2.évad/3.fejezet Fájdalom

Sziasztok! 

Srácok...nekem van egy nagy problémám.... 

Nem hiszem, hogy fogok több blogot kezdeni...ezt befejezem, de...

Hogy ennek mi az oka? 

Egy másik blogomon elég durva kritikákat kaptam, és ezért. 

UI: Jó olvasást! És komizzni! 

Ez volt az a nap mikor a pofont kaptam. 1 év telt el, mióta boldogak voltunk, én szerettem őt. Nagyon szerettem. De ő nem szeretett vagy....nem nincsen vagy. Nem szeretett


- Szeretlek - mondta két csók között de valahogy hamisan csengett ez a szó
- Nálam nem jobban - öleltem át a nyakát
Felvette a zakóját rám kacsintott majd kiment. Felvettem a sarumat hiszen 1 év elteltével a turné végére értünk és itt vagyunk Los Angelesben.  A fiam most a szüleimmel van Londonban.  Egyedül vagyok a Hotel szobámban, és a cikkemet írom éppen. Leírom benne a szükséges dolgokat a koncertekről és az énekesről. Mikor kész vagyok vele elküldöm a főnöknek majd elkezdtek egy cikket a sorozatgyilkosokról, leíróm ki számít annak és miét, mikor ezt meguntam elkezdtem nézni a tv-t és pont jókor kapcsoltam oda hiszen most következett Oli és a "csaja". Bemenetek  és leültek egy kanapéra, a riporter Lucy Cook volt. Megkérdezte tőlük mióta vannak együtt és ilyen átlagos dolgokat.
- És szeretitek egymást? - kérdezte Cook lelkesen
- Mindennél jobban - mondta Olivér, és ez szíven ütött, sokszor mondták ezt hiszen a szerepük megkövetelte, de ez más volt. Láttam a szemén, hogy komolyan gondolja, ezt honnan veszem? Ha valakit annyi ideje ismersz mint én őt akkor tudod mikor hazudik és mondd igazat. Olivér most igazat mondod. Hirtelen nem kapok levegőt, és lecsúszom a földre. Utat engedek a könnyeimnek. Felkiáltok fájdalmamban.  Nem szeret, minden szava hazugság volt. Ezt miből gondolom? A következő mondatából ami úgy szólt, hogy neki nincsen más csak Lili.  A kés amit belém döfött 1 éve eltűnt de most újra bennem volt.  Kiabáltam és néhány dolgot összetörtem. Egy kart éreztem meg a derekam körül. Anna. Megöleltem és sírtam tovább a karjai között. Leültem a kanapéra, az egyik párnát magamhoz öleltem. Úgy ültem ott.
- Most biztos az jön, hogy én megmondtam? - kérdezte cinikusan
- Nem, majd később - karolt át
Nem mozdultam semmit, csak ültem ott. A fájdalom felemésztett, mint a hiánya régen. Nem ez nagyobb.
Ez valahogy......hogy is énekelte Connor Maynard?  A szívemet 24 felé törted.
Éreztem mikor Anna feláll és kimegy a szobából, néhány órával később valaki bejön de ez a valaki férfi volt. Ő is átölelt de a kezeit előktem.
- Han..- kezdte
- Ne érj hozzám - szűrtem ki a fogaim között
- Mi, Han mi a baj? - kérdezte aggódva
- Mi a baj? Az talán, hogy nem szerettél? Sosem szerettél! Azt a nőt szereted! - kiabáltam
Erre hallgatott
- Szóval igaz - jelentettem ki
- Elakartam mondani - dörzsölte a nyakát
- Persze - röhögtem fel keserűen  - lecseréltél egy ilyen ribancra! Mit adott neked amit én, nem? Meg van! Biztosan nagyon jó az ágyban!
- Fejezd be - kiabált
- Miért? Nem lehet, hogy nem csak benne voltál hanem még mást is csinált - itt már láttam, hogy túl messzire mentem - lehet hogy nem is te szereted hanem a kisolika ott lent
Ekkor kaptam meg az első pofont. Az ütés erejétől a földre estem, ekkor gúnyosan felröhögtem, és Olivért kezdtem szidni ekkor kaptam meg a következőt. Kiment mint aki jól végezte dolgát. Én felálltam majd utána mentem.
- Oliver csak annyit fog tudni rólad milyen egy szemét állat vagy. Te testi fájdalmát okoztál nekem Patocska Olivér, én viszont a lelkedbe tiporok! Oliver azt se tudja majd ki vagy! - ezzel becsuktam az ajtót.

Így már mindent tudtok. Miért kaptam az 2 pofont, miért változok meg, de most így  visszagondolva lehet, hogy már akkor elkezdtem változni mikor Olivér megszólalt. Nem tudom.
Ezután már a jelennel haladunk. Most éppen egy Londonba tartó gépen ülök, és várom hogy végre otthon legyek, a fiammal.

2. évad/2.fejezet Megbocsátok

Sziasztok! 

Itt van az új! 

Ez egy boldog rész! Nagyon boldog rész! 

Ezentúl a rész lején még lesz Hannának egy megjegyzése, egészen az 1 év leteltéig. 

Jó olvasást!

UI: Komizzatok! 

Talán ha ez a nap nem történik meg, nem is tudom.....boldogabb lennék. Nem. Talán most nem lennék halott belülről. Ezen a napon kezdödőtt minden. Ezen a napon lettem csak a második, a csaj akivel el van egy-két órát, de nem vele alszik. Ekkor lettem a szeretője.

Reggel szomorúan és megviseltem keltem fel az ágyamból. 2 órát aludtam összesen. Hiányzik és ez....felemészt. Meg kell neki bocsátanom, de tudjátok milyenek vagyunk mi, nők, de akkor is ha most itt állna előttem és bocsánatot kérne megkapná. Benéztem a fiam szobájába, még békésen aludt, rá mosolyogtam, és betakartam hiszen lerúgta magáról a takarót. Elmentem a fürdőbe, ott megfésültem a hajamat, és fogat mostam. Bementem a szobámba ahol megkapcsoltam a tv-t, valami Talk Show ment és a vendég John Newman volt. A Gold Dust-ot énekelte. A bőröndömhöz sétáltam és kivettem belőle egy Marlyn Monree-os felsőt, egy kardigánt és a csizmámat.
A fehérneműmet felvettem és a farmeromat, majd a többi ruhát is. Elindultam a fiam szobájába,de valaki kopogott az ajtón. odamentem és kinyitottam a szőke hercegem volt ott. Belépett majd becsukta az ajtót és megcsókolt. Én egyből viszonoztam a csókot, a kezeit a derekamra tette és közelebb húzott magához, én pedig a nyakába tekertem azt. A fejét egyre jobban húztam le magamhoz, hiszen egyre többet és többet akartam belőle. Belőle egy mesés srácból. A csókot levegő hiány miatt abba is hagytuk de a homlokát az enyémnek döntötte.
- Szeretlek - súgta
- Én is - mosolyogtam, nem tudom mi változott, talán tegnap éjszaka beláttam a hiányát.
- Megbocsátasz? - kérdezte, de hangjából kihallottam az izgalmat
- Igen - erre pedig megcsókolt, de mikor letett láttam a szemében , hogy valami baj van
- Mi a baj? - kérdeztem lágyan
- Lili, tudod a kapcsolatunk amolyan szakmai. A menedzsere meg ő kitalálták milyen jó lenne összejönni Patocska Olivérrel, és elvállaltam amolyan baráti szívesség képen, de már tudom, hogy baj volt, hiszen csak akkor szakíthatunk ha  letelt 1 év de tegnap azt mondta szeret és én is ezt mondtam - fogta a nyakát miközben beszélt
- Te is szereted őt - kérdeztem sokkoltan és lekellet ülnöm
- Han, kicsim én téged szeretlek....ez amolyan kegyes hazugság volt - guggolt le elém, és fogta meg a kezemet
- Szóval a szeretődnek kell lennem? - kérdeztem gúnyosan
Erre nem kaptam választ. A tévében John elkezdte énekelni a Cheating című dalát, milyen ironikus nem? (  Cheating - megcsalás. Szerk.)  Elég sokáig nem kaptam választ. Szóval ez beleegyezés. Meg éri? Az agyam azt mondja, hogy nem soha, de a szívem pedig őt akarja. Újra átélni a szerelmes pillanatokat, érezni az illatát miközben ölel, a szemében nézni mikor előttem áll. 1 év múlva szakíthat vele.Igen ezt tényleg durva kimondani, de kibírom.  Mosolygok . Igen megéri.
- Jól van....addig csak kibírom valahogy - mosolyogtam
Megcsókolt. Éreztem hogy szeret.
- Nekem most mennem kell, lett találkozunk - mosolygott majd megpuszilta az arcomat
Bementem a fiamhoz, és felkeltettem. Felült az ágyban majd hagyta, had öltöztessem. Egy Superman-es pólót, egy farmert és egy torna cipőt adtam rá. Felvettem én is csizmát. A fiam is kapott egy kardigánt majd elindultunk le.  A liftben már mosolyogtam, de a fiamnak eszébe jutott, hogy fent hagyta a maciját, így újra felmentünk, aztán megint le.  Az ebédlőben megláttam az asztalunkat. Oliver-t leültettem, Ya Ou mellé, én pedig elindultam ételt venni a svéd asztalról. Olivér előttem állt a sorban, és rám mosolygott. Magamnak vettem tojást, a fiamnak pedig müzlit vittem. Leültem enni, a ribanccal szemben, Oli mellé ült és úgy ettünk. Anna mellettem ült le, Ya Ou vele szembe, a fiam pedig mellettem és Ya Ou mellet. Olivér Lili kezét fogta. Ez még nem fájt annyira, de mikor a villával etette na attól kedvem lett volna hányni. Aztán pedig Olivér megcsókolta, az viszont fájt, de keveredett egy kis hányingerrel. Fájt, hiszen engem sokáig nem csókolhat meg nyilvánosan. Ez Annánák is feltűnt így mondta, hogy mi ketten elmegyünk vásárolni, addig Ya Ou és Olivér vigyázz a fiamra. Lilinek pedig próbája van ma.
- Egyébként ki az apja? - kérdezte Lili mire Olivér kiköpte a kávéját, ezen mosolyogtam.
- Ez legyen az én titkom - válaszoltam
- Aha szóval  te olyan csaj vagy aki azt sem tudja ki a fia apja - köpte ki lenézően a szavakat. Olivér erre kiköpött még egy adag kávét, és enyhén izzadt.
- Igen? Tudom ki a fiam apja, de ez leginkább neked fájna......kurva - ezzel felálltam, ahogyan Anna is tette.
- Vigyázz magadra Oliver - köszöntem el a fiamtól
- Te is mami - karolta át a nyakamat ölelés gyanánt.
- Ne engedd ezt a nőt a fiam közelébe - súgtam Ya Ou fülébe aki bólintott.
Anna és én pedig elindultunk.

