejemet fogom ahogyan látom Anna is. Ők leülnek Oli pedig elkezdi. 

- Tudjátok, én Annát és Ya Ou-t a kezdettektől fogva ismerem, és azt is tudom hogy már egyből megfogta  Ya Ou-t . Én tudtam, hogy majd egykor itt  fogok állni és hozzátok beszélni. Én és Hanna elég nehezen találtunk egymásra, veletek ellentétben. Mi máshogyan bizonyítottuk azt, hogy szeretjük egymást, veletek ellentétben. Ti mindig ott voltatok egymásnak és erre legyetek büszkék, én is köszönettel tartozok nektek. Köszönöm, hogy vigyáztatok az én Hannámra. Ezért örökké hálás vagyok nektek! Legyetek sokáig együtt! És Ya Ou ajánlom az ágy támlás ágyat, szerintem tudod miért  - az utolsó mondatnál kacsint egyet. Már büszke lettem volna rá ha nem lő el egy ilyesmi poént. Mindenki megtapsolja, az idősek röhögnek is, én pedig égek. Utána még Sziki és Benny is beszél majd én kapom meg a mikrofont. Felmegyek a színpadra majd a két barátomra nézzek.
- Életemben először most nem találom a szavakat.  Talán azt mondom, hogy én tudtam meg legutoljára, hogy együtt vagytok, de az elsők között tudtam meg, hogy eljegyeztétek egymást. Sokáig velem voltatok, segítetek és nem hagytátok, hogy összeesek, és ezért hálás vagyok nektek. Sok vitánk volt. De kívánom nektek, hogy boldogok legyetek!  Soha nem ismertem senkit akik ennyire szerették volna egymást rajtam és a férjemen kívül. Legyetek boldogok, és soha nem hatjátok el egymást. Tanuljatok az én hibáimból, és ne kövessétek el ezeket. - mondom, és Anna már sír. Lemegyek, és leülök a helyemre. Olivér felkér táncolni amit azonnal elfogadok. Felállunk és táncolni kezdünk. Mellksának dölők, ő pedig átkarol. Felnézek rá, és megcsókolom. Sokan azt mondják a házasság kihűl ha van gyerek. Az ránk nem igaz, és remélem nem is lesz. Isten igazából, én már elég hamar megbocsátottam neki, de túl büszke voltam. Ma már ez nem számít, mert együtt vagyunk, házasok vagyunk és van két csodaszép gyerekünk. Csókjától pedig újra és újra beleszeretek. Ajkai megint rúzs foltosak én pedig letörlöm azt. Ő megfogja a kezemet majd megpuszilja az ujjamat.  Ezen mosolygok. Újra megcsókol, és akkor megszólal A Blurred Lines. Fejemet csóválom, ő pedig elmegy. Elkezdik énekelni, így én táncolok Annával. Sok képet készítenek rólunk majd néhány óra múlva elindulunk haza. A gyerekek már alszanak mi pedig nem vagyunk álmosak. Lefektetjük a gyerekeinket, majd egymásnak esünk. A többit pedig a képzeletetekre bízom. 

2.évad/19.fejezet Őrangyal

Sziasztok! 

Fent van az új rész! 

A részről annyit, hogy egy kicsit fantasysabb lett.

Remélem ezért ez is tetszik :)

Jó Olvasást! 

UI: Ha nézitek a VB döntőt kinek szurkoltok? 

Én a németeknek!

Kérlek komizzatok, és köszönöm az eddigi komikat! 