*~* 

A fiamnak vettem néhány pólót, magamnak pedig egy szoknyát. A szobámba mentem de nem volt ott senki, letettem a szatyrokat, utána pedig Annáékhoz mentem és ott megtaláltam a fiamat. Anna és Ya Ou a nappaliban ültek, Ya Ou a szobájukba mutatott. Az ajtóból láttam ahogyan Olivér és a fiúnk az ágyon ülnek. 

- Te voltál tegnap este a mamával igaz? - kérdezte a fiam 

- Igen, kis üreg  - karolta át Oli 

- Miattad sírt tegnap a mama - mondta a fiam egy bosszúsan már amennyire egy 2 éves gyerek bosszús tud lenni, és elkezdte Oli hasát ütnni, mire Olivér úgy tett mintha fájna neki, ekkor léptem be én. 

- Oliver, nem szabad - szóltam rá a fiamra 

- Bocsánat - mondta 

- Kimész egy kicsit  Ya Ou bácsiékhoz? - kérdezte Olivér mire a fiam felpattant. Oli  idejött hozzám 

- Bocsánat - mondta 

- Mit csináltál? - kérdeztem viccesen és a karomat a nyakába akasztottam 

- Most semmit, de mindenért bocsánatot kérek - mondta halál komolyan 

- Meg van bocsátva - erre pedig megcsókolt, de a csókolt Ya Ou köhögése zavarta meg. 

- Cukik vagytok meg minden, de ne itt - közölte 

*~* 

- Jó Éjt! - kapcsoltam le a fiamnál a villanyt . 

A szobámba mentem és befeküdtem az ágyba. De megszólalt a telefonom. 

Olivér: Jó Éjt, szerelmem 

Nem írtam vissza, de mosolyogtam. A kezemet a párna alá tettem és elaludtam. 

2.Évad/1.fejezet Magam is erre keresem a választ......

1 évvel a prológus történései előtt

- Hozod ezt? - kérdeztem a kisfiamtól
- Igen - kaptam meg a választ és a hátára adtam a hátizsákot. Az egyik bőröndöt Ricsi kezébe adtam aki kivissz minket a reptérre. Kimentünk a lakás ajtaja elé. Becsuktam az ajtót majd bezártam. Oliver elindult, Ricsi pedig utána ment, én pedig zártam a sort. Lementünk a lifttel majd a kocsimhoz mentünk. A csomagokat beraktuk a kocsi hátuljába. Oliver-t bekötöttem én pedig beültem előre.  Ricsi kiállt a kocsival majd elindultunk.

*~*

- Han, adjad - mondta Ya Ou,  a fiam pedig Annához ment. Anna és Ya Ou is jön velünk egészen Houston- ig.  Ya ou leadta a cuccainkat én pedig itt maradtam Ricsivel. Magához ölelt majd egyre közelebb hajolt majd megcsókolt. Nem mondom, hogy rosszul csókol, de.....nem éreztem semmit. 

- Leszel a barátnőm? - kérdezte mosolyogva 

- Igen - válaszoltam 

Újra megcsókolt, majd elköszöntem és elindultam. Magán géppel megyünk így odaindultam. A gépen már fent volt a kisfiam ahogyan a barátaim is. A sarokba pillantottam és megláttam őt. Engem mért éppen végig majd elmosolyodott. Én is megettem ezt. Fekete farmer, fekete póló, és bakancs. A haja nem volt beállítva vagyis lapos volt. Rá mosolyogtam.   Ő is rám. De a pillanatot megzavarta az a ribanc. Rövid kék ruhát viselt harisnyával, meg csizmával. Leült Olivér  mellé. Bejelentették  a felszállást, így én is leültem a gyerekem mellé. A felszállás után Oliver leült a padlóra és elkezdett játszani az autójával. Ya Ou leült mellé, és együtt játszottak a kis kocsikkal.  Olivér felé néztem és éppen azzal a nővel csókolóztak. A kés forgott bennem még egyet. Éreztem, hogy elkezdtek sírni, így bementem a vécébe. Lehajtottam a vécé tetejét, majd leültem és sírtam. Miért csinálja ezt? Néha olyan lenne újra gyereknek lenni, egy horzsolás csak egy kis ideig fáj, míg ha eltörik a szívedet az elég sokáig fáj. Felálltam majd megmostam az arcomat és kimegyek. Leültem újra és csak néztem a gyerekemet. 

*~*

- Aludj jól - kapcsoltam le a villanyt a fiam szobájába. 

Bemegyek a saját szobámba. Előveszem a pólóját amibe mindig is aludtam,egy bugyit is kiveszek majd bementem a fürdőbe. Levetkőztem majd beálltam a zuhany alá. 3 lakosztályt béreltek így nem lesz nehéz kitalálni mit fognak csinálni. Tudjátok már megbántam, hogy 2 éve nem bocsátottam meg neki és azt is megbántam, hogy......hogy  5 éve elmentem Angliába, persze remek barátokat szereztem, de ő.....vele akkor kezded nyílni   a szakadék köztünk. Kiléptem a kabinból majd felöltöztem, és kimentem, de ott állt az ágyam mellet és az újságot nézekedte amiben benne vagyok. Rám nézett majd elmosolyodott 

- Már kerestem ezt a pólómat - jegyezte meg 

- Visszaadjam? - kérdeztem 

- Szívesen megnézném ahogyan leveszed, és azt is ahogyan ott állsz felső nélkül, de nem neked jobban áll - mosolygott perverzen 

- Miért jöttél? - mentem oda az ágyamhoz 

- Mert megakartam kérdezni, hogy miért sírtál - mondta kedvesen és közelebb jött, vagyis olyan közel volt, hogy simán megcsókolhatna 

- Semmi közöd hozzá - mondtam érzelem mentes hangon 

- Miattam igaz? - kérdezte szomorúan 

- És ha igen? - kérdeztem 

- Sajnálom, kicsim - hajolt még közelebb 

- Sajnálod? Szerettelek te meg azt mondtad! Szerettelek! Érted mit jelent ez? Érted?! Elállt tőled a lélegzetem......és elszorult a torkom mikor megláttalak. DE TE SOSEM SZERETTÉL! SOSEM! - kiabáltam már

- Ez nem igaz - mondta halkan 

- Akkor miért mondtad azt amit? - kérdeztem már sírva 

- Máig is erre keresem a  választ - suttogta majd megpuszilt és kiment. 

Leültem az ágyra a fejemet  a kezembe temettem, és úgy sírtam. 

2 évad/Prológus

Szép a plafon, nem? Minden plafon más, másmilyen a színe, a jellege és néha még a formája is. Mindenkinek mást jelent. Mi szomorú lelkek csak azt nézzük, van aki azt nézve gondolkodik és van akinek az emlékei vannak ott.  A könnyeim végig folynak az arcomon. letörlöm az elsőt, de nem sokára jön a következő. 3 éve azt hittem semmi és senki nem állhat közénk. Ehhez képest? A távolság, ő, és egy lány. Ezek álltak közénk. És még valami. Egy vagyis két ütés. Felnevettek, de nem olyan kellemesen vagy boldogan esetleg kínosan vagy gúnyosan. Nem hanem olyan ördögien, ilyen nevetést képzel el az ember a gyilkosoknak. Megnézzem a kezemet, az áll rajta Warrior, harcos lennék? Talán. Felállok és bemegyek a fürdőbe. Belenézzek a tükörbe és nem ismerek magamra. A szemem alatt karikák, betegnek nézzek ki. A hajam kicsit zsíros. De a legfeltűnőbb még is a két kéz nyom. Ott van.......megtette. Megütött. Olivér. Ezzel a cselekedetével, lökte legbeljebb azt a bizonyos kést. Azt a kést amit 2 éve nyomott belém, és azóta is csak döfte. Egy könnycsepp folyik végig az arcomon. Letörlöm. Néhány órával ezelőtt pedig megütött. Ezzel pedig a lehető legmélyebbre lökte a kést. Itt és most megfogadom, hogy bosszút állok mindenen és mindenkin aki miatt ekkora lett köztünk a szakadék. Mától egy új Hanna leszek. Egy új Hanna aki eltipor mindenkit aki az útját állja, és aki bántja a fiát. Megváltozók, mert ő ezt tette velem.  Patocska Olivér szörnyet teremtett. Patocska Olivér gyilkos lett, mert megölte a régi kedves Hannát. De ennek vége.
Drága Lili neked van egy fiú testvére is, nem? Elmosolyodom. Így állok bosszút. Ott ahol fáj neki. És Ő is látni fogja, hiszen nem sokára összeházasodnak. A fiam felsír. Elindulok de előtte még egyszer belenézzek a tükörbe. Igen, más leszek, más vagyok. Egy harcos vagyok. És Miért kaptam az a két pofont? Ehhez mennyünk vissza 1 évet az időben

Sziasztok! 

Nem erre számitotatok mi? Valahogy kell bele egy kis bonyodalom. 

Remélem azért tetszett. 

Komizzatok!

UI: Köszönöm a komikat és a feliratkozásokat!

És holnap suli.....Miért? olyan rövid volt a szünet! De kitartás már nincsen sok!

Epilógus

Sziasztok! 

Itt az 1.évad utolsó része! 

Hát....srácok nem mondom,hogy jó a vége. 

Azt mondom sokan.....lefogtok iratkozni...

azt se tudom valaki ez után fogja olvasni az új évadot. 

Az új évad pedig szerdán indul. 

Na mind1. Nem hiába ez a kép lett itt. 

Én ajánlanék egy dalt hozzá(én is ezt hallgattam írás közben. 

Itt a dal:Link
Megkérnék mindenkit, hogy komizzon a részhez, a kedvemért! ( Elmondhatjátok mennyire utáltok akár, de komizzatok!)

Jó olvasást! 

UI Boldog Húsvétot! 

xx.Ani.xx

1 hét múlva

- Szia Anna- öleltem meg - Oliver még alszik 

- Jól van, siess ne hogy elkéss - ölelt meg 

Beszálltam a kocsimba majd elindultam a Times irodájába. Az út alatt volt időm gondolkodni vajon mit akar a főnök. Mi van ha kirúgnak? Igaz az nem akkora gond hiszen a díjjamamal bárhová felvesznek, de én nagyon szeretek itt dolgozni, és szeretek fiatal sztároknak segíteni. bekanyarodtam a parkolóba, és mikor megtaláltam a megfelelő helyet magamnak beálltam. Leállítottam a motort majd kiszálltam. Bezártam a kocsit majd elindultam be. A liftben én és egy kollégám voltunk. Nem nagyon beszélgetünk. A liftből kiszállva bekopogtam a főnökhoz. Egy szabad, kiállatás után bementem.
- Miss Everdeen, jó napot - kihúztam a széket majd leültem - Ön ugye magyar származású és arra gondoltam, hogy önt küldöm Péterffy Lili turnéjára. csinál majd vele interjút elmondja hol lesz koncert
Várjunk, kivel? Azzal a csajjal aki lenyúlta a pasimat? Na, nem. várjunk ezt mennyiért?
- mennyit kapok érte, és a fiamat vihetem,e?
- Én egy olyan 10.000 dollárra gondoltam és a kisfiút persze, hogy viheti - mosolygót a főnök
- Akkor benne vagyok, mikor indulok?
- 2 nap múlva - válaszolt
Felálltam majd kimentem. Kaptam egy üzenetet, Lilitől, ennek meg van a számom? Hogy a Costa Coffe-ban találkozzunk. Na, mit akar?
Mivel a kávézó itt van a sarkon így oda gyalogoltam.
Mikor a sarkon befordultam megláttam egy ismerős kocsit. Na,nee, csak őt ne! Istenem mit tettem elenned?
Bementem a kávézóba és megláttam a csajt. És Olivért. Egymás kezét fogták. Lili szeme csillogott, de Olivér. Oli csak mosolygott. Odasétáltam hozzájuk majd leültem. Mikor jött a pincér rendeltem.
- Mit akarsz? - néztem a fiatal lányra
- Csak azt akartam kérdezni, hogy nem baj ha Oli is néhányszor ott lesz- e majd a koncerteken - mosolygott kedvesen, de a szeme az mindent elárult.
Komolyan mi a francot csináltam, gondoltam és közben felnéztem.
- Nem dehogyis baj, hiszen mi már régen szakítottunk - de nem baj ha fiam is jön?
- Nem dehogy - mondta
- Nekem mennem kell, hiszen a fiam otthon vár, hiszen én nem árultam el - néztem az utolsó szavaknál Olivérre
A kávémat felkaptam majd elindultam haza

*~*

- Oliver! - kiabáltam a fiamnak - gyere enni 

Hallottam ahogyan fut, ebbe is tiszta apja. Mikor ideért felült a székére, és várta az ennivalót. Húst csináltam neki amit összevágtam kis falatokra, és krumplipürét. 

Én is leültem mellé, a fiam miközben evett a tv-t nézte. Hihetetlen egy kis srác. Csengettek. 

Megnéztem az órámat. 18:07. Szikinek később kéne jönni, és Ricsi sem lehet. Tényleg egy pár szót a liftes srácról. Kiderült, hogy itt él New York-ban, van egy kutyája akit mindig visz mindenhová, és nem mellesleg orvos...gyerek orvos. És szimpatikus neki a fiam. Felálltam majd kinyitottam az ajtót. Olivér. 

- Mit akarsz? - kérdeztem suttogva 

- Téged - válaszolta 

- Olivér, 2 éve azt mondtad feladod hát....- de nem tudtam folytatni.  A száját a számhoz érintette. A hasamban pillangók jártak táncot, a szívem úgy dobogót, hogy azt hittem kiesik a helyéről. A szám pedig egyből viszonozta a csókot. A kezeimet a nyaka köré fontam, és pedig közelebb húzott magához. A nyelve bejutásért könyörgött és ezt meg is kapta. A nyelveink táncot jártak, de mikor egy nagy puffanást hallottam egyből elváltam tőle és berohantam. A fiam a földön feküdt és sírt, a kezét fogta. 

- Oliver....mi a baj? - kérdeztem aggódva 

- Leestem és nagyon fáj a kezem - sírt és hozzám bújt 

Megnéztem a kezét ami nem túl szépen nézett ki. 

- Gyere, kicsim kórházba kell mennünk - vettem fel. Feladtam rá a cipőjét majd én is felvetem az enyémet. 

Olivér az ajtóban állt. Nem mozdult ameddig rá nem szóltam. A fiamat levittem a karomba, ő pedig ment előre. A kocsimban hátra beraktam a fiúnkat, ő beült vezetni, én pedig Oliver mellé hátra. 

- Jól van, kisöreg nincsen nagy baj - simogatta meg a fiam fejét Ricsi 

- Köszi, Ricsi, hogy csak így fogadtál minket - sírtam még mindig 

- Nyugi, Hanna, jól van - puszilt meg 

A tükörben láttam Olivér fejét. Féltékeny. 

- Akkor mi haza megyünk, és akkor holnap találkozunk? - mosolyogtam rá 

- Igen, és hozd Oliver-t is, én pedig hozom, Miát - mondta 

Letettem a fiamat. Kimentünk, ő integetett még Ricsinek ahogy én is. 

- Ki ez? - kérdezte a kocsiban Olivér 

- Senki - jelentettem ki 

- Nem mondd, hogy senki - húzta el a száját 

- Jól van, egy kedves srác.....akivel randizom - válaszoltam 

- Miért? 

- Amiért, te összeálltál Lilikével - jelentettem ki, és kiszálltam a kocsiból, a fiamat kivettem és felmentünk. Oliver már aludt. A lakásban beraktam az ágyába. Kopogtak. Már megint ő volt. 