Hanna szemszöge

Fehér ruhában vagyok. A hajam fel van kötve. Hátra nézzek de csak egy út van ott. Egy pad van előttem ahol egy férfi ül. Haja alig van, de szakálla annál inkább. Ő is fehérben van, csak rajta a zakó és a nadrág fehér. Cipő viszont nincsen rajta, és csak most veszem észre hogy rajtam sincsen. Egy nyaklánc lóg a nyakába, rajta pedig a nevem van.
- Hol vagyok? - kérdezem
- A purgatoriúmban - feleli
- Azaz a menny és  a pokol közötti helyen - itt felnevetek - szóval meg is örültem nem csak haldoklom
- Nem örültél meg, Hanna. isten adod neked még egy esélyt. Felmehetsz hozzá, de velük is lehetsz - mondja
Erre én megint felnevetek.
- Ki vagy te?
- Az őr angyalod. Segítek, dönteni hisz' megmutatom a jövőt, és jelent - mondja. csettint és egy kórházban vagyunk, egy kórteremben, az ágyon én fekszem vagyis csak a testem, az ágy mellett Olivér. A kezemet fogja és sír. Anyám jelenik meg.
- Oli......el kell fogadnunk 1 hete komában van - hallom anyám hangját aki sír, a szemei kialvatlanok ahogyan Olivéré is. összesek. Az őrangyalom meg fog, de alig tudd tartani.
- nem.....Han, élni fog. Hanna így nem büntethetsz meg, a hibáimért. - sír.
- Vigyél el! - kérem, és meg is teszi.
- Meghaltál, és a jövőben vagyunk, 16 év múlva vagyunk  - ismereti a tényeket.
Oliver-t látom aki elég jó pasit lett, a lányom Liv szőke haja megmarad, szemei pedig kékek. Csoda szép, de valami nem okés. A szemei bevéreztek...és nem túl tiszták. A fiam kiabál vele, Olivér nincsen itt.
- Mi? - sírom
- Meghaltál, a férjed Olíviát okolta érte....és nincs is nagyon itthon, a ByTheWay feloszlott, Olivérnek sikerült a szóló karrier és soha nincsen otthon, és Liv ezt tudja hogy miatta van és elkezdett drogozni. A fiad az orvosira jár. - meséli. Legalább Olinak bejött az élet. De ekkor egy szőke nagymellű, kb. 24 éves lány lép elő. Oliver a fejét rázza.
- Liv, mi  a baj? - kérdezi aggódva
- Nem vagy az anyám! - kiabálja - megöltem a saját anyámat szóval ne akarj az anyám lenni
Ezután felrohan. Oliver csak áll ott és bocsánatot kér. Odamegyek a fiamhoz és átkarolom. Ő nem érzi ezt, de szükségem van rá.
- Miért? - sírom
- Olivér új felesége ez a lány - magyarázza
Ezután megint új helyszínen vagyunk. A temetésemen. Nincsen ott anyám ez tűnik fel elsőnek. Aztán apa sincsen.
- Hol vannak a szüleim? - kérdezem
- Mind a ketten megölték magukat. Nem tudtak nélküled élni - mondja
- Tönkre teszek mindenkit - mondom sírva
- Ez.....
- De igaz - vágok közbe - vissza megyek, de lenne egy kérdésem
- Mi az?
- A pokol tényleg hideg..ugye Dante azt írta, hogy hideg
- Hát nem fagysz meg,de nem túl jó - mondja
- Kösz az infót.
Ezután minden elsötétül. Gépek sípolnak....jön egy orvos. Áram ütés a mellkasomban és már nem sípol a gép. A szemeimet kinyitom, és Olivért látom meg. Rá mosolygok, ő pedig megölel. Csak sír....és sír. Anya is egyből rám veti magát, aztán a fiam. Mindenki örül nekem.
- Hol van, Liv? - kérdezem és már hozzák is őt. Olyan szép. Sírok örömömben mikor a karomba kapom.
- Olyan szép vagy - mondom neki
Ölelgetem őt, és csodálom ahogyan Olivér is. Az ágyát idekérem mellém, belerakom én pedig elfekszem. A férjemet és a fiamat haza küldöm ahogyan a családomat. Mindenki haza megy, én pedig ott maradok. Itt vagyok....újra. Nem lesz senkinek semmi baja. Felnézek az ég felé.
- Köszönöm - súgom. Elképzelem ahogyan mosolyog az angyalom. belefúrom a fejemet a párnába majd elalszom. De előtte megszúrom magam a tollal. Fáj. Élek, hisz a fájdalom biztosit arról, hogy élek.