- A kulcsod - mondta 

- Kösz - vettem el 

- És vele csak felejtek, Han.....téged szeretlek - fogta meg a kezemet 

A mai napon másodszor sírtam. 

- Én is....szeretlek, Oli - töröltem le a könnyeimet - de nem tudtok veled lenni. 2 éve azzal a mondattal tönkre tettél mindent. Csalódtam benned akkorát amekkorát emberbe még nem. 

Becsuktam az ajtót. Még a kis figyelőn néztem ahogyan elmegy Aztán lecsúsztam az ajtóban. most én forgattam azt a kést. Felkiáltottam, és ezzel egy időben kintről is jött egy kiáltás. Kinéztem az ablakon. Olivér volt. Az autónak támaszkodott...és...és sírt. Bementem  a fiam szobájába. Leültem az ágya mellé, és néztem őt. Egyszer csak felült és azt kérdezte

- Miért síjz anya? - állt már fel. Ekkor kivettem és magamhoz öleltem és úgy sírtam. Ő is ölelt 

- Apukád miatt - suttogtam neki, és tovább öleltem. 

30. Fejezet Az a bizonyos kés

Sziasztok! 

Itt a 30.fejezet vagyis az évad utolsó fejezete. Az epilógus ma vagy holnap jön. 

A második évad szerdán kezdődik, és minden VASÁRNAP,  lesz új. 

Jó olvasást

Ani

2 évvel később 

- Hová menyünk anya? - kérdezte  a kisfiam
- Olikám...a Mamával megyünk állatkert - válaszoltam a fiamnak akit levettem a székről
- Papa jön? - mosolygott
- Persze - simogattam meg. Felvettem én is a cipőmet.  A táskámba beleraktam enni és inni valót eközben Oliver a tévét nézte. A srácok voltak benne. Vagyis csak hárman. Olivér hiányzott. Ya Ou-t kérdezték Annáról. Anna. Legjobb barátnőm olimpiai bajnok lett. Ránéztem a polcomra ahol ott van a díjam. A Pulitzer díjam. A könyvemért kaptam, dráma kategóriában, ( ha valakit érdekel miről szól Hanna könyve írja le komiba és hozok belőle részletet. szerk.)  Mellette ott a kép rólam és a barátaimról.
- Ott Peti bácsi - utalt Szikire akit közelről vett éppen a kamera
- Igen, Oliver, de most mennünk kell - kapcsoltam ki a tv-t
Kinyitottam az ajtót Oliver pedig kiment  a lépcső házba. Régen jártam itt.....Budapesten. 1 hete vagyok itt. Utána haza megyek New York-ba. Olivér betartotta a szavát. Nem keresett. A levelét eltettem, hátha a fiúnk kíváncsi lesz rá. Bezártam az ajtót,  a fiamat felkaptam és elindultunk a kocsihoz. A liftben találkoztunk egy fiatal sráccal akinek volt gy kutyája. A fiam odavolt a kis állatért. A srác rám mosolygott majd egy papírt kaptam tőle. Kinyitottam egy a telefon száma volt benne. A srácot Ricsinek hívják, rá mosolyogtam. Az autóba beraktam az ülésébe  a gyerekemet, én beszálltam előre és indulása készek voltunk.


- Nagyi, papa! - futott a szüleimhez a fiam
Én csak sétáltam, apa mutatta, hogy meg vannak a jegyek. Megöleltem a családomat és bementünk.
- Hová menyünk? - kérdeztem Olit
- Tigrisz - kaptam választ, a fiam kedvenc állata
Anyukám letette és elindultunk. A legtöbb fiatal megnézett. Miért, ne? Hiszen Patocska Olivér exe  vagyok. Igaz ennek már több éve de a fiatalok nem felejtenek. A tigrisnél Oliver odament  az üveghez, odamentem mögé és mutogatott. Felnéztem és megláttam. Ott állt. A haja be volt állítva, fekete cipő volt rajta, fekete rövid gatyával, és szürke felsővel. A fiamat vagyis a fiúnkat nézte.  A hasonlóság szinte kiszúrja az ember szemét ha jobban megnézi őt. De nekem más szúrt szemet. Valaki kezét fogta. Hosszú haj, csinos láb....és ismerős arc. 23 éves de még mindig szép.  A lány is engem nézett. Olivér Lili kezét fogta. Péterffy Lili kezét.
- Anya, kik azok?  - kérdezte a fiam és mutogatott
- Nem illik mutogatni - szóltam rá
Nem mondtam meg neki kiket lát. Az a bizonyos kés amit több mint 2 éve döfött belém Olivér, most újra megforgatta, de most még mélyebbre csúszott.
- Gyere Oli menyünk innen - fogtam meg a kezét
Kimentünk a "fő útra".
3 srác jött felénk. A fiam pedig újra futni kezdett, engem pedig a sírás kerülgetett.
- Hová fut ez a gyerek? - kérdezte anyu
- A barátaimhoz - válaszoltam
Odamentem hozzájuk, és megpusziltam őket.
- Benny bácsi, tegyél le - kérte Oliver
 Bence letette és Szikinek nyújtotta a kezét, aki fel is vette
- Hogy-hogy itt? - kérdeztem őket
- Olivérrékel jöttünk, csak mi otthon maradtunk megnézni minket a tévében - válaszolta Ya Ou
- Értem - mosolyogtam rájuk
- Én veletek megyek - mondta Sziki, és elindultunk



- Szia Sziki - köszöntem el tőle
- Szia Peti báci - köszönt a kisfiam
- Szia, Oli - intett utánunk.
Beszálltunk az autómba. Anyukámékat haza visszük előbb. 1 óra múlva már otthon voltunk. Oli a kocsiban elaludt. Leraktam a kanapéra, én pedig leültem mellé. A zsebemből elővettem a liftes srác számát. Beírtam a telómba és ráírtam.

Én: Holnap, mozi? - Hanna, liftes csaj
Ricsi: Rendben, liftes lány - Ricsi a liftes srác

Ezen mosolyogtam majd, levetkőztettem a fiamat, és beraktam az ágyába. Én elmentem fürödni, majd aludni, de nem tudtam. Emlékeztek, néhány éve azt kérdeztem ki vezetett nagyobbat ő vagy én? Már tudom a választ. Ő. Mert nekem van egy csodás fiam, neki pedig egy ribanca. Igen, biztos hogy ő vesztett.

29.fejezet Végleg vége

Sziasztok!

Boldog mosolynapot! 

Igaz ma mindenki boldog, de a rész nem valami Happy

Jó olvasást! 

Ani

- Én csak a látni szeretném őt - mondta
- Annyi jogod van hozzá mint egy elefántnak - kiabáltam
- Én vagyok az apja - jelentette ki
- Nem vagy az. Emlékszel Olivér? Nekem nem fér bele egy gyerek emlékszel? - kiabáltam rá
- Hanna, kicsim azt megbántam - sírt
- Nem érdekel  - válaszoltam
Felálltam majd kinyitottam az ajtót és kiküldtem. Ő ki is ment, de nem érdekel hogy sí. Erős vagy Hanna. A faszt vagyok erős. Erős akarok lenni.
Ránéztem a fiamra és elmosolyodtam. Megsimogattam az arcát majd ledőltem aludni.


3 nap múlva, 13:15 

- Üdv itthon, kedvesem - mondtam a fiamnak
A táskámat leraktam az ajtóban, a fiamat pedig a kezemben hoztam, a bébi hordozót pedig Ya Ou hozta. A fiam csak engem nézett. Én rá mosolyog-
tam és bevittem a szobájába. A kiságyhoz sétáltam. letettem az ágyába és már el is aludt. Bekapcsoltam  a légzés figyelőt. Ránéztem még a fiamra majd kimentem.


Ya Ou és Anna a cipőjüket vették fel éppen.
- Hová mentek? - kérdeztem
- Vacsorázni, tudod ma van az évfordulónk - magyaráztam a barátnőm
- Gratulálok - mosolyogtam rájuk
Anna már kiment a lakásból, de Ya Ou idejött hozzám
- Jót tett neked a fiad - simított végig a karomon
- Köszönöm - öleltem magamhoz
Leültem a kanapéra betakartam magamat, és elkezdtem tévézni. A 14-es csatornán a Hannibal ment így azt néztem. Újra boldog vagyok. Ya Ou-val szent a béke. Megszületett  a kisfiam és már csak Olivér hiányzik......, de ha nem mondta volna azt. Az arcomon valami hideget éreztem. Sírtam. Letöröltem a könnyeimet. Nem sírhatok. Már nem vagyok egyedül. Itt van a fiam, és már tudom, hogy a barátaim is mellettem vannak. Csöngettek. Felálltam majd kinyitottam az ajtót. Ő állt ott.
- Mondani szeretnék valamit, bemehetek? - kérdezte és levette a fekete full cap-ot. Félre álltam az ajtóból, és leült a kanapéra
- Mit akarsz Olivér? - ültem le mellé
Ő megfogat a kezemet, majd magához húzott.
- Nem tudnánk újra kezdeni? - kérdezte reménykedve
Nem szóltam semmit. Az érvek csak úgy kavarogtak bennem. Volt ami a békülés és volt ami ellene szólt.
Sokáig hallgathattam mire ezt ő beleegyezésnek vehette és közelebb hajolt....egyre közelebb. De én elfordítottam a fejemet.
- Nekem most te nem férsz bele - közöltem vele - menny el Olivér
Ő felállt, még egyszer rám nézett majd elment. Vége. Örökre.
A fia ekkor sírt fel. Bementem hozzá, és a kezembe vettem. Ettől megnyugodott, de én nem. Már megint sírtam.
A fiamat magamhoz öleltem majd kimentem és leültem vele a kanapéra. Ahol néhány perce Olivér ült egy levél volt ott. Megnéztem és ez volt benne.