2.évad/18.fejezet Nehéz szülés

Sziasztok! 

Most szerintem nagyon utálni fogtok, de majd megbékéltek remélem!

Múlthéten már játszottunk olyat, hogy az első 3 komizonak átküldöm a prológust! 

Szóval most is áll a verseny ami annyival más lesz, hogy most az első 4  -nek küldöm a prológust! 

fSzóval az első négynek megy a 3-évad prológusa persze ha kíváncsi rá. Te csak rakd a komid végére az

 e-mail címed.  

Jó Olvasást! 

Legyetek rosszak

Ani :)

Hatalmas fájdalommal kellek ami a hasamból jön. Hirtelen odakapok, és érzek valamit. Felkapcsolom a villanyt és megnézem mi van a kezemen. Vér. Egyből felkeltem a mellettem fekvő Olivért, aki meglátja a kezemet. Egyből felpattan és már veszi is a melegítőjét és az egyik fekete felsőjét. amiben néhány órával ezelőtt elment. Én a fürdőbe megyek ahol gyorsan lefürdők. Mikor kilépek a zuhany alól törülközővel terítem be a hasamat, és magamat. A szemeimet gyorsan kihúzom ajkamra pedig vörös rúzs kennek. A szobámban visszaérve fehérneműt veszek fel, és látom hogy a törölköző  véres. Mivel elég nagy a hasam így elég nehéz felvenni a nadrágot, de végül sikerül.Egy fehér blúzt veszek fel, fehér zakóval. Egy cipőt veszek fel. A táskába elrakom az irataimat, és már megyünk is. Olivér végig a karjába cipel. Reggel 8-kor még nincsen senki a kórházba. Az egyik nővér aki 4 hónapja is itt volt egyből a szülő szobába vezeti a férjemet aki segít átöltözni, és lefekszem az ágyra. Az orvosom már be is jön, kérdezi Olit hogy marad vagy megy, de egyből kimegy. A doki megvizsgál, és közli hogy egyből meg kell szülnöm amit a fájdalmam is igazából. A lábaimat felrakom egy tartóra majd mikor a fájdalmaim szinte összefüggnek akkor kéri hogy nyomjak, amit meg is teszek. A fájdalom eget rengető. Mindenki próbál nyugtatni de én közlöm hogy fogják már be. A fájdalom elviselhetetlen,, rosszabb mint mikor Oliver született.  Nyomok de egyre jobban fáradok és a fájdalom szinte elveszi az eszemet.  Egyre csak fáradok. Az egyik ápoló ezt észre veszi és felrak a gépre ami a pulzusomat mutatja.Hallom ahogyan folyamatosan csökken. És sírás. Meglátom a kislányomat. Olyan szép. Egyből látom, hogy szőke. Apa haj színe. És ekkor gépek csipogása előttem pedig elsötétül minden.

Olivér szemszöge 

Hallom a feleségem nyögéseit. Egy ápoló jön ki. 

- Hölgyem meg van már a gyerek? - kérdezem 

- Nem, uram. Biztosan ön az apuka - mosolyog - uram azonnal hozom a gyerekét amint meg van, a nevét megkérdezhetem? 

- Patocska Olívia - válaszolom mire bólint és már vissza is megy. Felhívóm Ya Ou-t és Annát, aztán a többi srácot. Persze Benny fogad egyből úgy hogy mi van nincs még banánod?  Erre megemlítem hogy Hanna szül és  vérzett azonnal leteszi. Ő ért be elsőnek. Leül mellém és átkarol. A fejemet fogom és hátra hajtom. A lámpába nézzek és akkor meghallom. Sírás. A szívembe pedig boldogság költözik. A kislányom. Elmosolyodom majd megérzem hogy sírok. Másik oldalamon megjelenik Sziki Úr aki szintén átkarol. Sírók a boldogságtól és akkor kihozták. A kislányom. Szőke haja van. Hanna apukájának van ilyen színű haja. A nővér aki előbb is itt volt a karomba adja. 