Ha egyszer Oliver, kíváncsi lesz ki vagyok, itt a címem. Han, kicsim. Üzenem, hogy feladom. 

A lap aljára leírta a címet. A gyerekemet leraktam  a kanapéra. betakartam, és elsírtam magamat. Gyászoltam őt, és a szerelmünket. És sírtam azért  mert egy barom vagyok.
 Az ajtó pedig kinyílt és ekkor lépett be anyukám. Leült mellém. Elolvasta  levelet, és magához ölelt.

28.fejezet Kis jövevény

4 hónap múlva., Április 15


- úr isten! - kiáltottam fel az éjszaka közepén
A hasamhoz nyúltam, és valami folyt. Még egyszer volt egy görcsöm.
- Ya Ou, Anna - kiabáltam
Felálltam, de megkellet kapaszkodnom. Elindultam a szekrényem felé,és kivettem egy nadrágot azt felvettem majd egy nagyobb méretű szürke kötött pulóvert vettem fel. Anna bejött és a vállára kapta  a táskát amit már tegnap összeraktunk. Ya Ou pedig az ölébe kapott és úgy vitt a kocsihoz. Bezártuk az ajtót majd elindultunk a kocsihoz. Berakott hátra, Anna mellém ült, Ya Ou pedig a sebesség hátárt túl lépve ment a kórház felé. A parkolóba konkréten be farolt majd kivett, és a recepciósnak bemondta az orvosom nevét. A recepciós  egyből hívta az orvost, és egy ágyat kért. A hozott ágyra leraktak nekem pedig megint fájdalmaim lettek. Már kiabáltam hiszen itt nem nézz senki hülyének emiatt. Jött egy ápoló és néhány férfi betoltak a szobába és mondtak vetkőzzek. Kaptam valami hálóingnek sem nevezhető dolgot. Felálltam de akkor megint görcsöm lett. Levettem a pulóvert, majd a nadrágot, és gondolom a bugyit is le kell venni így attól is megszabadultam. Vissza szálltam az ágyra és már jött is az orvos
- Jó Napot Miss Everdeen - köszönt Mr Green
Jött az ápoló és a szülésznő.
- Ha azt mondom nyomjon - mondta az orvos. A lábaimat felrakta valami tartóra és mondta azt a bizonyos szót.

*~*

Sírás. Ez az első dolog amire feleszméltem. A második pedig az, hogy meglátom őt. A szülésznő kérdezi, hogy hívják. De abban a pillanatban nem érdekel. A fiam. Csak akkor érzem meg, hogy sírok mikor a könnyek az arcomon csorognak. Mosoly. Az őszinte mosoly. Ez a mosoly régen ült az  arcomon. Az ápoló jött és odaadta a fiamat aki sírt, de mikor a karomba fogtam megnyugodót, és aludt. Olivér. Őt látom benne, a haja barna és egy kicsit göndör ebben rém hasonlít, de mindene az apjáé. 

- Hogy hívják a picit? - kérdezte a szülésznő 

- Oliver Matthew Everdeen - válaszoltam 

Betoltak egy kórterembe, a gyerekem ágyát pedig mellém toltak. Az ajtó nyílt és a két legjobb fejét láttam meg. És még egy barna hajat, aztán két feketét. Mikor megláttam kik azok nem hittem a szememnek. 

- Hanna, szia - köszönt Maykee 

- Miki, Dani, Boti, ti itt? - néztem rájuk 

- Ya Ou-t hívtuk fel, hogy nem akar e találkozni, de mondta hogy szülsz - mesélte Miki 

- Gyertek már közelebb nem harapok és ő sem - néztem a gyerekemre 

- Énekelhetek neki? - kérdezte Maykee 

Bólintottam, és rákezdet a Te sem vagy másra, én mosolyogtam.....megint 

A fiam aludt, én is fáradt voltam így beleraktam a kiságyba. 

- Megfoghatom? - kérdezte Anna 

- Persze - mosolyogtam rá 

- Lefotózhatom? - kérdezte Boti 

Erre csak bólintottam. 

A fejemet letettem a párnára majd elaludtam. 

Mikor felkelletem egyből a telefonomat néztem meg. Anya írt, hogy  szerdára itt lesznek. Megnéztem a hátteremet a fiam volt. 

Egyből kiraktam twittere: 

Megszületett a kisfiam! Olyan aranyos? Köszönöm a támogatását mindenkinek! 

Az ajtó újra nyílt, de mikor megláttam kijön be csak ennyit tudtam mondani: 

- Te mi a francot keresel itt? 

27.fejezet Csalódások

1  hét múlva, 17:00

Be megyek a fürdőbe, és megnézem magamat a tükörben. A hajam kócos, a szemem alatt pedig karikák. Csodás.Levettem az itthoni ruhámat majd beálltam a zuhany alá. Még mindig egyedül érezem magamat. Egyedül vagyok. Hiába van mellettem Anna és Ya Ou  immáron egy hete. Ya Ou meg én sőt veszekszünk. Nem tudja megérteni, hogy szeretem az a barmot, vagy nem érti meg. Anna pedig sokat hallgat. De van mikor elmegy, iszik egy kávét majd vissza jön. Talán ő itt van velem. Talán nem  vagyok egyedül. De egyedül vagyok, mivel ő nem  marad velem örökké. Este még mindig sírók. A fiam, pedig mindig belém rúg egyet ilyenkor.
Megmostam magamat és a hajamat csokoládé illatú tüsfürdővel és samponnal. Kimentem és betekertem magamat, megszárítottam a hajamat, majd sminkeltem.Egy szürke fehérnemű szettet vettem fel. Egy szürke harisnyát húztam. Egy  szürke ruhát vettem fel. Arra pedig egy szürke kabátot. Egy szürke csizmát vettem fel cipő gyanánt. A táskámba  a szokásos nő dolgokat raktam.  A nappaliban a két barátom már ott állt. Mindketten kiöltözve.
- Mehetünk? - kérdezte Ya Ou
Bólintottam, és elindultunk.

*~*

- Everdeen - kerestem a  nevemet a székeken, és meg is találtam. Mellettem ült Anna és Ya Ou mint a vendégeim. Leültem majd a táskát az ölembe raktam. A kabátot kint le kellet adni. Anna leült mellém, és beszélni kezded. Azt mondta szurkol, de én éreztem, hogy nem nyerek. De reménykedni szabad, nem?  Mellettem ültek a kategóriámban szintén jelölt újság írók. Mellettem ült Gilbert King. Egy nagyon jó író. és komoly témákról ír.