- Bemutatom Patocska Olíviát - mondja miközben átadja. Rózsaszín kis sapkát adták rá, szintén rózsaszín rugdalózóval. 

- A feleségem? - kérdezem, és ekkor a nővér lehatja a fejét. - Mi van a feleségemmel? 

- Oli.....- fog meg Benny 

- Uram a feleségét újra kellett ébreszteni és az állapota váltságos - jelenti be a számomra sokkoló hírt. Leülök, megint sírók de immáron nem a boldogságtól. Hanna nincs jól. Hanna lehet hogy meg fog halni. Hanna....nem biztos hogy élni fog. Mikor ez eljut a tudatomig összeomlok. Nem az...elviselhetetlen. Ez az érzés közel sincs a fájdalomhoz....ez nem fájdalom. Olyan mintha kitépték volna a szívemet és most nincsen ott semmi. Sziki felhívta nekem Han szüleit mivel  mind tudják hogy erre nem lennék képes most. Anna is megjön. Ő is összetörik. Hanna mindenkit magával visz ha nem éli túl. Engem, Annát, és a szüleit. A szüleit akiknek ő az egyetlen. Megkértem Szikit, hogy nem szóljon Hannáról a szüleinek, hiszen Oli is velük van. Oliver. 3 éves és elveszítené Hannát. Nem bírná ki.  Livre nézzek aki békésen alszik. Néhány óra múlva ő is keresni fogja az anyukáját. Írók még Maykee-nak hogy megszületett a gyerekem. Azt írta holnap bejönnek a srácokkal. Írtam még Zayn-nek és Perrie-nek. Tudom, hogy Zayn szól majd az egész csapatának. Hannát kitolják. Rosszul néz ki. Cső lóg ki az orrából, kezeimet infúzió mint vér, és víz formájában. Nem halott. Él. Tudom hogy élni fog. Mert erős, miattam lett erős. Én  edzetem, hogy erős legyen igaz nem túl szép módon, de ő az enyém! Élni fog, mert erős. Soha nem adta fel pedig megtehette volna. Erős lány...és ezt tudom. Élni fog. Patocska Hanna, új neve szerint élni fog. Igen, ezt kell magamnak mondanom, mert akkor el is hiszem. 

2.évad/17.fejezet Saláta

Sziasztok! 

Itt van az új rész ami talán vicces ezt ti döntsétek el. 

De az biztos, hogy mutatja Oli Hanna iránti szerelmét :)

És mivel a szavazás eléggé úgy áll hogy lesz 3.évadunk, én már meg is írtam ahhoz a prológust. 

Szóval aki elsőnek, második és harmadiknak  komizik és el szeretné olvasni a prológust az írja a komija végére

az e-mail címét vagy a Facebook nevét :) 

Jó olvasást! 

Puszil: Ani :)

4 hónap múlva 

4  hónapja mást sem csinálok mint a kanapén vagy az ágyban fekszek, és tévét nézzek esetleg olvasok néha-néha írók, és a kérdésekre válaszolok twitteren. Olivért pedig már kikészítem. Volt hogy egyszer egy koncertje közben hívtam fel azzal az indokkal hogy hiányzik és hozzá akarok bújna aztán mikor itthon van elkezdem neki mondani hogy milyen ronda vagyok és hogy biztos elfog hagyni márt meghíztam. Ő pedig csak hallgat. Az orvos mindig házhoz jön és biztató szavakat mondd nekem. Liv általában szarik arra hogy egész nap fekszünk ő csak rugdos. Olivér elég sokat jár el a munkája miatt, Oliver jelenleg a szüleimnél van. Ha Oli nincs itthon akkor Anna és kis Hanna nálunk vannak.
- Itthon vagyok - kiabál Oli, én pedig felülök,de egyből vissza fektet.
- Szia - köszönök neki majd megcsókolom, és  a hajába túrok ő pedig a nyakamat kezdi csókolgatni.
- Oli...-szólok neki és abba hagyja - kabát és bakancs
- Veszem is le - mondja és kimegy az előszobába. Csatornát váltok a tévén mivel valami szappan opera kezdődik. Végül az AXN- en állok meg ahol a Hannibal megy. Olivér visszajön kikapcsolja a tévét majd felkap. Letesz az ágyra és segít felvennem a pizsimet.  Ő is átöltözik amit én mint mindig ezt is nyál csorgatva nézem. Lefekszik mellém, és átkarol majd elalszunk.

Éhes vagyok. Ez az első gondolatom.
- Oli - keltem a férjemet akinek a szeme egyből kipattan.
- Mi a baj? - kérdezi kedvesen
- Éhes vagyok
- Mit kérsz? - áll már fel
- Olyan Olivér féle salátát - mondom.
- Holnap?
- Nem - mondom - nekem most kell
- Intézem is

Olivér szemszöge 

Felveszek egy fekete felsőt, és a melegítő gatyámat. Az előszobában felkapom a bakancsomat majd a kabátomat. Imádom a feleségemet te honnan a francból fogok neki éjjel 2-kor banánt, ananászt, almát és sárga dinnyét keríteni? De nem csak az a gond hogy az éjszaka közepe van, hanem az is, hogy december közepe van. Az első Éjjel-Nappaliba boltba megyek, ott körbe nézzek de ott nincsen semmi trópusi így csak almát tudok venni.  Kifizetem majd megyek tovább. Megállok a Tesconál ahol tudok venni ananászt, és sárgadinnyét. Mikor kifizetem az eladó felismer és furán nézz rám majd csak a fejét csóválja. Mit gondolna ha banánt is vettem volna? Kifizetem majd beszállok  a kocsiba. 2 óra telt el de nem érdekel. A telefonomból kikeresem Benny nevét majd felhívóm.  

- Olivér mi a szart akarsz, hajnali négykor? - kérdezi álmos hangon  

- Van otthon banánod? -kérdezem, mire felnevet 

- Figyelj...Olikám mire kell neked ilyenkor az banán? 

- Hanna....tudod salátát akar enni - magyarázom 

- Nem..nincs, bocsi - ezzel ki is nyom. Ezután Szikit hívóm de ő is nemet mond plusz ő még el is küld a francba. Igen ezek a haverjaim. Gyerünk Yajoka, benned bízom. 

Ő is elkezd szidni de félbe szakítom. 

- Figyelj Oli nem érdekelnek a szexuális fétiseid úgy hogy csá - röhög 

- Hannának kell te Ya Ou.... - mondom 

- Igen van, gyere - mondja én pedig már megyek is. Néhány perc alatt már ott is vagyok. 

- Köszi Anna - köszönöm meg neki mikor átadja a banánt. 

- Semmi..tudod Olíviáért mindent - mondja majd megpuszil én pedig már megyek is. 

Mikor haza érek elkezdem csinálni a salátát, mikor készen van beviszem a szerelmemnek akit fel kell ébresztenem. Mikor meglátja a salit egyből felcsillan a szeme. Megcsókol, megölel és enni kezdd. Igen, ezért megérte. 

2.évad/16.fejezet Kérem....

Sziasztok!

A szavazás még egy ideig és eddig az Évad áll nyerésre. 

Tudjátok ez nekem nagyon jól esik, hogy ennyire szeretitek a blogomat! 

És 26(!!!) Feliratkozom van, nagyon köszönöm nektek és persze a komikat! 