Meggy a show. És most jön az utolsó díj. Az enyém.
- Az általános irodalom. Ebben kategóriában jelölt egy hölgy egy igatzán fiatal hölgy is. Hanna Everdeen. Aztán ott van még sok más tehetség. Akkor kérhetném a borítékot. - Egy férfi átadta, Anna pedig szorította a kezemet. Mintha ő lenne a jelölt. - A nyertes pedig.......Gilbert King!
Megöleltem a mellettem ülő férfit, és gratuláltam. Nem mondom, hogy nem rossz, de még fiatal vagyok. Simán megnyerhetem még. A kezemet a hasamra tettem, és így hallgattam a további programot.
- Elmegyünk kajálni? - kérdeztem Ya ou-t ás Annát
- Persze - mondták szinte egyszerre
Kimetünk majd beültünk a kocsimban. Egy étterem felé mentünk. Ya Ou beállt a parkolóba. Mikor kiszálltunk egy kislány jött oda hozzá, és az anyukája pedig hozzám.
- Jó Napot - köszöntem
- Szia, kérhetek egy aláírást? - kérdezte
- Persze - mosolyogtam kedvesen
Aláírtam az újságot, majd elmentek. A két barátom furán nézett rám
- Mi van? Nem csak az énekestől kérhetnek aláírást - szóltam oda, majd bementem. És mikor bementem akkor láttam meg őt.  Barna bakancs volt rajta, fekete farmerrel, Fehér, rövid ujjú,  mintás ing volt rajta. A kabátja  a szék támláján. Mosolygott. A haja nem volt belőve. A szeme csillogott. Egy lánnyal beszélt. Bana, rövid ruhában. Rám nézett vagy is a hasamra. Csodálkozva nézett rám. Azt hitte elvettem.
- Elmegyünk - jelentette ki Ya Ou
- Nem, maradjunk - mosolyogtam
Leültünk egy asztalhoz, majd jött a pincér. Rendeltem inni és enni is. A levest  hamar megettem, a másodikat pedig hamar hozták. A rádióból, Katy Perry- Part of me dala szólt. Milyen ironikus. Mikor megettem mindent, elindultam wc-re. De valaki elém. Csak egy barna bakancsot láttam. A francba.
- Szia - köszönt
- Mit akarsz? - kérdeztem gúnyosan - nem fogom elvetetni de már nem is tudnám, nem akarok tőled semmit Olivér. Ott a csajod vagy kid, ő biztos szívesen ágyba bújik veled. én hülye voltam, hogy megettem. Tudtommal neked nem fér bele egy gyerek
Vissza mentem a barátaimhoz, mondtam hogy haza megyek. Olivér még mindig ott állt. Csak állt. Engem nézett, de nem érdekelt. De nagyon is érdekelt, de nem mehetek vissza hozzá. Fogtam egy taxit. beszálltam, elmondtam a címet és már mentem is haza.

Sírtam mikor az ajtót nyitottam. A lakásban bezártam azt. Beszaladtam a szobámba, átöltöztem. Főztem egy kávét, és  leültem a kanapéra. Bekapcsoltam a tévét, de nem segített. Betakartam magamat, a kezemet a hasamra raktam és néztem előre, és éreztem, hogy folynak a könnyeim.  Rágondoltam. A szerelmünkre, és a könnyeim pedig még jobban folytak.

26.fejezet Egyedül

Hanna szemszöge 


- A felét legalább fizethetem? - kérdeztem mosolyogva
- Még mit nem, én hívtalak meg - mondta ellenmondást nem tűrő hangon
- Igen, Szikszai úr - mondtam nevetve
- Végre nevetsz - jegyezte meg
- Fáj, hogy ezt mondta
- Elhiszem, de hé - fogta meg a kezemet - az élet legnagyobb ajándékát, te kaptad
- Igaz - mosolyogtam
- Nekem, mennem kell de még kereslek Hanna  - állt fel majd én is így tettem és megöleltem.
Szikivel való ebédem után haza mentem. Ahogy beléptem az ajtón leültem a kanapéra. Levettem a csizmámat majd átöltöztem valami itthoni ruhába. A vendégszobába mentem és elkészítettem  a két legjobb barátomnak akik holnap jönnek. A laptopomat elővéve nézegettem a híreket. Megírtam az  új cikkemet majd kiléptem. Elindultam fürödni és a tükörben megcsodáltam a hasamat. Szép nagy. Beálltam a zuhany alá, és mikor már tiszta lettem, megtörülköztem majd felöltöztem pizsibe és elmentem aludni.


Másnap reggel az ébresztőmre ébredtem. Bekapcsoltam a rádiót amiben a She Looks So Perfeckt ment. Nagy kedvencem a szám. Elindultam a fürdőbe ahol megmostam a fogamat és megfésültem a hajamat. A szobámban felvettem egy  fehérnemű szettet egy harisnyát, egy mintás ruhát arra pedig ráhúztam egy sötét bordó pulóvert. A nyakamba akasztottam az egyik sálamat, és felvettem  a bakancsomat. A táskámba beleraktam a , a pénzemet és a kulcsomat  a kocsihoz. Felvettem egy kabátot, kikapcsoltam a rádiót majd elindultam. Bezártam mindent majd a kocsimhoz indultam.



- Hanna - kiabálta a nevemet Anna és felém futott.
Megállt előttem majd megölelt, Ya Ou viszont nem futott, ő szépen lassan sétált mikor ideért megölelt majd elindultunk a kocsimhoz.
- Vezessek? - kérdezte Ya Ou
- Ha akarsz - mosolyogtam rá
- Persze - nézett fel rám
A kocsiban nem beszélgettünk sokat, inkább Anna kérdezett a fiamról én pedig válaszoltam.
A lakásomban Ya Ou nagyon gyanúsan hallgatott. Leültünk a kanapéra és tévéztünk  a kezem a hasamon volt, és éreztem ahogyan mozog a fiam. Ezen mosolyogtam, olyan boldog vagyok. Nincsen nálam boldogabb ember a földön.
- Megütöttem - hallottam meg Ya Ou hangját
- Kit?  - néztem rá kérdően, ha Annát akkor most elmegy a lakásomból
- Olivért - jelentette ki
- Miért?
- Azért amit veled csinált - mondta tök nyugodtan nekem pedig ott felment a pumpa
- Ahhoz neked semmi közöd nem volt  - kiabáltam
- Hanna, én csak jót akartam
- Mivel? Hogy megvered? Azzal hogy beleszólsz a kettőnk dolgába? - kérdeztem gúnyosan
- Még véded is? Elhagyott Han, terhesen - állt fel és kiabált
- Én hagytam el  Ya Ou, de milyen jogon szólsz bele az életembe: Elég szenvedés neki az, hogy nem lehet velem - kiabáltam
- Hanna ezt te nem érted  - kiabált és legyintet
- De értem és nem vagyok a csajod, hogy megvédj - kiabáltam
- Azt nem értem, hogy védheted
- Fejezzétek be! - állt fel Anna - Hanna te terhes vagy és ez nem tesz jót a gyereknek, Ya Ou te pedig fogad el hogy ezt nem így kellet volna
- Ha éhesek vagytok kaja a hűtőben, és  tudjátok hol van a vendég szoba - jelentettem ki
A fürdőbe mentem ott levettem a ruháimat és beálltam a zuhany alá. Leültem a zuhanyban. A víz csak folyt rám. Sírtam. Erre akkor döbbentem rá mikor már az arcomon folytak a könnyek. Szeretem és ezt nem tudom letagadni. imádom őt. Elveszettem. Egyedül vagyok. Hiába vannak itt a barátaim. Egyedül vagyok. Vele voltam teljes de ennek vége. Megtagadta a szerelmünket. A gyerekünket. Szerelmes vagyok. Az ő gondolatával kellek és fekszem. Ha rágondolom a hasamban még pillangók vannak. Felálltam. Megmostam magamat majd felöltöztem pizsibe és kimentem. Lefeküdtem az ágyamba és  sírtam. A plafont bámultam és azon gondolkoztam  melyikőnk veszettet nagyobbat, ő vagy én?

Sziasztok

Itt az új, rész. 

Ki gondolt Szikire az ebédnél? 

Szerintetek ki veszett nagyobbat, Oli vagy Hanna? 

Kiraktam egy szavazást is, szóval szavazni! 

Novella#2

Sziasztok! A rész után, itt a második novellám, aminek a főszereplője Benny. Remélem tetszik majd.
Jól olvasást!












Hogy lehet ekkora, szemét? Nem ér, rá találkozni velem mert neki most egy valami hülye haverjával kell lennie. Kész hülyeség. De ez még oké lenne, ha nem a 3 éves évfordulónk, lenne ma. Hogy lehet szerelmes ebbe az emberbe.
- Nóri, állj már meg - kérte a legjobb barátnőm - én elszédülők
- Zsófi, ezt nem hiszem el, én persze vacsorád akartam neki főzni, de ő meg csak ott hagyott - panaszkodtam
- Benny, nem olyan - mondta kedvesen
- Igen, mert ő.....túl jó gyereknek mutatja magát, de ha ismernéd - kelltem ki magamból
- Nóri, nyugi - jött ide és ölelt meg
- Könnyű mondani nem téged hagytak cserben - duzzogtam és helyett foglaltam a kanapén
Ránéztem a képre ami előttem van. Én és Benny vagyunk rajta. Ő átkarolja a derekamat én pedig az arcára teszem a kezemet és rámosolygok.  Ha kivüláló nézné  a képet biztos azt mondaná milyen cukik vagyunk és mennyire szeretjük egymást. Én szeretem őt az már más kérdés hogy fordítva is így van-e. Ha szeretni nem vacsoráznék ma egyedül.
- Gyere el velem kajálni este - kérlelt Zsófi
- Elmegyek úgy sincs ma programom.  - jelentettem ki
Nem sokkal később a barátnőm elment én pedig itthon maradtam.  Bekapcsoltam a tv-t de nem sokat segített hiszen a Havazin ment amiben a fiúk voltak a főszereplők. Jól megnéztem Benny-t és még mindig úgy érzem jól döntöttem. Hiába nincsen kockás hasa mint a többi srácnak vagy nincsen külföldi beütése nekem ő tetszet meg. 11-es ek voltunk még. Osztálytársak. Jókat beszélgetünk és valahogy félévkor elkezdtem meglátni benne a pasit. Azt a helyes kis mosolyát, a szép szemét, és a csodálatos személyiségét. Akkor én belezúgtam. Hogy jöttünk össze?  3 éve mikor a sulibuliban lehetett énekelni ő énekelt. És mit? Bruno Mars: Just The Where You Are. Ezt mind rámnézve énekelt. Mikor lejött megcsókoltam. Ettől a naptól kezdve akarok én Vavráné lenni. De lehet hogy ez most elúszik.
A tévében Oli és Ya Ou tovább szerencsétlenkedett. Mikor Benny jött én kikapcsoltam a készüléket. Felmentem facebookra és sokan boldog évfordulót kívántak. Ez mind cuki meg minden, de nagyon nem vagyok boldog. Elindultam a konyhába. Gondoltam eszek egy kis nutellás szenyát, elővettem e csodálatos ételt vettem elő kést és elkezdtem falatozni. Mikor már jól laktam  elindultam a fürdőbe. Megnyitottam a zuhanyt, de hagytam még melegedni. Belenéztem a tükörbe. Sose értettem miért pont én tetszettem meg Bencének. Barna hajam van a vége szőke ahogyan most divatos, a szemem csokoládé barna. Egész vékony vagyok de nincsen modell alkatom. A mellem elég kicsi és magas se vagyok. Levettem a ruháimat majd beálltam a zuhany alá. Megmostam a hajamat majd a testemet. Amikor már epertől illatoztam kiszálltam a zuhany alól. Körbe tekertem magamat törülközővel. Elővettem a haj szárított és elkezdtem szárítani a hajamat.  Mikor mát megszáradt kivasaltam és kész is lett a hajam. A szobámba érve elővettem egy fekete melltartót és bugyit. Fekete nadrágomat vettem fel. Egy olyan fekete ujjatlan inggel vettem fel aminek a háta átlátszó. Mikor ezzel készen lettem a fürdőbe kisminkeltem magam ami abból állt, hogy szem ceruzával kihúzzam a szemeimet és vörös rúzzsal pedig az ajkaimat. Szempilla spirállal mmegcsináltam a szempilláimat. A szekrényem aljából kivettem egy fekete magassarkút.  Táskámba beleraktam minden fontos dolgot hívtam egy taxit és elindultam. Bezártam a lakást, és elindultam le. Miközben vártam a taxit több srác is megnézet.
- Cica van gazdád? - kérdezte egy Martin Garrix hasonmás
- Van - közöltem vele
- Biztos csak mondod mi lenne ha te meg én felmennénk hozzám -  jött egyre közelebb a haverjai pedig röhögtek
-  Süket vagy vagy elmondjam még egyszer van barátom. És ott vannak akik felmehetnek hozzád - mutattam a haverjai és pont megérkezett a taxi és beszálltam. Elmondtam a törzs helyünk címét. Az étterem előtt állt a legjobb barátnőm. Fizettem és kiszálltam.
- Szia - köszöntem
- Hy - üdvözölt boldogan
Fehér ruhát viselt ami kiemelte  tökéletes alakját. Magassarkút viselt ez a lábait emelte ki. Haja kiengedve és a sminkje pedig pont elég.
- Akkor menjünk be - közölte és elindultunk be. Mikor beértünk megláttam milyen a hely. Minden asztalon gyertya és megterítve. A pincérek a pult mellet. De valami jobban feltűnt mint bármi. Egy nagy fény volt a színpad előtt. A színpad előtt ahol ő most áll. Felcsentül egy ismerős dallam és énekelni kezd. Just The Where You Are. Pont mint 3 éve. Persze a körülmények változtak. Közelebb mentem és már láttam a nagy fényt. Gyertyákból volt az kirakva hogy : Hozzám jössz?
Az arcomon megéreztem az első könnycseppet. Ránéztem. Fehér inget viselt fekete zakóval, fekete farmerrel és tornacipővel. Miközben énekelt a szemét végig  rajtam tartotta. A sminket màr valószinűleg lefolyt de nem érdekelt. Mikor befejezte az éneklést felmentem a színpadra és  megcsókoltam.
- Igen - mondtam neki boldogan
- Köszönöm - nézett fel az égre a nagymesterhez.
Megcsókoltam újra és nem zavart hogy Zsófi és mindenki minket nézz. Csak boldog akartam lenni.
- Ezért hanyagoltál? - kérdeztem
- Igen és ezért bocsánatot kérek
Válaszul megcsókoltam.

                  ~ 4 év múlva~

- Tökéletes vagy - suttogom a tükör képemnek
Fehér ruha van rajtam. Fejemen fátyol és a hajam összefogva kontyba. Izgulok.
- Nyugi, Nóri Benny ott áll az oltár előtt mint 10 perccel előbb is - jött be a szobámba Olivér
- Jól van. - mondom
Végig simítom a ruhámat és elindulok ki. A kertben ott ült már mindenki. Anya és apa elölt, Benny szüleivel. Félek. Nyugi,Nóri menni fog. Elindulok. Virágokat szórnak mögöttem, Ya Ou énekel. Legjobb barátnőm a tanúk helyén áll. Olivér is ott áll már vele szembe. Megpillantom Bencét. Ott áll, és hihetetlenül jól nézz ki. Imádom őt. Szeretem. Mikor odaérek azt súgja a fülembe hogy gyönyörű vagyok.

- Ezentúl férj és feleség vagytok, megcsókolhatják egymást - mondja a pap mi pedig megetesszük. Nincsen itt senki és semmi csak mi. Úgy csókoltuk egymást mintha az életünk múlna rajta. Szerelmes vagyok. Különbözünk külsőre, de belsőleg egyek vagyunk. Imádom őt és ez így marad. Örökre.

25.fejezet Változások

Tudom rövid lett, de ne volt ihletem. Még 5 rész és vége az évadnak. A vasárnapi rész bizonytalan ezért hoztam inkább ma (is). Jó olvasást és remélem nem nagyon ítélitek el majd Olivért.




2 hónap. Ennyi telt el a szakítás óta. Ennyi ideje vagyok magányos. Ennyi ideje élek új lakásban. Ennyi ideje fogyott el az erőm. De érte élek. Érte kitartottam. Oliver ért. A fiamért. Rosszul kelek és fekszem, és ez az én hibám. Nem az enyém. Nem csak egy ember kell ehhez. Ezt mondom magamnak, minden nap, de tudom, hogy ettől  nem lesz jobb. Lenézek a karomra. Warrior. Ez a  felirat díszeleg dőlt betűkkel. Harcos. Ez vagyok, vagy nem? Felkeltem, és megnéztem az időt, 10:30. Szombat van.  Egy hét és Pulitzer átadás. Március van. Én pedig 25 lettem, még Decemberben. Egyedül voltam akkor is, ahogyan karácsonykor is. Kinéztem az ablakon és nincsen túl meleg. Elindultam a fürdőbe ahol megnéztem magamat a tükörben. Nagy a hasam. De valahogy még mindig szép vagyok. Levettem a piszit, majd beálltam a zuhany alá. Megmostam magamat, majd kiszálltam. Egyszer csak egy erős rúgást éreztem a hasamban. Megkellet kapaszkodnom valamiben. Fájt.
- Kisfiam nyugi, még 4 hónapod van - beszéltem a gyerekemhez
A szobámba beálltam a szekrény elé, egy fekete fehérnemű szettet vettem ki. Egy fekete harisnyát húztam, arra egy fekete ruhát, amihez felvettem egy kék övet, és egy nyakláncot. A fürdőbe mentem ahol sminkeltem. Felvettem egy gyűrűt. Magamra kaptam egy kabátot, és egy csizmát. Elraktam  a telefonomat, és a pénzemet. Levettem a kocsi kulcsot, majd a lakás kulcsot. Kiléptem az ajtón majd bezártam azt.

Körbe néztem az étteremben, nem régen írta, hogy találkozni akar, mert itt van New York-ban. Körbe néztem és megláttam, mosolygott. Majd megnézte a hasamat, és mikor meglátta arra is mosolygott.
Odamentem hozzá, majd leültem elé.
- Szia, Hanna - köszönt, sosem becézett de nem is kell
- Szia - mosolyogtam rá,

Olivér szemszöge 

Megbántam. Szükségem van rá. Hanna Everdeen, miért teszed ezt velem? Kortyoltam még egyet Jack barátomból. Nem érdekel senki. Mindenki mondja a jobbnál jobb tanácsokat de szarok rájuk. Ez az én életem, ha nem tetszik, nem kell velem haverkodni. Elővettem a cigimet majd rágyújtottam. Szarok mindenkire. Szívtam a dohányból égette a tüdőmet, de nem érdekelt. Kifújtam a füstöt, majd megint szívtam. Szeretem ezt a nőt. És barom voltam amiért azt mondtam. Már beláttam hogy egy barom voltam vagyis vagyok még most is. Eloltottam a cigimet majd ittam még egy kicsit. Este van, sőt éjjel. Ő most biztos boldog, végre megszabadult tőlem. 