UI: Lenne egy új blogom amit egy tehetséges bloggerinával írók :) 

LINK

- Ha ma éjszaka még lesz vérzése asszonyom akkor sajnálom de elvetélt vagy meg kell szüleztenünk ami elég nagy kockázattal jár a kicsi számára, de ha nem akkor veszélyesztetet terhesnek lesz nyilvánítva. A gyógyszerek amiket kapok az utóbbira készítek fel a szervezetet - mondja én pedig érzem hogy nem kapok levegőt. Érzem megint sírók....a könnyeimet törölgetem. Olivér is átkarol majd kimegy az orvos. A vállába temetem a fejemet, ő pedig a hajamat simogatja.
- Oli...én....én belehalok ha élveztem - sírók, ő pedig megcsókolja a homlokomat.
-  Nem fogod elveszíteni, Han - mosolyog bátorítóan
- Ámen - mondom majd megölelem. Mivel nincsen ruhám megkérem a férjemet menjen haza tiszta ruháért, és persze hogy nézzen rá Oliver-re. Bejön egy ápoló és meglátom a kórház nevét. Itt fekszik Anna is. Mivel én nem kelhetek fel így írók neki és Ya Ou-nak is. Ezután bekapcsolom a tv-t de a kezemet végig a hasamon tartva. Néhány perccel később legjobb barátnőm szőke haját látom meg kezében pedig a  kislánya.
- Miért vagy itt? - kérdezi és az ágyam mellé lép, Ya Ou pedig követi.
- Hát, beindult a vérzésem - mondom és ismét sírásban török ki
- Úristen - itt felpillant az ékre és egy sajnálomat motyog - ezt..ezt nem hiszem el, de ugye még meg van?
- Igen, ha a mai éjszakán már nem vérzek akkor csak 4 hónapon keresztül ágyban fekhetek - mondom de alig hallom a saját hangomat
Anna és a pasija és persze a kis Hanna még maradnak egy ideig aztán megjelenik a férjem akinek boldogan átadnak majd ők vissza mennek. Mivel elérkezett a 7 óra így Olinak haza kellett menni. Én betakarom magamat és aludni próbálok de nem sikerül. Csak arra gondolok mi lesz.....
Nem veszíthetem el, ő .....ő az én kislányom, Olívia. Az édes kicsi lányom...A hasamat simogatom és most magamat is meglepve imádkozom, kérem az istent ne vegye el tőlem Livet. Már úgy beleéltem magamat hogy végre fonhatom a haját, felöltöztethetem kis ruhákba. A könnyeim újra kicsordulnak. Nem akarom elveszíteni......., így aludtam vegyes érzésekkel de leginkább sírva.

***

Reggel a férjem és az orvos hangjára ébredek fel. Az orvos rám mosolyog. 

- Akkor kérem fáradjon ki a vécébe és nézze meg hogy volt-e végzés - utasít a doki, Olivér segít menni. Leguggolok, becsukom a szemeimet, lehúzom a bugyit majd hirtelen kinyitom a szemeimet  és nem láttok semmit a fekete anyagon. Hirtelen felsikoltok majd kint egyből a férjem nyakába vettem magamat aki megforgat a levegőben. Az orvos azonban egyből megszólal miszerint most csak feküdnöm szabad és jobb ha most hazamegyek. egy blúzt veszek fel, fekete nadrággal és egy balerina cipővel. Végül kézen fogva megyünk ki a kórházból majd otthon egyből a kanapéra küld, én pedig engedelmeskedem. A kisfiam a fejem mellet ül és nézi a mesét. Én felnézek majd csak annyit mondok: 

- Köszönöm 

2.évad/15.fejezet Fájdalom......

Sziasztok! 

Itt van az új rész, a címből biztos láttátok hogy ez egy depisebb rész lesz! 

Szóval zsebiket elő, és kérem a véleményeteket arról mit szóltok az eseményekhez. 

Jó olvasást! És zsepiket elő!

2 nap múlva a reptéren állunk, és várjuk mikor mehessünk fel a gépre. Elsőnek engednek fel a terhességem miatt. Olivérrel leülünk a helyünkre, én a vállára hajtom a fejemet, ő pedig átkarol. Előveszem a laptopomat majd elkezdem írni a cikkemet ami az amerikai polgár háborúról szól. Olivér közben olvassa az alkotásomat, közben kapok egy e-mailt a fönőkömtől miszerint 1 hét múlva legyek New York-ban, az idei Pulitzeren. Ezután íróm tovább a cikket, amibe a legtöbben beleolvasnak, mivel a gép most egyenesen Pestre meggy Olivértől sokan kérnek autogramot, ő pedig örömmel ír alá képeket, de persze néhány külföldi is készít vele képet. Én türelmesen írók és  tudok is mivel a lányom most nem zaklat. Mikor készen van elmentem majd Olivér vállára dőlök és elalszom.

**

Legközelebb Budapesten ébredek már csak fel. Olivér vissz mindent. Mivel Anna még kórházban van, csak a többi srác jön ki elénk. Mikor Oliver meglát egyből felém rohan majd a karjaiba ugrik. 

- Hiányoztál, Anyuciii - mondja mire megpuszilom. 

- Nekem is, manókám - puszilom meg a fejét 

Megfogja a kezét és együtt megyünk oda a barátainkhoz. Az összes srác megölel. Olivér kocsijával megyünk ami még 4 napja itt maradt. Oliver hátra ül én pedig előre. Mikor a fiamat beültettem, Olivérhez megyek. 

- El kell neki mondanunk - mondom mire csak bólint 

beülök mellé, és bekapcsolom a rádiót. Oliver kérdezz minket minden féléről majd haza  érünk. Fent letesszük a csomagokat, majd Oliver-t beültettem az ölembe. 

- El kell mondanunk valamit - kezdi Olivér, a fiunk csak őt nézi kíváncsian 

- Nem régen az apukádról kérdeztél, akkor nem válaszoltam neked, azonban most válaszolok - kezdem 

- Oliver, én vagyok az apukád, és a kishúgodnak is én leszek az apukája - mondja ki a férjem mire a kisfiunk lefagy majd az apja nyakába ugrik. megpuszilja majd csak öleli. Én bemegyek a fürdőbe gondolom lezuhanyzok. Levetkőzök, majd beállók a zuhany alá. Mikor készen vagyok törölközöm majd mikor ott törlöm meg, vért veszek észre a törölközőn. Nem. Még egyszer megteszem ezt és még mindig ott van a folt. A könnyeim csak úgy folynak nem....nem lehet. Felveszem a fehérneműmet, és a földre esek. 

- Olivér! Oli...- csuklik el a hangom mikor odaér meglátja a vért a törölközőn. 

- Ez....ez...az? - kérdezi aggódva, mire bólintok 

- Nem, Han...nem ment el! Bemegyünk a kórházba - jelenti ki. Beszaladok a szobánkba Olivér közben hívja Szikit és a srácokat akik már jönnek is mivel egyet értenek abban hogy Oliver ne legyen a kórházban.
A szobában egy fekete ruhát veszek fel a hajamat befonom oldalra, majd egy egyszerű fűzős cipőt veszek még fel. A srácok már ott vannak, Olivér megfogja a kezemet majd megyünk is. A kocsi utat végig síróm és azt mondogatom, hogy nem akarom elveszíteni. Liv, a kislányom.
- Neee..m - sírom
A kezeimet a hasamon tartom, és végig sírók és nem tudok másra csak arra hogy elveszíthetem őt. A kislányom....nem veszíthetem el...őt. A kórháznál Olivér kivesz majd egyből orvost kér. Az orvosom egyből a vizsgálóba visz. A ruhám felső részét leveszem majd vizsgálódnak, az orvos fején látok valami gond van, és kimegy. Ettől pedig még jobban sírni kezdek. Minden olyan jó volt, most meg ez....
Két orvos jön be, és a férjem. Kapok egy ruhát és azt mondják ezt vegyem fel. Átöltözöm és kimegyek a fürdőbe és a betéten meglátok még több vért. Belenézek a tükörbe és meg sem ismerem magamat. Betolnak egy kórterembe és bejön a doki aki ad van 5 gyógyszert miszerint ezt vegyem be. Olivérbe kapaszkodom mikor az orvos folytatja. Ha nem kapaszkodnék bele szerintem leesnék az ágyról, de így csak sírók....és sírók, mert ha igaz amit mondd a doki elég durva időszak jön majd az életembe.