Csöngettek. 

Kinyitottam az ajtót és a volt barátnőm állt az ajtóban. 

- Mit akarsz? - kérdeztem flegmán 

- Tudom, hogy szakítottatok  2 hónapja és már biztos ki vagy éhezve, és nekem pedig hiányzik veled a szex - válaszolt

- Cara...... - kezdtem de megcsókolt. Én pedig visszacsókoltam. Bemenetük a lakásomba majd bezártam az ajtót. A falnak löktem, őt csókoltam tovább, a combja alá   nyúltam mire felugrott rám. Elmentem vele a kanapéhoz, ott lefektettem. 

Ha az életem szenvedés, legalább egy jó estém legyen, gondoltam és nem is haboztam, lefeküdni ezzel a lánnyal. 

Egy prológus

Sziasztok! A legjobb barátnőm írt egy prólogust. Mondjátok majd meg milyen lett,pls!
Puszi: Ani

Olyan könnyű màsokat okolni a tetteinkért,pedig minden amit teszünk az a sajàt döntésünk.Szembenézni az igassàgal vagy bevallani az igazat az kemény dió.Rànézni a szerettedre a hazugsàgok közepette ha valakiben csak egy szemernyi kis lélek van az tudja,hogy nagyon fàjdalmas.Legszivesebben csak elfutnànk a gondok elöl mintja soha nem lettek volna az jó lenne.Mekora megkönnyebülés önt el amikor elmondod az igazat de ràvenni magunkat arra ,hogy el is mondjuk az nagyon nehéz.Szembenézni a következményekkel azt senki se szereti.Bàrcsak vissza lehetne menni az időben ,hogy vissza csinàljuk az elrontott tetteinket ,mindent megvàltoztatni,hogy jobb legyen,hogy ne kelljen hazudni!

24.fejezet Összetörve

Sziasztok! 

Először is köszönöm, a komikat mind nagyon jól esik! 

Köszönöm a feliratkozásokat! 

A jövőről egy kicsit, bejelenteném, hogy lesz második évad! 

Olivér és Hanna közös gyereke neve a szavazás alapján, Oliver lesz. 

Ölel titeket:Ani

- Szeretlek - mondta egy rekedtes mély hang 

- Én is - válaszoltam 

- Hozzám jössz? - kérdezte  a göndör 

- Igen - csókoltam meg 

Izatan ébredten fel, én és Harry voltunk az álmom főszereplői. Harry nem hagy nyugodni. Én nem szeretem az biztos, de tettem érte hogy ezt érezze. Felültem az ágyban és a hasamra tetem a kezemet. Ma megtudja. A telefonomból megszólalt Elyar Fox.
- Szia Anna - köszöntem
- Han, ma jönnek - láttam magam előtt ahogyan ugrál
- Tudom - mosolyogtam
- Kimegyünk a reptérre?
- Persze, de most leteszem éhes vagyok - mondtam és felálltam az ágyamból
- Jól van adj enni a kis Olinak -röhögött
- Nem biztos, hogy Olivér lesz - mosolyogtam
- De az lesz, hidd el, de nekem is mennem kell, szia - nyomta ki
A konyhában csináltam magamnak, egy zsemlét, és két gofrit. A gofrira nutellát raktam, míg a zselébe szalámit. Mikor itt végeztem elindultam a fürdőbe, lezuhanyoztam majd a szobámba mentem. Felvettem egy rózsaszín melltartót és bugyit. Egy fekete legins-et vettem nadrágnak, egy téli mintás pulóverrel, és a bakancsommal amit  úgy kötöttem meg hogy a felénél elfeleztem a fűzött.

Levittem a laptopomat a nappaliba, és néztem egy kicsit a híreket. Mikor végeztem a világ híreivel, elkezdtem írni a cikkemet. Minden lényeges kérdést beleírtam. kiraktam egy emlékeztetőt az interjúra a Little  Mix-el. Megnéztem a twitert  ahol megjelöltek a Pulitzer díjasok között. Jött egy üzenetem Harry-től, amiben azt írja, hogy reméli barátok maradunk. 2 éve sem voltunk barátok mikor lefeküdtünk. HA visszamehetnék az  időbe azt a pillanatot kihagynám. Írt Zayn a nyaralásukról. Írt a főnököm az oscarral kapcsolatban hogy idén is én megyek. Kikapcsoltam a gépet. Megnéztem az időt 14:15. Még 5 órám van. Gondoltam elmegyek vásárolni. Elraktam a pénzemet, és a telefonomat, majd elindultam.

A baba boltban vagyok. Mindenki engem nézz. 24 évesen már fura ha itt vagyok. És persze férfi nélkül. Találtam egy kis pólót azzal a felirattal, hogy i love mom. megveszem. Elindulok az ágyak felé, ahol találtam egy kis rácsos ágyat, erre még ráérünk. Elindultam a kaszához ahol sikeresen fizetem. A csomagot beraktam hátulra, és elindultam a reptérre.

Most szállt le. Hogy mondjam el neki? És mit mondjak? Félek. De boldog is vagyok. Lányok sikítanak. Itt vannak. Anna fogja a kezemet, és úgy szorítja, hogy félek eltörik. És megláttam. Aláírásokat osztott. Fekete kabát volt rajta, egy színes full cap-pal. Fekete nadrág, és egy bakancs, a táskája az egyik vállán volt. A legjobb barátom elengedte a kezemet és Ya Ou kezei közé vetette magát. Olivér pedig felém jött, mosolygott, a vámpír fogai kilátszódnak. Mikor ideért elém a kezei közé ugrottam. Megcsókolt. Hiányzott a  csókja. Még mindig édes volt mint  a méz. Hiányzott. Örülten hiányzott.
- Hiányoztál - suttogta
- Nekem jobban - mondtam és mosolyogtam
- Mi volt az a nagy hír? - kérdezte kíváncsian
- Otthon elmondom - pusziltam meg
Odaintettem a fiúknak és elindultunk. Oli berakta a hátsó ülésre a táskáját, és beült vezetni, én pedig mellé az anyós ülésre. Házáig nem beszélgetünk, csak élveztük, hogy együtt vagyunk újra.
Olivér kiszedte a ruháit, én pedig addig kinyitottam az ajtót. beszálltunk a liftbe, ahol megnyomta a 5-ös gombot. Kinyitottam a lakásom ajtaját és bementünk. Olivér letette a cuccait majd megcsókolt. A kezeimet a nyaka köré fontam, ő pedig a derekamra tette  a sajátját.
- Elmondod - nézett le rám
- Gyere - húztam be  a nappaliba, leültettem  a kanapéra, és én is leültem. A lábaimat felhúztam és török ülésben ültem.
- Akkor?
- Huhh....nem is tudom hogy kezdjek bele. Tudod sokat eszem és azt kihányom. Az orvos elküldöd ultrahangra és kiderült, hogy.....hogy lesz egy kisfiúnk. - fejeztem be a mondani valómat
Olivér csak ült, és lefelé nézett. Nem szólt semmit. Csak ült, és nézett már előre.
- Nekem nem fér bele egy gyerek - mondta ki 15 perc hallgatás után, és azt kívántam bár csöndben marad volna - vetesd el
Lefolyt az arcomon az első könnycsepp.
- Mi? - kérdezte vissza, mert az hittem rosszul hallom, de tévedtem, mert elismételte ugyan ezt
- Nem fér bele nekem egy gyerek, Han. Vetesd el - jelentette ki
- Menny el - mondtam neki sírva
- Lehet még majd gyerekünk Hanna, csak nem most - fogta meg a kezemet, de én elrántottam
- Nem hallottad, menny el! - kiabáltam
- Han, kérlek - mondta és fel állt
- Takarodj! Nem akarlak többet látni, végeztünk - kiabáltam - takarodj
Toltam az ajtó felé, de persze ő is ment. De a feje az minden pénzt megért volna. Csalódott volt.
Kidobtam a táskáját az ajtón, és őt is kilöktem. Bezártam az ajtót, és lecsúsztam mögötte.
Ezt a két mondatot soha nem fogom neki megbocsátani. Soha. Megtagadta a gyerekünket. A szerelmünket. Elindultam a konyhába, már vettem volna elő a szekrényből a cigimet, de bevillant, hogy terhes vagyok. Folytak a könnyeim. Itt leszünk mi egymásnak. A fiam és én. Bementem a szobámba, és felvettem a piszimet, és befeküdtem az ágyba. Nem tudok aludni. Túl kell lépnem. Nem szerethetem. De egy baj van csak, hogy az életemnél és jobban szeretem őt, és fiunkat. A fiát akit sosem fog ismerni.